Magyar Demokrata, 2020. július-szeptember (24. évfolyam, 27-40. szám)
2020-07-15 / 29. szám
Szalay Károly ■ szókimondó Lakiteleki sátor XXII. Folytatva Bíró Zoltán gondolatmenetének ismertetését, azt állítja, hogy XX. századi történelmünk katasztrofális, folyamatos sodródásainak oka a nemzetközi erőviszonyokon és a geopolitikai helyzetünkön túl „nagyrészt éppen a társadalom eme szervezetlenségében érhető tetten. Különvált egymástól a »hivatalos« Magyarország és a »másik«, a virtuális. A hivatalosnak nem volt népi támasztéka, ezért a nagy világpolitikai mozgások között gyámoltalan volt és tehetetlen... ” Bíró szerint sodródott az ország is, a társadalom is. Itt volt az ország példátlan, kétszeri megcsonkítása, „kinérettető felkelések, szabadságküzdelmek, honvédő harcok és megtorlások. Csoda, hogy még vagyunk!” Megállapította: az utóbbi évtizedek látványos és hangzatos katasztrófái után „csendességében, lopakodó, lappangó mivoltában” a folyamat, amit átélünk, legalább annyira veszélyes, mert a sorvadás folyamata. „...mintha ez a nép elvesztette volna életerejét, alkalmazkodó és ellenálló képességét. Holott valószínűleg csak bizalmát, önbizalmát és teremtőkedvét vesztette, történelmi időben mérve, átmenetileg.”Úgy véli, „a sorozatos kudarcok, vereségek és vérveszteségek után [...] végzetesen magára maradt e század (a XX. század - Sz. K.) során.” Ehhez kell hozzáfűznöm mai, korszerű kiegészítésként, hogy ezt az országot a XXI. században, tehát napjainkban „belső féregfoga rágja”, amit azért nem vehetett észre Bíró, mert akkor még nem volt jellemző sorsunkra. Ez a belső pusztító erő a rendszerváltozás után robbant be, erősödött föl máiglan, rögtön az első szabad választás után. És vadult el a balliberális koalíció sorozatos vereségeivel. Tehát napjainkra. Ezt Bíró, de más sem láthatta az 1980-as években, hiszen az 1956-os szabadságharc nem efféle tanulságokat ígért. A külső pusztító erő fegyveres vereségeinkkel erősödött meg, ez a belső „féregrágás” fegyverek nélkül tör megsemmisítésünkre. Olyan belső furkálódást, aknamunkát művel, amely a külső ellenséggel összefogva az ország vesztét készíti elő. Mi ennek a célja? A hatalom totális megszerzése, a nemzet pusztulásának az árán is. Ez a nemzetellenes, belső rohadást előidéző idegen test már korábban is létezett, de betokosodva, elszigetelten. Először 1919-ben adott hírt magáról nyíltan, azután 1945 után, majd 1956-ban és napjainkban. 1990-től, a rendszerváltozástól folyamatosan. Időnként hatalomra jutott, és pusztította a tizenötmilliós nemzet erejét. Ez a „tizenötmilliós nemzet” Antall József találmánya fölfedezése volt, és a belső vágású féregerő szakadatlanul ez ellen is ágál. Látványos megnyilvánulása - ismétlem - Gyurcsány 23 millió románja vagy az elszakított területeken az EU-s lányok (Cseh Katalin, Donáth Anna) magyarellenes akciói. Ennek a belső kórnak, amit a DK, a Momentum meg a többi csoportosulás gerjeszt, az idegen ellenséges hátteret ezúttal a brüsszeli balliberálisok adják meg. Mindezekről a lakiteleki sátor résztvevői még nem tudhattak. De Bíró Zoltán történelmünk ismeretében sejthetett valamit. És ezért nemzetmentő programot hirdetett Csurka után, pozitív akciótervvel konkretizálva. „Nekünk, akik ma egybegyűltünk itt, tudnunk kell természetesen, hogy mi itt sokkal szabadabban mondhatunk bölcseket, mint a hatalomban lévők a maguk szoros kényszerei közepette, nekünk viszont az eszközeink kevesebbek, a szükségesnél és a lehetségesnél is sokkal kevesebbek. A mi igazi kérdésünk most tehát elsősorban az, hogy mit tegyünk és mit tehetünk ebben a helyzetben.” És Bíró Zoltán megjelöli a megoldást. Bejelenti az igényt és a szándékot: „egy olyasféle fórum létrehozására”, amely „a részvétel, a párbeszéd és az együttműködés egyik szerény lehetőségét nyújthatja minden tiszta szándékú magyar demokratának, aki a nemzet ügyét, a magyarság jövendő esélyeit a szívén viseli. [...] Tesszük ezt annak érdekében, hogy itt megszerveződjön valamiképpen egy kis társadalom, talán valamiféle hatással a nagy társadalomra ».’’Vagyis a rendszerváltoztató pártnak, a demokrata fórumnak még a nevét is bejelenti! ■ (Folytatjuk.) Az Eseményeket Modellező Politikatudományi Intézet elemzői arról készítettek jelentést, milyen következményekkel járhat Kolumbusz szobrainak ledöntése. „Amennyiben ez egy logikus történeti folyamat, írták összegzésükben, akkor úgy kell tekintetünk az elmúlt bő ötszáz évre, mintha nem is lett volna. Ha Kolumbusz útja önmagában illegitim, akkor mindaz, ami ennek következménye, ugyancsak törvénytelen. Jogszerűtlenség nem szülhet jogot. Ergo: vissza kell állítani Amerikában a prekolumbán világot. Valamennyi későbbi bevándorlónak származási helyére kell távoznia. A négereknek Afrikába (kvótaalapú elosztásukról az ENSZ határozhat), a fehéreknek Európába, a kínaiaknak Kínába. Mindent, amit azóta ott létrehoztak, meg kell semmisíteni. A példátlan akció kivitelezése persze számtalan problémát vetne fel. Az ír sziget lakossága hirtelen a többszörösére nőne, Szicíliában pedig a migránstáboroknál lényegesen népesebb olasz csoportok jelennének meg. Konfliktust szülhet az is, hogy a zsidók egy része Izraelbe kíván települni, ami valószínűleg a palesztinok nemtetszését fogja kivívni. Amerikában ezalatt felszedik majd a vasutakat, lerombolják Manhattan felhőkarcolóit, a négy egykori elnök Rushmore-hegyi sziklaportréját visszafalazzák, megszüntetik a hatalmas gabonatermelő farmokat, bezárják a hollywoodi filmstúdiókat és a McDonald’s-okat, végül viszszatelepítik a prérire a bölényeket. Csingacsguk és Ülő Bika hálát adnak a nagy Manitunak, elszívják a békepipát, aztán a sziúk, kommancsok és apacsok egymásra rontanak nyilaikkal, mert értelemszerűen Apache helikopterek sincsenek.” Új világ következik mindannyiunkra, összegezte a tanulmány, amihez a csoport magyar tagja fűzött rövid kiegészítést: „Új világ, kit zavar? Nálunk bőven elég búza terem, az amerikai filmeket mindig is rühelltem, nem járok Forddal, a baseballnak a szabályait sem értem. A hozzánk visszatérő, huszadik századi kivándorlóink leszármazottak pedig majdcsak integráljuk valahogy.” ■ Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénk a sorsharag számlájára írni, a mi tökéletlenségünk bűne. Ady Endre Ungváry Újvilág Zsolt ■ JOBBSZÉL 35 ilHiilUHhiHI 2020. július 15.