Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

VILÁG néhányszor fellobbant, mire a XVIII. szá­zadra kifulladt - ehhez a fejlettebb higié­nia és a fürdés elterjedése is hozzájárult. Ráadásul 1770 fordulópontot jelentett a gyógyítás újkori történetében: Mária Te­rézia kiadta a Generale Normativum in Re Sanitatist, vagyis a nagy egészségügyi rendeletet, amely megalapozta Magyar­­ország egészségügyi közigazgatását, ren­deletben szabályozta a patikák, kórházak működését - magyarázza Kapronczay Károly, majd hozzáteszi, létezik egy be­tegség, amely az emberiség története kezdetén megjelent, és azóta is makacsul tartja magát: a tuberkolózis, vagyis a tbc. Házikarantén sütőlapáttal­ ­ A pestist, a himlőt sikerült elfojtani, ám a tbc végigkísérte a történelmet: ez lassú ütemű betegség, kiterjedt módon teszi tönkre a szervezetet, számos ása­tásról kerülnek elő olyan szuvas cson­tok, amik igazolják a betegség korabeli jelenlétét — mondja az orvostörténész, hozzáfűzve: a tuberkolózis okozta a tör­ténelem során majdhogynem a legtöbb halálesetet. 1901-ben Magyarországon az elhunytak 25 százaléka tbc-ben szenve­dett, mivel itthon népbetegségnek számí­tott, morbus hungaricus néven vonult be a járványtörténetbe. A XIX. század ele­jén ugyanakkor egy másik súlyos fertőzés szedte áldozatait: a kolera.­­ Oroszországból az 1830-31-es len­gyel felkelés leverésére érkező cári csa­patok révén jutott el a Habsburg Biroda­lom keleti részébe a betegség. A magyar hatóságok 1830 decemberében lezárták a határokat, így próbálták elejét venni a ragály terjedésének. A zárlatot sajnos túl korán oldották fel, így tavasszal újra fel­lángolt a kór. A fiatal Kossuth Lajos ko­lerabiztosként dolgozott ekkoriban, bár az egészségügyi intézkedések nagyjából kimerültek a házi karantén rendszerében: fegyveresek őrizték az utcán a fertőzött házakat, ahová az ételt sütőlapáttal nyúj­tották be az ablakon - mesél a XIX. század első nagy megpróbáltatásáról a történész. A járványban negyedmillióan hunytak el, köztük az idős, Széphalmon élő Ka­zinczy Ferenc is. A bajokat tetézte, hogy a kolera továbbterjedése miatt a kutak vizét bizmutporral akarták fertőtleníteni, ám a parasztok többsége összeesküvést sejtett az intézkedés mögött, úgy vélték, az urak vesztükre törnek. Felvidéken lázongások robbantak ki, amit megtorlás követett, eközben a betegség feltartóztathatatlanul terjedt tovább. Bármennyire furcsa, de a kolerajárványnak némi pozitív hozadéka is volt, igaz, évtizedekkel később: a nagy­városok kiépítették csatornahálózatukat, vízvezetékrendszerüket, elterjedt az an­golvécé és a fürdőszoba használata. A XIX. század első harmadában dü­höngő kolerajárvány volt talán a történe­lem első pandémiája. A modern korban az epidémiából (járványból) pandémia (világjárvány) lett, hiszen ahhoz, hogy kontinenseken átterjedjen, olyan felté­teleknek is teljesülniük kellett, amire a XIX. századig nem volt példa: a földraj­zi szempontból is kiterjedt háborúk, a harcokban menekülő emberáradat mind összefüggésbe hozhatók a ragály terje­désével. A járványok közös jellemzője ugyanis az akut, gyors lefolyás, gyors fer­tőződés, amit a vasút, később a légi köz­lekedés megjelenése, a nagy földrajzi tá­volságok gyors bejárhatósága ugyancsak felgyorsított. Harc a kézmosásért­ ­ A XIX. század első felében élő Sem­melweis Ignác bebizonyította, hogy a gyermekágyi lázat azok az orvosok és orvostanhallgatók okozták, akik bon­colás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára a várandósokat vizsgálni. Ekkoriban nem volt divat a fertőtlenítés, Semmelweist kinevet­ték, mikor összefüggést vélt felfedezni a „hullaméreg” és a gyermekágyi láz között. A szakmai szempontból ekkor még jórészt ismeretlen Semmelweis ál­tal javasolt klórmészoldatos kézmosásra az orvosok többsége nem volt hajlandó, Semmelweis statisztikáit pedig nem vet­ték komolyan. Holott a szülészorvos ál­tal vezetett adatokból jól látszott, a nem boncoló bábák páciensei között alacso­nyabb a halálozási arány. Semmelweis nem mikroszkóppal, hanem logikai kö­vetkeztetéssel jutott el oda, ahová jó pár évtizeddel később Louis Pasteur, a mik­roorganizmusok felfedezéséig - mondja az orvostörténész, majd hozzáteszi, a vakcinálás, vagyis a védőoltás bevezeté­se a XIX. század utolsó harmadának tu­dományos eredménye, amely alapvetően megváltoztatta a járványok terjedését és pusztító hatását. Érdekesség, hogy a 2020. április 8. k­Wi­lWfrM 48

Next