Magyar egyháztörténeti vázlatok 2. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1991)
Tanulmányok - UDVARDY József: A Kalocsai Főszékeskáptalan története a középkorban
A tized az általános törvény szerint az érseknek járt. Előfordult, hogy más egyházi intézmények is, monostorok, káptalanok, a királytól vagy a pápától megkapták a jogot, hogy birtokaikon tizedet szedjenek. 1458-ban a bodrogi főesperesség területén Hontokai Gergely kanonok intézte a tizedszedést. Töttös László földesúr nem engedte, hogy jobbágyaitól ezt beszedjék. Gergely kanonok 1458. november 22-én Apatinból keletkezett levélben felszólította a bajai, bátmonostori, tárnoki, aranyáni és tóti plébánosokat, hogy figyelmeztessék Töttös Lászlót. Ha ez nem használna, egyházi fenyítésekkel sújtják. Ez utóbbira nem került sor, mert a földesúr engedett (72). A tizedszedő kanonokot egyébként a helybeli plébános kísérte. A nem fizetőket az érseki helynök bírósága elé rendelték (73). Nemcsak a tizedszedésben, hanem az adószedésben is vállaltak szerepet káptalani tagok, ami többször veszélyes foglalkozás volt. Jakab kanonok 1443. június 5-én Temerinből írt Töttös Lászlónak. Most már segítséget és tanácsot kért tőle. Értesítette, hogy Osth János, Bathka fiainak és más nemeseknek a majorjait (tenuta) nagy félelmek közt adóztatta (dicavimus). Most újra nagy félelemben van a Cilléi gróf várnagyai miatt (castellani). Kéri Töttöst, hogy a levél vivője által üzenje meg, hol találhatná meg őket (74). 4. A középkorban a káptalannak ki kellett vennie részét a honvédelemből is. Az 1498: XX. tc. értelmében a kalocsai káptalannak 50 katonát kellett állítania és felszerelnie. JEGYZETEK 1. „Discretioni vestre mandamus quatenus canonicatum et prebendam auctoritate nostra conferre et assignare curetis”. VO I. s. 3. k. 68 2. A bulla közölve Schematismus Cleri Colocensis, 1883. pag. XXXVIII. — Ez esetben tehát a pápa jóváhagyta a megtörtént kinevezést. Máskor viszont új kinevezést rendelt el. Pl. 1391-ben említi IX. Bonifác, hogy Helfenstein Lajos érsek (1383-1391) bácsi őrkanonokot nevezett ki. Ez attól tartva, hogy a kinevezés érvénytelen, a pápához folyamodott, aki a prépostot bízta meg, hogy adományozza („conferas et assignes”) az őrkanonokságot. VO I. s. 3. k. 151. 3. Hermann :„ A katolikus egyház története Magyarországon. München, 1973. 134. 1. 4. U.o. 135. 1. 5. Tripartitum, I. rész, 11. cím. 6. Hermann, I.m. 137. 7. V. László király 1453. január 21-én megengedi Herczegh Raffael érseknek, hogy adományozhatja az arra alkalmas személyeknek „omnia et singula beneficia, dignitates, personatus, necnon canonicatus et prehendas... ex nostri regalis iuris patronatus auctoritate ad nostram regiam nominationem, presentationem, collationem, provisionem ac dispostitionem more predecessorum nostrorum regum Hungarie pertinentes... Seclusis dum taxat et exceptis prepositura maiori in Collocensi ac similiter prepositura in Bachiensi ecclesiis.” Fraknói V„ Oklevéltár a magyar király kegyúri jog történetéhez, 40. 8. „Supplicat Sigismundus Johannis de Gara, ... pro nova provisione prepositure ecclesie Bachiensis... cum clausuris, quod... idem beneficium ad ius patronatus regis Ungarie pertinens auctoritate ordinaria iam assecutus est.” Lukcsics II, 246. 9. Bossányi, 11.314. 10. Váradi Péter kalocsai misekönyve. Országos Széchenyi Könyvtár Inc. 181. a végén más kézzel írt függelékben F 10 v. E szertartás nem mondja ugyan, hogy az olvasókanonok vezette el a jelöltet a stallumába, de az akkor is általános szokás volt a magyarországi káptalanokban. 11. Theiner, Mon. Slav. I, 57 Csak a tény van említve, hogy kalocsai és bácsi káptalanok jogait a pápa megerősítette, de ezek nincsenek felsorolva. 12. A pápai bulla közölve: Schematismus Cleri Colocensis. 1883 pag. XXXV. 13. VIII. Bonifác mondja a már idézett bullájában: „Dilecti filii Paulus Colocensis et Symon Bachiensis ecclesiarum prepositi, et ipsarum ecclesiarum capitula, ad quos vacante sede Colocensi electio archiepiscopi Colocensis communiter pertinet”. Schem, 1883. pag. XXXV. 14. „Nos igitur electionem ipsam et quaecumque inde secuta utpote post et contra reservationem... attentata irrata et inania reputantes...” Közölve a bulla: Erdújhelyi, 71.