Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

KULTÚRA EGYRE TÖBB ZENÉSZ CSATLAKOZIK A MARADJ OTTHON! KAMPÁNYHOZ Jótékonyság vagy üzlet? A koronavírus megállíthatatlannak tűnő terjedését az egészségügyön kívül is sokan, sokféle módon igyekeznek mérsékelni a maguk lehetőségeivel, ebben jelentős szerepet játszanak a könnyűzene hazai szereplői is. Azt már nehéz eldönteni, hogy hol végződik az önzetlenség, és hol kezdődik egy másik emberi tulajdonság, az önös érdek. Az ember egyik alaptulajdonsága a szeretet, mások megbecsülése és a jótékonyság. Két­szer ad, ki gyorsan ad, tartja az ősi bölcse­let, és amikor nagy a baj, nem számít, hogy a segítség kitől érkezik. Népszerű éneke­sek és zenekarok lépnek színre új vagy már közismert szerzeményekkel, közöttük az LGT 1975-ben megjelent Neked írom a dalt című felvételével, amelynek szöveg­­részleteit ezúttal több híres zenész mondja. Az efféle kampányok árnyoldala, amikor valaki a maga népszerűsítése céljából teszi közzé viccesnek gondolt­­cselekvéseit. Egy­re több az olyan klip, amelyben az előadó saját kényszerű otthon tartózkodását pa­rodizálja, illetve életképeiből állít össze filmet. Az is előfordul, hogy a jelenethez hasonló már látható volt több évtizeddel korábban: az előadó egymás után dob el nagy méretű lapokat, amelyekről felolvas­ta a rajtuk lévő szavakat, jóllehet pontosan ugyanezt tette a 60-as évek közepén Bob Dylan is a Don’t Look Back klipjén. A pop-rock világában nem ritka, hogy óriási tömegek rokonszenvét megmozgató rendezvényeket szerveznek. 1971 nyarán George Harrison hívta össze zenész baráta­it, hogy a közös koncertjükből, valamint annak hang- és képanyag-forgalmazásából származó bevétellel támogassák a korábbi Kelet-Pakisztán, mai nevén Banglades éhe­ző millióit. Segítségét az onnan származó szitárművész, Ravi Shankar kérte, rajtuk kívül a fellépők között volt Ringo Starr, Eric Clapton és Bob Dylan. További ügyintézés végett a bevételeket az UNICEF kapta, a felvételek szerzői jogi kérdései azonban csak évtizedek múlva rendeződtek. Az afrikai éhezők megsegítésére szin­tén nemzetközi hírességekkel szervezett közös éneklést a Boomtown Rats együttes addig nem túl sikeres ír énekese, Bob Geldof 1985-ben. Csaknem egyidejűleg Ameriká­ban is hasonló jótékonysági lépésre szánta el magát Lionel Ritchie és Michael Jackson. We Are The World című szerzeményüket országuk neves muzsikusaival énekeltették fel, majd Londonban és Philadelphiában a két ország meghívott hírességeinek fellé­péseivel folytatták. Úgy a dalt, mint a két rendezvényt erős bírálatok érték, mondván, hogy több figyelmet kapott a lemeztámo­gató Pepsi cég, mint a segítségre kiválasz­tott Etiópia, ráadásul a koncertek esetében a járulékos költségek levonása után a bevé­telnek csak töredéke jutott a rászorulóknak. 1985. május 20-21-én hard rock műfajú zenészek gyülekeztek az énekes Ronnie James Dió hívására az egyik amerikai kiadó stúdiójában, hogy felvegyék Stars című számát, amelynek sorai a világ szegényei­nek szóló adományozást kértek: „Énekesek és dalok egyedül nem segíthetnek, ezért szólí­tunk most mi is benneteket." Mindez a We Are The World ellenében történt, ahová a keményebb zenei vonalnak csak néhány képviselőjét hívták meg. Ez az elhatároló­dás megkérdőjelezte a hangzatos „Mi va­gyunk a világ” mondat őszinteségét, Dió ezért készítette el a Motörhead, Rush, Kiss, valamint mások koncert- és stúdiófelvéte­leiből a Hear ’n Aid albumot. Ugyancsak a több ismert zenész rész­vételével készült kislemezek bevételével enyhítették az 1988-as örmény földrengés következményeit. Közöttük volt a Rock Aid Armenia név alatt megjelent Deep Purple-örökzöld, a Smoke On The Wa­ter, amelyen Ian Gillan, Ritchie Blackmore, David Gilmour, Paul Rodgers, Brian May és más hírességek hallhatók. A jelenlegi magyarországi kezdemé­nyezés annyiban különbözik a többnyire pénzügyi és elszámolási gondokkal vég­ződő nemzetközi rendezvényektől, hogy napjaink műszaki lehetőségeit kihasz­nálva, bárki mobiltelefonnal juttathatja a világhálóra Maradj otthon! felhívását. Sajnos nem mindenki törődik a minőség­gel, márpedig a képileg egymástól alig kü­lönböző felvételek és jelszavak vég nélküli megjelenése egy idő után érdektelenné te­szi a célközönséget. Amikor a járvány már elmúlt, elválik, hogy kinél volt őszinte és tartós a jótékonyság, és kinél tartott csu­pán addig, amíg azzal saját népszerűségét növelhette. ■ ~ n ■^SZÖVEG SZAKÁCS GÁBOR 2020. április 8. hiHllliáris

Next