Magyar Demokrata, 2020. július-szeptember (24. évfolyam, 27-40. szám)

2020-07-15 / 29. szám

Szalay Károly ■ szókimondó Lakiteleki sátor XXII. Folytatva Bíró Zoltán gondolatmenetének ismertetését, azt állítja, hogy XX. századi történelmünk katasztrofális, folyamatos sodródásainak oka a nemzetközi erőviszo­nyokon és a geopolitikai helyzetünkön túl „nagyrészt éppen a társadalom eme szervezet­lenségében érhető tetten. Különvált egymástól a »hivatalos« Magyarország és a »másik«, a virtuális. A hivatalosnak nem volt népi tá­masztéka, ezért a nagy világpolitikai mozgások között gyámoltalan volt és tehetetlen... ” Bíró szerint sodródott az ország is, a társa­dalom is. Itt volt az ország példátlan, kétsze­ri megcsonkítása, „kinérettető felkelések, szabadságküzdelmek, honvédő harcok és megtorlások. Csoda, hogy még vagyunk!” Megállapította: az utóbbi év­tizedek látványos és hangzatos katasztrófái után „csendességé­ben, lopakodó, lappangó mivol­tában” a folyamat, amit átélünk, legalább annyira veszélyes, mert a sorvadás folyamata. „...mintha ez a nép elvesztette volna életerejét, alkalmazkodó és ellenálló képességét. Holott valószínűleg csak bizalmát, önbizalmát és teremtőkedvét vesztette, történelmi időben mérve, átmenetileg.”­Úgy véli, „a sorozatos kudarcok, vereségek és vérveszteségek után [...] végzetesen magára maradt e század (a XX. század - Sz. K.) során.” Ehhez kell hozzáfűznöm mai, korszerű kiegészítésként, hogy ezt az országot a XXI. században, tehát napjainkban „belső féregfoga rágja”, amit azért nem vehetett észre Bíró, mert akkor még nem volt jellemző sorsunkra. Ez a belső pusztító erő a rendszerváltozás után robbant be, erősödött föl máiglan, rög­tön az első szabad választás után. És vadult el a balliberális koalíció sorozatos vereségeivel. Tehát napjainkra. Ezt Bíró, de más sem lát­hatta az 1980-as években, hiszen az 1956-os szabadságharc nem efféle tanulságokat ígért. A külső pusztító erő fegyveres vereségeink­kel erősödött meg, ez a belső „féregrágás” fegyverek nélkül tör megsemmisítésünkre. Olyan belső furkálódást, aknamunkát mű­vel, amely a külső ellenséggel összefogva az ország vesztét készíti elő. Mi ennek a célja? A hatalom totális megszerzése, a nemzet pusztulásának az árán is. Ez a nemzetel­lenes, belső rohadást előidéző idegen test már korábban is létezett, de betokosodva, elszigetelten. Először 1919-ben adott hírt magáról nyíltan, azután 1945 után, majd 1956-ban és napjainkban. 1990-től, a rend­szerváltozástól folyamatosan. Időnként ha­talomra jutott, és pusztította a tizenötmilliós nemzet erejét. Ez a „tizenötmilliós nemzet” Antall József találmánya­ fölfedezése volt, és a belső vágású féregerő szakadatlanul ez ellen is ágál. Látványos megnyilvánulása - ismétlem - Gyurcsány 23 millió románja vagy az elszakított területeken az EU-s lányok (Cseh Katalin, Donáth Anna) magyarellenes akciói. Ennek a belső kórnak, amit a DK, a Momentum meg a többi csoportosulás gerjeszt, az idegen ellenséges hátteret ezúttal a brüsszeli balliberá­lisok adják meg. Mindezekről a lakiteleki sátor résztvevői még nem tudhattak. De Bíró Zoltán történelmünk ismeretében sejthetett valamit. És ezért nemzetmentő programot hirdetett­­ Csurka után, pozitív akciótervvel konkretizálva. „Nekünk, akik ma egybegyűltünk itt, tud­nunk kell természetesen, hogy mi itt sokkal szabadabban mondhatunk bölcseket, mint a hatalomban lévők a maguk szoros kénysze­rei közepette, nekünk viszont az eszközeink kevesebbek, a szükségesnél és a lehetségesnél is sokkal kevesebbek. A mi igazi kérdésünk most tehát elsősorban az, hogy mit tegyünk és mit tehetünk ebben a helyzetben.” És Bíró Zoltán megjelöli a megoldást. Bejelenti az igényt és a szándékot: „egy olyas­féle fórum létrehozására”, amely „a részvétel, a párbeszéd és az együttműködés egyik szerény lehetőségét nyújthatja minden tiszta szándékú magyar demokratának, aki a nemzet ügyét, a magyarság jövendő esélyeit a szívén viseli. [...] Tesszük ezt annak érdekében, hogy itt megszer­veződjön valamiképpen egy kis társadalom, talán valamiféle hatással a nagy társadalomra ».’’Vagyis a rendszerváltoztató pártnak, a demokrata fórumnak még a nevét is beje­lenti! ■ (Folytatjuk.) Az Eseményeket Modellező Politikatudo­mányi Intézet elemzői arról készítettek jelentést, milyen következményekkel járhat Kolumbusz szobrainak ledöntése. „Amennyiben ez egy logikus történeti folyamat, írták összegzésükben, akkor úgy kell tekintetünk az elmúlt bő ötszáz évre, mintha nem is lett volna. Ha Kolumbusz útja önmagában illegitim, akkor mindaz, ami ennek következménye, ugyancsak tör­vénytelen. Jogszerűtlenség nem szülhet jo­got. Ergo: vissza kell állítani Amerikában a prekolumbán világot. Valamennyi későbbi bevándorlónak származási helyére kell tá­voznia. A négereknek Afrikába (kvótaalapú elosztásukról az ENSZ határozhat), a fehé­reknek Európába, a kínaiaknak Kínába. Mindent, amit azóta ott létrehoztak, meg kell semmisíteni. A példátlan akció kivitelezése persze számtalan problémát vetne fel. Az ír sziget lakossága hirtelen a többszörösére nőne, Szicíliában pedig a migránstáboroknál lé­nyegesen népesebb olasz csoportok jelen­nének meg. Konfliktust szülhet az is, hogy a zsidók egy része Izraelbe kíván települni, ami valószínűleg a palesztinok nemtetszé­sét fogja kivívni. Amerikában ezalatt felszedik majd a vasutakat, lerombolják Manhattan fel­hőkarcolóit, a négy egykori elnök Rush­­more-hegyi sziklaportréját visszafalazzák, megszüntetik a hatalmas gabonatermelő farmokat, bezárják a hollywoodi filmstú­diókat és a McDonald’s-okat, végül visz­­szatelepítik a prérire a bölényeket. Csin­­gacsguk és Ülő Bika hálát adnak a nagy Manitunak, elszívják a békepipát, aztán a sziúk, kommancsok és apacsok egymásra rontanak nyilaikkal, mert értelemszerűen Apache helikopterek sincsenek.” Új világ következik mindannyiunkra, összegezte a tanulmány, amihez a csoport magyar tagja fűzött rövid kiegészítést: „Új világ, kit zavar? Nálunk bőven elég búza terem, az amerikai filmeket mindig is rü­helltem, nem járok Forddal, a baseballnak a szabályait sem értem. A hozzánk vissza­térő, huszadik századi kivándorlóink le­származottak pedig majdcsak integráljuk valahogy.” ■ Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénk a sors­harag számlájára írni, a mi tökéletlen­ségünk bűne. Ady Endre Ungváry Újvilág Zsolt ■ JOBBSZÉL 35 ilHiilUHh­iHI 2020. július 15.

Next