Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

lywood, így számos olyan nagy film­stúdió, mint például a Warner Bros vagy a Universal Studios, működésébe betekinthettem. Amikor a fiam meg­született, visszamentem Los Angelesbe, hogy befejezzem a tanulmányaimat, és a Paramount Picturesnél lettem gyakornok. Az első magyarországi munkahelyem is a médiához, a filmvilághoz kötődik. 1996- ban operatőrként helyezkedtem el a Ma­gyar Televíziónál, ami egyben mentőöv is volt számomra. Át kellett esnem a kul­turális sokkon, mert hiába beszélt velem édesapám mindig magyarul, mégsem tudtam annyira jól a nyelvet, hiszen nem itthon jártam iskolába. A televíziós szak­emberek segítségével pótoltam ezt a hiá­nyosságomat. Majd alapító tagja lettem a Hír TV-nek, ahonnan tizenhárom év után, 2015-ben jöttem el. Ezután hoztam létre a saját médiacégemet, olyan témákat dolgozok fel és olyan filmeket készítek, amelyek nem biztos, hogy divatosak, de tényszerűek.­­ Mint például az Életre ítélve címűt, ennek nem csak producere, rendezője is volt. A dokumentumfilm Menczer Gusztáv életét dolgozza fel, aki kilenc év után tért haza a gulágról. A korszak­ról a mai napig hiányosak az ismerete­ink, hiszen az áldozatok évtizedekig nem beszélhettek az átélt borzalmakról, még a családtagjaiknak sem. Személyes érintettsége is volt a témában? - Konkrétan nem, de maga az a tény, hogy embereket elhurcoltak, elszakítot­tak a családjuktól, egy kicsit bennem is rezonált, hiszen édesanyám hiányát, a tá­volságot megéreztem, így ennek a hiány­nak a szempontjából próbáltam megkö­zelíteni ezt a súlyos témát is. Gondoljunk csak bele! Magyarország tízmilliós, ha tágabban nézzük, tizenötmilliós ország, ahol ez a tragédia rengeteg embert, majd­nem minden második, harmadik családot érintett, mégsem tud szinte senki semmit az egészről! Mert aki tudott róla, az sem mert beszélni. - Hogyan találkozott Menczer Gusz­távval? -Menczer Erzsébet, aki a Szórakész, vagyis a Szovjetunióban Volt Magyar Po­litikai Rabok és Kényszermunkások Szer­vezetének elnöke, Fidesz-képviselőként a munkatársam. Az, hogy rajta keresztül még személyesen is ismerhettem az édes­apját, óriási löketet és bátorítást adott a filmhez. Guszti bácsi hiteles forrás volt, elmesélte, hogyan kísérték, majd csapták be egy vagonba, hogyan „ítélték életre”, hiszen a szerencsés sors úgy hozta, hogy kilenc év után hazajöhetett. De sokaknak ugyanez nem adatott meg, több százezer magyar ember volt érintett még akkor is, ha a kutatások nem ismerik sem az elhur­coltak, sem az elhunytak pontos számát. -Mondhatni, hogy Menczer Gusz­táv tipikus magyar hős, akinek nevével mégis nagyon kevesen találkoztak? - Kellenek a jópofa hollywoodi világ­­megmentők, csak mellette tudni kell azt is, hogy nekünk is vannak ilyen hőseink szép számmal, bőven megfizettük már a szabadságunk árát. De ezért a sza­badságért a mai napig tennünk kell. Kis országként komoly harcot kell vívnunk a határaink megvédéséért, tulajdonképpen a megmaradásért. Eljött tehát az összefo­gás ideje! A mai fiatalok annak reményé­ben menekülnek el itthonról, hogy egy kicsivel több pénzt keressenek valahol a nagyvilágban. De haza csak egy van, így, miközben elmenekülnek valahova, a kérdés az, hogy lesz-e majd hova haza­jönniük? Mert bárhol legyenek is most a világban, magyarként mégiscsak itthon van dolguk, kötelességük. Miként Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta: „Mi, magyarok nem azért jöttünk a világba, hogy elszenvedjük az életet, hanem hogy értelmet adjunk neki.” A sorsom úgy hozta, hogy kint születtem, de itt vagyok otthon. Ha választanom kellene a két ha­zám közül, nem kétséges, hogy melyiket választanám. ■ JM21EEI 2020. április 8.

Next