Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

Pozsonyi Ádám ■ KORSZELLEM­­ Diárium Az ember karantén idején többet olvas­gat, mint egyébként. (Ezt kissé röstelli is.) Ebéd után Mindszenti Gábor - más emlí­tésekben Gábor diák - „Diáriumát” tanul­mányoztam „öreg János király haláláról”. Gábor diák Szapolyai János életének végső szakaszáról írt visszaemlékezéseket, melyekbe most nem mennék bele, pusztán csak kiemelnék egy részt. „Másnap, vasárnap, urunk őfelsége Iza­bella asszonnyal szentmisét hallgatván az nagy templomban, áhétatosan imádkoztak vala; de asszonyunk királynénk Jaksith Ilona asszonyommal ő kegyelmével elébb mene ki az templomból, nagyon lévén már akkor viselős, és tovább az térdeplést, imádkozást ki nem állván. Kísérte vala ki asszonyunkat királynénkat cancellarius Verbőcz uram és Eszek uram, kik midőn kimennének az templomból, és az sok nép látná királyné asszonyunkat lőni, nagy örömhang jön és kiáltás, mondván: »Adja isten, hogy legyen magyar hazánknak ma­gyar királyfia, ne szoruljunk más nemzetre, és ne haljon ki magyar vér!«” Nos, mára egyfajta gondolkozásbeli sab­lon lett ismételgetni, hogy a nacionalizmus XIX. századi találmány - mintha az éhség vagy a nemi vágy „találmány” lenne, és elő­­csalogatásához ideológiai áramlatok kelle­nének -, és korábban az embernek ez nem volt fontos. 1848. III. 14 -én nem számított, és másnap hirtelen fontossá lett. Ez körül­belül annyira valószínű, mint az emberi egyenlőség. „Legyen magyar hazánknak magyar ki­rályfia, ne szoruljunk más nemzetre.” Te­hát az 1500-as évek eleje-közepén ez igenis szempont volt, ellentétben ama feltevéssel, hogy a középkorban mindegy volt, milyen a király - lehetőleg idegen, mert az annál tradíciósabb­­, csak a dinasztiahűség a lényeg. (Ezen nem változtat, hogy egyes kutatások szerint Mindszenti Gábor nem létezett, és a szerző Pesti Gábor, kinek latin nyelvű művét az 1700-as évek elején ültették át magyarra.) Van haszna a „home office”-nak. Az em­ber mindig újra rádöbben a valóságra, arra, hogy ami nem az emberi természetből in­dul ki, az hazugság, és bukásra van ítélve. ■ „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” — mondja Lucifer Az ember tragédiájában, így foglalható össze leginkább a ma­gyar ellenzék krédója a vészhelyzet alatt. A magyar kormány kiterjesztette politi­kai cselekvőképességét, hogy kezelhes­se a járványt, közben pedig az ellenzék, a Soros György által pénzelt civilek és a liberális sajtó ahol tudja, gáncsolja a kormányzati intézkedéseket, miközben az Európai Unió segítség helyett ismét leckéztetni próbálja a keleti tagállamo­kat. Sem az ellenzék, sem az EU vezeté­se, sem a liberális sajtó nem értette meg, hogy egy ilyen kivételes szituációban egészen máshogy kellene viselkedniük és fellépniük, mint „békeidőben”. A kor­­mány/kormányok döntéseinek ellehe­tetlenítése, cselekvőképességük elgán­­csolása ugyanis most nemcsak járvány szempontjából káros, de hosszú távú politikai érdekük sem ezt diktálja. Eh­hez a belátáshoz meg kellene tagadniuk saját valójukat, szűklátókörűségüket és kisszerűségüket, amire láthatóan, sajná­latos módon képtelenek. Az alábbiakban kísérletet teszünk rá, hogy öt pontban foglaljuk össze a legfontosabb politikai tanulságokat. 1. A vírus ellen az erős állam az egyik leghatékonyabb ellenszer Az eddigi tapasztalatok szerint az erős államok cselekvésre képes vezetői voltak azok, akik hatékonyan tudták felvenni a harcot a koronavírussal. Ma azok az országok állnak jól a védekezés szem­pontjából, melyek idejében és kellő hatá­rozottsággal meghozták a járvány ellen a szükséges intézkedéseket, és amelyeknek állampolgárai ezeket be is tartják. Ezzel szemben a dezintegrált, gyenge állam­szervezetű országok elveszteni látszanak a csatát a járvány ellen. Előbbire jó példa Dél-Korea vagy Magyarország, míg az utóbbiak közé soroljuk Olaszországot és Spanyolországot. Vannak továbbá olyan alakulatok is, mint a liberálisok által mindig piedesztálra emelt Svédország, amely egyenesen feladta a küzdelmet, és magára hagyta polgárait a bajban. 2. Magyarországon az ellenzékre a súlyos járvány­veszély idején sem lehet számítani A magyarországi ellenzék most sem hazudtolta meg önmagát. Ha a magyar kormány bankadót vezet be, akkor a ban­kok oldalára áll. Ha rezsicsökkentést hajt végre, akkor az energiaszolgáltatókat ve­szi védelmébe. Ha a migrációs krízist ke­rítéssel akarja megoldani, akkor kerítést bontana. Az ellenzék ezt a szériát most sem törte meg. Bár korábban azt ígérték, hogy a kormányt a válsághelyzet elhárí­tásában mindenben támogatni fogják, ezt a fogadalmukat nem tartották meg. Az Országgyűlésben nem szavazták meg a koronavírus elleni védekezésről szóló tör­vényt, holott a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy azt még saját szavazó­ik többsége is támogatja. Normális politi­kai küzdelemben az ellenzék feladata ter­mészetesen az, hogy a kormány ne legyen sikeres, és az ellenzék jobb alternatívát kínáljon vele szemben. Ez azonban most nem „békeidő”, hanem válsághelyzet. 3. Az EU továbbra is ideológiai vitákat folytat, válságkezelés helyett Miközben Európa vált a világ egyik leginkább fertőzött járványgócpontjává, az EU vezetői továbbra is ideológiai vi­tákkal vannak elfoglalva. Eddig semmi­lyen hathatós segítséget sem nyújtottak az uniós tagállamoknak. Ehelyett jogál­lamisági eljárások megindításával fenye­getik azon tagországokat, melyek hat­hatós intézkedéseket vezettek be. A két kipécézett delikvens ismét Lengyelország és Magyarország. Míg a nyugat-európai országok ismét felsőbbrendűségüket bi­zonygatják, demokráciából és jogállami­ságból oktatják ki a keletieket, Kínából és Oroszországból sorban szállnak le repü­lőgépek segélyszállítmányokkal és orvosi szakemberekkel. 4. Soros civil szervezeteinek fontosabb a nyílt társadalom eszméje, mint az emberéletek A Soros György által finanszírozott szervezetek összehangoltan és tudatosan Szolomayer Balázs ■ J­ÓZAN ÉSZ­­ AZ ALAPJOGOKÉRT KÖZPONT ROVATA Nem adhatok mást, csak mi

Next