Magyar Demokrata, 2020. április-június (24. évfolyam, 17-26. szám)

2020-06-10 / 24. szám

rósági rendszerben fennálló különbségek szinte már elviselhetetlenek voltak. Korrupcióellenes programunkra sok magyar is szavazott, hiszen a törvény előtti egyenlőség alapvető emberi jog. Kérem önöket, akik ma itt vannak, segít­senek nekem és a kormányomnak meg­tisztítani az országot a maffiától és az ingyenélőktől. Ugyanakkor ki kell mondani az igaz­ságot, hogy Dél-Szlovákia egyes régiói sokáig kénytelenek voltak elviselni az egyes maffiacsoportokat. Tisztítsuk meg együtt Dél-Szlovákiát is, és építsük kö­zösen. Szeretném kérni önöket arra, hogy továbbra is törődjenek Dél-Szlovákiával, természetesen az ott élő szlovákokkal, romákkal és a többiekkel együtt. Tovább­ra is érvényes, és minden józan ember be­látja, hogy Csallóköztől a Bodrogközig található Szlovákia éléskamrája. Kérem önöket, törődjenek az életkör­­nyezettel, hiszen a Kis-Dunán hajóz­va, Gömörben járva a kékkői vár vagy a komáromi erődrendszer megtekintése, a kürti borfesztivál meglátogatása minden­kinek különleges élmény. Nekünk, szlovákoknak az önök je­lenlétének köszönhetően Szlovákiában egyedi lehetőségünk van arra, hogy megismerjük a kultúráját, tradícióját, gasztronómiáját, és bizonyos értelemben eltérő világlátását egy másik nemzetnek anélkül, hogy átlépnénk az országhatárt. Önök lehetővé teszik számunkra, hogy így megismerhessük egy másik nemzet kultúráját és életét Szlovákiában. Következő nagy közös kihívásunk a szlovák nyelvoktatás a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Az oktatás minősége ezekben az intézményekben nagymér­tékben az önök kezében van. Teljes rend­szerű anyanyelvi oktatás van az óvodától kezdve a komáromi egyetemig bezárólag. Személyes találkozásaim Dél-Szlovákiá­­ban egy kicsit azt mutatják, hogy komoly problémáink vannak a szlovák nyelv ok­tatásával a magyar iskolákban. Én mint miniszterelnök nem szeretném, hogy a fiatalok az államnyelv elégtelen ismere­te miatt elhagyják Szlovákiát. Őszintén mondom, hogy nem szeretném, hogy az ország elveszítse így a fiatal állampolgá­rait. Az Oktatásügyi Minisztériummal együttműködve, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével karöltve találjuk meg a megoldást erre a nagyon fontos kérdésre is. El tudom képzelni, hogy a kisebbsé­gi identitás, állapot a mindennapokban problémákat is jelent. De önök, szlová­kiai magyarok épp az anyanyelvüknek köszönhetően elsajátíthatják a szlovák nyelvet is, ami előny lehet. Három ország kultúráját ismerhetik meg egyszerre. Ma­gyarországon, Szlovákiában és a szlovák nyelvvel Csehországban is. Ebből követ­kezik, hogy a nyelvismerettel nyitva áll előttünk a munkaerőpiac, a vállalkozási lehetőség rögtön három országban. Tehát, kedves magyarok, ebből kifo­lyólag önök a leginkább közép-európai közösség. Használják ezt ki, kérem, hasz­náljuk ki, kérem. A magyar művészet és a kultúra rendkívül gazdag. Legyünk kö­zösen büszkék arra, hogy a mai Szlovákia területén olyan nagyságok éltek, mint az írók közül Mikszáth Kálmán, Madách Im­re, Márai Sándor, Grendel Lajos és mások. Nagy öröm számomra, hogy világhírű zeneszerzők is éltek és alkottak itt, mint Lehár Ferenc, Kodály Zoltán. Azt kívánom a szervezeteiknek, főleg a Csemadoknak vagy a komáromi, illetve kassai nemzetiségi színházaknak, hogy továbbra is ápolják a közös múltunkat. Kívánom azt is, hogy minél több temp­lomban lehessenek magyar nyelvű isten­tiszteletek. Hiszen az isten szava mindig nyugalmat, békét, szeretetet és toleran­ciát hoz. Azt is nagyon szeretném, hogy Dél-Szlovákiában és az ország többi ré­giójában fejlett infrastruktúra lehessen, hogy jó vállalkozói körülmények lehesse­nek, hogy minél több munkahelyet hoz­hassunk létre, egyszerűen, hogy az embe­reknek Szlovákiában jó életük legyen. Ahogy a XIX. és a XX. század forduló­ján a szlovákok segítették Budapestet épí­teni, úgy vagyunk ma gyakran szemtanúi annak, hogy a pozsonyi építkezéseken ízes mátyusföldi vagy csallóközi magyar szót hallani. „Nyomd a maltert, Pista”, hallottam nemrég az egyik építkezésen itt nem messze, a pozsonyi várnál. Szeretném felszólítani ezért önöket, hogy nyomjuk együtt a maltert. Építsük együtt Szlová­kiát közösen. Építsük az együttműködést a V4-eken belül, építsük a közös Európán­kat. Találjuk meg a legideálisabb formáját annak realizálására, amit a kormányprog­ram a nemzetiségek számára tartalmaz. És ha úgy érzik, hogy nem kapnak elég figyelmet, ha a történelmi eseményeknél vagy a sérelmek tekintetében kimondatlan témák vannak, akkor üljünk le, vegyük át őket, és keressük a lehetséges megoldást és a kölcsönös megértést. Tisztelt jelenlévők, a trianoni szerző­dés aláírásának századik évfordulóján a kezemet nyújtom a közös cselekvéshez közös dolgaink megoldása érdekében. Engedjék meg, hogy a végére néhány rögtönzött gondolatot is mondjak. Tény­leg őszintén fontos számomra, hogy mindannyian jól éljünk Szlovákiában. Függetlenül mindentől, de most leg­inkább attól, hogy édesanyánk milyen nyelven tanított meg beszélni min­ket. Tényleg őszintén szeretném, hogy Dél-Szlovákiában az édesanyák minden­féle félelem nélkül taníthassák gyerme­keiket az anyanyelvükre. Hogy egyúttal szeretettel azt is javasolják gyermekeik­nek, hogy szlovákul is megtanuljanak, így megtudják, hogy Szlovákia az ő ha­zájuk is, mely nem másodrangú polgár­ként tekint rájuk. Egy kis érdekesség. Holnap Csehor­szágba utazom hivatalos látogatásra több miniszteremmel együtt, és két ajándékot viszek. Az egyik családi ajándék, saját bodzaszirupom Milos Zemannak és And­rej Babitsnak, a másik pedig üvegben szá­rított alma lesz Felsőszeliből egy helyi magyar gazdától. Tehát holnap egy kicsit szlovák—magyar ajándékot viszek. Van ebben a teremben egy érdekes­ség is. Ott, felnyitva az i. e. I. századból származó kelta emlékek vannak. Érde­kességük, hogy akkor keletkeztek ezen a területen, amikor sem szlovákok, sem magyarok nem voltak még itt. Az évek, évszázadok alatt változtak a határok, a népek is vándoroltak. Ezen a területen éltek a kelták, itt volt a Nagymorva Bi­rodalom, később Ausztria-Magyarország, majd Csehszlovákia, ma Szlovákia, de többé-kevésbé együtt vagyunk itt. Olykor úgy érzem, ilyen találkozókat is szervez­ni kell, egyúttal felvállalni a történelmi Magyarországot is, mert azt gondolom, hogy ez a történelmi igazság. A történel­mi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk. A történelem, a múlt ma új vonalakat, új határokat rajzolt, és Szlovákiában ma lehet, hogy kicsit fordítva van. De nagyon szeretném, ha száz év után előrenéznénk. Ha egy vonalat húznánk, és előrenézve nem tekingetnénk vissza, hiszen tudják a saját életükből is, hogy ha sokat nézeget­nek is hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg. Köszönöm, hogy eljöttek, és kérem, a mai találkozót tekintsék kinyújtott kéz­nek önök, szlovákiai magyarok, a Szlová­kiában élő magyarok felé. Köszönöm. ■ Fordította: körkép.sk tHu­lHUrtift­ 2020. június 10.

Next