Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)
2020-04-08 / 15. szám
Pozsonyi Ádám ■ KORSZELLEM Diárium Az ember karantén idején többet olvasgat, mint egyébként. (Ezt kissé röstelli is.) Ebéd után Mindszenti Gábor - más említésekben Gábor diák - „Diáriumát” tanulmányoztam „öreg János király haláláról”. Gábor diák Szapolyai János életének végső szakaszáról írt visszaemlékezéseket, melyekbe most nem mennék bele, pusztán csak kiemelnék egy részt. „Másnap, vasárnap, urunk őfelsége Izabella asszonnyal szentmisét hallgatván az nagy templomban, áhétatosan imádkoztak vala; de asszonyunk királynénk Jaksith Ilona asszonyommal ő kegyelmével elébb mene ki az templomból, nagyon lévén már akkor viselős, és tovább az térdeplést, imádkozást ki nem állván. Kísérte vala ki asszonyunkat királynénkat cancellarius Verbőcz uram és Eszek uram, kik midőn kimennének az templomból, és az sok nép látná királyné asszonyunkat lőni, nagy örömhang jön és kiáltás, mondván: »Adja isten, hogy legyen magyar hazánknak magyar királyfia, ne szoruljunk más nemzetre, és ne haljon ki magyar vér!«” Nos, mára egyfajta gondolkozásbeli sablon lett ismételgetni, hogy a nacionalizmus XIX. századi találmány - mintha az éhség vagy a nemi vágy „találmány” lenne, és előcsalogatásához ideológiai áramlatok kellenének -, és korábban az embernek ez nem volt fontos. 1848. III. 14 -én nem számított, és másnap hirtelen fontossá lett. Ez körülbelül annyira valószínű, mint az emberi egyenlőség. „Legyen magyar hazánknak magyar királyfia, ne szoruljunk más nemzetre.” Tehát az 1500-as évek eleje-közepén ez igenis szempont volt, ellentétben ama feltevéssel, hogy a középkorban mindegy volt, milyen a király - lehetőleg idegen, mert az annál tradíciósabb, csak a dinasztiahűség a lényeg. (Ezen nem változtat, hogy egyes kutatások szerint Mindszenti Gábor nem létezett, és a szerző Pesti Gábor, kinek latin nyelvű művét az 1700-as évek elején ültették át magyarra.) Van haszna a „home office”-nak. Az ember mindig újra rádöbben a valóságra, arra, hogy ami nem az emberi természetből indul ki, az hazugság, és bukásra van ítélve. ■ „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” — mondja Lucifer Az ember tragédiájában, így foglalható össze leginkább a magyar ellenzék krédója a vészhelyzet alatt. A magyar kormány kiterjesztette politikai cselekvőképességét, hogy kezelhesse a járványt, közben pedig az ellenzék, a Soros György által pénzelt civilek és a liberális sajtó ahol tudja, gáncsolja a kormányzati intézkedéseket, miközben az Európai Unió segítség helyett ismét leckéztetni próbálja a keleti tagállamokat. Sem az ellenzék, sem az EU vezetése, sem a liberális sajtó nem értette meg, hogy egy ilyen kivételes szituációban egészen máshogy kellene viselkedniük és fellépniük, mint „békeidőben”. A kormány/kormányok döntéseinek ellehetetlenítése, cselekvőképességük elgáncsolása ugyanis most nemcsak járvány szempontjából káros, de hosszú távú politikai érdekük sem ezt diktálja. Ehhez a belátáshoz meg kellene tagadniuk saját valójukat, szűklátókörűségüket és kisszerűségüket, amire láthatóan, sajnálatos módon képtelenek. Az alábbiakban kísérletet teszünk rá, hogy öt pontban foglaljuk össze a legfontosabb politikai tanulságokat. 1. A vírus ellen az erős állam az egyik leghatékonyabb ellenszer Az eddigi tapasztalatok szerint az erős államok cselekvésre képes vezetői voltak azok, akik hatékonyan tudták felvenni a harcot a koronavírussal. Ma azok az országok állnak jól a védekezés szempontjából, melyek idejében és kellő határozottsággal meghozták a járvány ellen a szükséges intézkedéseket, és amelyeknek állampolgárai ezeket be is tartják. Ezzel szemben a dezintegrált, gyenge államszervezetű országok elveszteni látszanak a csatát a járvány ellen. Előbbire jó példa Dél-Korea vagy Magyarország, míg az utóbbiak közé soroljuk Olaszországot és Spanyolországot. Vannak továbbá olyan alakulatok is, mint a liberálisok által mindig piedesztálra emelt Svédország, amely egyenesen feladta a küzdelmet, és magára hagyta polgárait a bajban. 2. Magyarországon az ellenzékre a súlyos járványveszély idején sem lehet számítani A magyarországi ellenzék most sem hazudtolta meg önmagát. Ha a magyar kormány bankadót vezet be, akkor a bankok oldalára áll. Ha rezsicsökkentést hajt végre, akkor az energiaszolgáltatókat veszi védelmébe. Ha a migrációs krízist kerítéssel akarja megoldani, akkor kerítést bontana. Az ellenzék ezt a szériát most sem törte meg. Bár korábban azt ígérték, hogy a kormányt a válsághelyzet elhárításában mindenben támogatni fogják, ezt a fogadalmukat nem tartották meg. Az Országgyűlésben nem szavazták meg a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt, holott a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy azt még saját szavazóik többsége is támogatja. Normális politikai küzdelemben az ellenzék feladata természetesen az, hogy a kormány ne legyen sikeres, és az ellenzék jobb alternatívát kínáljon vele szemben. Ez azonban most nem „békeidő”, hanem válsághelyzet. 3. Az EU továbbra is ideológiai vitákat folytat, válságkezelés helyett Miközben Európa vált a világ egyik leginkább fertőzött járványgócpontjává, az EU vezetői továbbra is ideológiai vitákkal vannak elfoglalva. Eddig semmilyen hathatós segítséget sem nyújtottak az uniós tagállamoknak. Ehelyett jogállamisági eljárások megindításával fenyegetik azon tagországokat, melyek hathatós intézkedéseket vezettek be. A két kipécézett delikvens ismét Lengyelország és Magyarország. Míg a nyugat-európai országok ismét felsőbbrendűségüket bizonygatják, demokráciából és jogállamiságból oktatják ki a keletieket, Kínából és Oroszországból sorban szállnak le repülőgépek segélyszállítmányokkal és orvosi szakemberekkel. 4. Soros civil szervezeteinek fontosabb a nyílt társadalom eszméje, mint az emberéletek A Soros György által finanszírozott szervezetek összehangoltan és tudatosan Szolomayer Balázs ■ JÓZAN ÉSZ AZ ALAPJOGOKÉRT KÖZPONT ROVATA Nem adhatok mást, csak mi