Magyar Demokrata, 2020. július-szeptember (24. évfolyam, 27-40. szám)
2020-09-02 / 36. szám
operaénekesek és a Soproni Balettet kiegészítő Sankt Pölten-i Balett táncosainak közreműködésével. A legelső őszi előadásunk Hubay Miklós Római karneválja lesz, ami a hatvanegyedik színházi évadját kezdő, ma is csodálatos minőségben játszó Farkas Ibolya jutalomjátéka, és Lánczi Margitról, a Nemzeti Színháznak a Rákosi-korszakban méltatlanul meghurcolt színésznőjéről szól. Ezt a stúdiószínházban mutatjuk be, koprodukcióban a marosvásárhelyi Spectrum Színházzal és a Zentai Magyar Kamaraszínházzal. A Hűség évadjának keretében, aminek Sopronban különös akusztikája van, hiszen 2021. december 14-én lesz szintén száz éve annak, hogy a város és a környező néhány település visszaszavazta magát Magyarországra, elővesszük Németh László Széchenyi című történelmi drámáját is. A nézők emellett választhatnak még egy előadást a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház 2021-es kínálatából, így tudjuk összerakni ebben a pandémiás, hányattatásos időszakban a hatféle bérletes rendszert.Az előbb a Bőköz fesztivál kapcsán az összefogás fontosságáról beszélgettünk, önök sokat dolgoznak együtt más teátrumokkal és társulatokkal, ezt mennyire könnyű kivitelezni? - 2012-ben vettem át a Soproni Petőfi Színház vezetését, és szinte azonnal elkezdtem felépíteni a határokon átnyúló kapcsolatrendszerünket, aminek eredményei a számos testvérszínházi szerződésünk. A bécsi Európa Klubbal, a Komáromi Jókai Színházzal, a Zentai Magyar Kamaraszínházzal, a mikházi Csűrszínházzal, az orosz, szaranszki Jauser Állami Zenés Színházzal kötöttünk ilyen megállapodásokat, illetve Magyarországról többek közt az Esztergomi Várszínházzal. Egy osztrák partnerünk révén nyaranta több mint tízezer osztrák vendéget szoktunk fogadni német nyelvű operettekkel a barlangszínházban, és számos koprodukciót hoztunk már létre a Nemzetivel is. Mindezt nem azért teszszük, mintha nem volnának saját ötleteink és hozzá remek társulatunk, hanem mert hisszük, hogy a különböző műhelyek termékenyítő erővel hatnak egymásra, és a közös gondolkodás és munka révén mindannyian sokszínűbbé, nyitottabbá válunk. A szakmai széthúzásban, problémakeresésben és -gyártásban érdekelt barátainkkal és nem barátainkkal pedig nem szeretnénk foglalkozni. Inkább abban bízunk, hogy a példánk ragadós lesz, és más társulások is hasonlóan zökkenőmentesen tudnak majd együtt dolgozni annak ellenére, hogy nyilván mindenhol emberek vannak, akik nem feltétlenül azonos módon nézik a világot, vagy szavaznak négyévente. De a színházban, a színházért mindezt félre kell tudni tenni. - Ön viszont aláírta azt a nyílt levelet, amelyben néhány hónapja számos művész üdvözölte és támogatta a Színművészeti Egyetem szeptembertől megvalósuló modellváltását. Az üggyel kapcsolatos előzetes nyilatkozat- és petícióháborúk nem mélyítették a szakadékokat? - A nyilatkozatot valóban aláírtam, mert úgy gondolom, hogy az egyetemek alapítványi átalakítása révén a megfelelő financiális háttér létrejötte alapérdeke minden intézménynek. Más kérdés, hogy a szerkezeti váltás kapcsán jelentősebb nézeteltérések alakultak ki a szakmán belül, ami kifelé bizonyosan nem túl pozitív üzenet. A színművészetin zajló képzés minősége kérdésében viszont továbbra sem szeretnék állást foglalni. Már csak azért sem, mert soha nem voltam az egyetem polgára. - Első diplomáját a Győri Hittudományi Főiskolán szerezte, és csak utána váltott a színházra, elvégezte többek közt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendezői szakát. Miért választotta ezt a másik utat? - Kisgyerekként pap szerettem volna lenni, tudtam is a misét kívülről, nagymamám örömére otthon miséztem játékból. Érettségi után, amikor próbáltam értelmezni a körülöttem lévő világot, úgy éreztem, hogy számtalan kérdésben bizonytalan vagyok, ezért döntöttem úgy, hogy a hozzám lelkileg amúgy is nagyon közel álló hittudományok felé fordulok. Tanulni akartam csupán, egyházi tisztségekre vonatkozó tervek nélkül. Nem bántam meg soha, amit ott megtanultam, a mai napig használom a színházban is. És most nemcsak arra gondolok, hogy az ember egy ilyen képzés után világnézeti szempontból kevésbé ingatag, hanem a gyakorlati munkára is: a bibliakutatással kapcsolatos irodalom- és történelemkritikai módszereket nagyszerűen tudom drámaelemzésre használni. — 2017-ben, amikor átvette a Pro Kultúra Sopron vezetését is, azt a célt tűzte ki a Petőfi Színházzal kapcsolatban egy interjúban, hogy „növeljük a felnőtt bérletesek táborát, vállalható terv lehet két éven belül a háromezres felnőtt bérletes szám, melyet az ötéves ciklus végére még 10-15 százalékkal emelni lehet, növelve a felnőtt bérletsorozatok számát”. Sikerült elérni? - Inkább úgy fogalmaznék, hogy azt az elvárást, amit a színház egészének működésével megfogalmaztam magamnak, mára talán beteljesítettük. 2012-ben egy nem létező intézményt vettem át, a konfliktusok szétvitték a társulatot, gyakorlatilag egy üres épületbe mentem be, nem volt mit folytatni. Mára ennek helyén egy valóban a városban élő és dolgozó műhely van. És amikor egyszer csak eljön az idő, hogy befejezem Sopronban, már egy olyan programot tudok átadni, amit érdemes és lehet is továbbvinni. ■ A Bőköz fesztivál részletes programjairól és fellépőiről a bokozfeszt.hu oldalon lehet tájékozódni. A háromnapos, ingyenes rendezvényen alatt számtalan kísérőesemény is várja a közönséget, többek közt Népmese- Pont, Versmondó Szalon, táncház, prímásverseny, kirakodóvásár, helyi értékek és mesterségek bemutatója. Különböző színházi előadásokkal, estekkel megidézik Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Szendrey Júlia, Arany János, Rejtő Jenő, Márai Sándor és Hamvas Béla szellemiségét. Fellépnek komlói, siklósi, szennai és pécsi fiatal néptáncosok. Láthatók lesznek népdalénekesek, mutatványosok, zenészek, táncosok, és a helyi gasztronómiai kínálatból is ízelítőt kapnak a látogatók. inikinriől 2020. szeptember 2.63