Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)
2020-04-08 / 15. szám
VILÁG PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, JÁRVÁNYOK ÉS TANULSÁGAIK AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG A történelem láthatatlan tömeggyilkosai Ásatási anyagok, ókori auktorok forrásmunkái, középkori és újkori leírások mesélnek arról, hogy a nagy populációra kiterjedő fertőzéses megbetegedések bizony a történelem kezdete óta tizedelték az embereket. De mutat-e bármiféle ritmust, belső logikát a járványok időszakos megjelenése, terjedése? És hogyan védekeztek ellenük a régi korok emberei? Az első dokumentált pandémia Athént pusztította a Kr. e. V. század első felében: Thuküdidész görög történetíró - akinek fia ugyancsak elhunyt a pestisben - jegyezte le, hogy a járványban a város harmada odaveszett. A történészek szerint mindezt Athén lélekszámának megugrása, a kereskedelem felélénkülése idézhette elő, ami egyébként jellemző vonása lesz az egyes történelmi korokban rendre visszatérő járványos időszakok előzményeinek: az újabb kereskedelmi utak megnyitása, a tengeri kikötők forgalmának megnövekedése, az általános egészségi állapot meggyengülése a háborús dúlások következtében, a vándorló népcsoportok megjelenése mind-mind okként jelölhetők meg egy-egy korszak pandémiájának kialakulásában. Persze magáról a járvány fogalmáról az ókori embernek vajmi kevés elképzelése lehetett. Igaz, Hippokratész rátapintott az igazságra, mikor leírta: „...ha sok embert, ugyanazon időben betegség támad meg, annak közös okot kell tulajdonítanunk." Dögvész és fekete halál Az európai történelem talán legnagyobb és legfélelmetesebb járványát a XIV. században felbukkanó pestislak- SZÖVEG SZENTEI ANNA 2020. április 8. hHulVrivil 46