Magyar Demokrata, 2020. július-szeptember (24. évfolyam, 27-40. szám)

2020-08-05 / 32. szám

LEVELEZÉS 44 ÚJRA ÉS ÚJRA Hotel tranzit A fasiszta, terrorista, abszolutista, antiszemita Magyarország Szerbiával szomszédos határán mene­külteket ejtett rabul az ott felállított tranzitzónájában, és időhúzásos kiéheztetéssel kí­nozza őket halálra. Ez a tör­ténet persze jóval messzebb, valahol a földi szférák tetején lebegő „világkormány” h­o­ 2020. augusztus 5. |iMn­l­][tdir| E-MAIL: LEVELEZES@DEMOKRATA.HU POSTACÍM: 1243 BUDAPEST, PF.: 592 SZERKESZTI: KECK ZSIGMOND VESZÉLYEK Kocsmapolitika Antall József miniszterel­nök úr mondta volt, hogy a magyar politikának három veszélye van: az opportu­nizmus, a doktrinerség és a kocsmapolitizálás. Nézzük meg, hogy napja­inkban a nemzeti és keresztény oldalt mi különbözteti meg a baloldaltól. A 2018-as ország­­gyűlési választások után a baloldal már másnap csalásról beszélt, tüntetéseket szerve­zett és szervez folyamatosan; szinte nem volt olyan hét, hogy valamilyen módon ne próbálták volna megzavarni az Ország­­gyűlés munkáját, elállták elnö­kének az útját, hogy elfoglalja a helyét és megnyissa az ülést, azóta is többször folyamatos hangzavarral akadályozzák az érdemi munkát; megpróbálták többször elfoglalni a tv-szék­­házat; jelenleg zavartalanul és lelkiismeret-furdalás nélkül lopják ki a postaládákból a nemzeti konzultációs íveket. Ez a demokráciát oly nagyra tartó baloldal. 2019-ben önkor­mányzati választás volt, ahol a baloldal megszerezte magának a fővárost és kerületeinek egy részét, és jó néhány megyei jo­gú várost. A jobboldal elismerte a vereségét ott, ahol valóban veszített. Nem beszélt csalásról, nem vonult ki az utcára, Ka­rácsony Gergely útját senki nem állta el, hogy elfoglalja a meg­nyert főpolgármesteri széket, nem zavarják a testület mun­káját, szóba sem jött az ATV és más baloldali médiumok elfoglalása. Ismerve a 2021-es költségvetést, a kormány ezek után is folyamatosan támogatja pártállástól függetlenül az önkormányzatokat, Budapest jóval többet kap a költségvetés­ből, mint Tarlós főpolgármester úr idejében. A különbség a két oldal között Antall József sze­rint a kocsmapolitizálás. Ez a fogalom a jobboldalon ismeret­len, számukra a nemzet és nem a hatalom a legfontosabb. Veér Gyula, email VÁLTOZATLAN NÉPSÉG Ki érti ezt? „Néha azt nevezik gyilkos pártütőnek, / Kit kedves hazája tart védelmezőnek. /Némelykor, kik titkon a hazát koncolják, / Hazaárulással a hívet vádolják.” Ezt ma is írhatta volna egy költő a jelenlegi ellenzékről, de nem, hanem Csokonai Vitéz Mihály írta 1793-ban az akkori ellenzékről, akiket pártütők­nek nevezett. Döbbenetes, hogy 227 év alatt sem válto­zott meg ez a népség, akik a hazát koncolják. Mintha reinkarnálódtak volna. Nem vagyok költő, nem foglalom versbe a hazugsá­gokat, amelyekkel a kormá­nyunkat vádolják. Prózában elmondva összegzésül csak annyit, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, ahogy az meg van írva. Pedig a nép nem amnéziás, mindenki tudja, hogy a komszéd­ és a liberális kormány sodorta a csőd szélé­re országunkat. Ám a legfelháborítóbb a brüsszeli küldöttek „bon­colása”. Feladatuk a haza védelme lenne, ezzel szemben feljelentgetésekkel gyakran kérnek büntetést az ország­ra. (Szándékosan nem írtam, hogy a hazájukra, csak a lakhelyükre.) Kormányunkat a nép nagy többsége választotta meg, mert a haza védelmezőjét látják benne. Ez ellen nincs mit hadakozni. Czető Laszlóné, Bu­­dáiban kezdődik. Ott dől el, mi helyes és helytelen a földi létben, s most az a helyes, ha világ minden zegéből-zugá­­ból Európába áramlanak a tömegek. Ügynökhálózatot állított fel a világkormány kimozdítani, felszerelni és ide irányítani a jobb élettel hitegetetteket. Név nélküli bankkártyákkal sokkal több pénzt ad neki hosszú útjuk során, mint ha egyenesen idáig utaztatná őket, de ragaszkodik hozzá, hogy végigszenvedjék a vándorlás kínjait. Még az indításról is gondoskodik azzal, hogy valóban élhetetlenné teszi né­pek, földrészek életét. S lám, akad egy ország, mely kerítést épít, és határain megakasztja a világméretű csosztorgást! Mert nem hiszi el, hogy uniós és saját törvényeit nem kell betartania, hanem mindig utasításra köteles változtatni testtartását. A szervezet, mely több ezer kilométeren át etette, ruházta, pátyolgatta őket, a tranzithoz érkezésük óta se pénzt, se posztót, de még élelmet se ad. Az eljárás ideje alatt igen, de az elutasítás után már nem. Fordulhatnak más országokhoz, kérhetnek segítséget hazajutásukhoz. Az önmagát tagadó világkor­mány meg eltűnik, mert csak azért hajlandó pénzt adni, ha Európa belsejébe igyekeznek. Mivel nem hívtuk őket, etetni sem akarjuk, mert az további ideözönlést gerjesztene, újabb és újabb férőhelyeket kel­lene építeni. Gyerekeknek, terhes anyáknak, betegeknek továbbra is adunk enni, de úgynevezett családtagjaiknak abból nem hordhatnak ételt. Mert hipp-hopp, valahonnan rengeteg gyerek gyűlne ide, és mindenek tíz-húsz testvére, apja, nagybátyja találtatnék a tömegben. Itt állunk és így állunk most hívatlan vendégeinkkel. - Ki az, ó-val kezdődik és nagyon szereti a süteményt? -Ó, hát az én vagyok! A levelek mondandójával a szerkesztőség véleménye nem mindig egyezik meg, ugyanezért felelős­­séget nem vállalunk érte. Az írásokat nem őrizzük meg, esetenként pedig rövidítve közöljük őket, akiket nem akarunk been­gedni lakásunkba. Az EU a négy hónapos törvényét fab­rikálja, ami nem más, mint egy kétélű kés. Itthoni ágensei változatla­nul jogtalan bebörtönzésről, jogtiprásról huhognak. Nem ártana a nagyfiúk tanács- és ötletadóinak és esetenként a beszédíróinak a körmére nézni, hátha a főnökeik kevesebb botorságot, képtelenséget mondanának, nagyobb lenne a bizalmunk irántuk, és sokkal kevesebbet bosszankodnánk. És nem lenne róluk egyre rosszabb véleményünk. A budapesti közlekedésről beszélve Karácsony Gergely nemrégen ezt mondta a rádióban: „Meg kell valósíta­nunk azt a célt, hogy Budapes­ten senki se haljon meg közleke­dési balesetben. ” Szorgos és tanult mérnö­kök centizik ki a kerékpár­utakat, terveznek bonyolult épületeket, autóutakat, rozsdás hidakat javítgatnak. Csupa apró-cseprő dolog. Egy főpolgármesternek viszont nagyobb léptékben kell gondolkoznia, nagyobb, általánosabb célokat tűzni maga elé. Egy csodálatos ötlettel megoldani a város (és egyben a világ?) közlekedésé­nek örökös problémáját. Leállítaná az egész város forgalmát az utolsó rollerig? Mayer Gábor, e-mail KÉPTELENSÉGEK Cenzúra kéne Mazsola K.J., Budapest

Next