Magyar egyháztörténeti vázlatok 8. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1996)

1996 / 3-4. szám - Források - SARNYAI Csaba Máté: Scitovszky prímás levele Eötvöshöz (1848)

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK REGNUM ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 1996/3-4 SARNYAI CSABA MÁTÉ SCITOVSZKY PRÍMÁS LEVELE EÖTVÖSHÖZ (1848) Az alábbiakban közölt forrás és a hozzácsatolt melléklet­­ elé a történelmi helyzet és a szöveg jobb megértése érdekében néhány bevezető gondolat látszik szükségesnek. Két fontos törvényről kell itt mindenekelőtt szót ejtenünk.­­ Első az 1848. április 11-i hatállyal életbe lépett 3. tc. 6. és 7. §, amely szerint az egyházi méltóságok ellenjegyzett kinevezésén túlmenően (ez tovább­ra is a király jogköre maradt) minden az egyházat illető ügy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium illetékességi köréhez tartozott. E levél megszólí­tottja báró Eötvös József miniszter, akihez éppen e tiszte miatt fordul - a püspöki kar országban tartózkodó rangidős tagjaként - Scitovszky János, pécsi püspök (ekkor ugyanis az esztergomi érseki szék betöltetlen volt).­­ A másik fontos törvényi változást az 1848. évi 20. tc. 2. §-a jelentette, amely kimondta a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes egyenlőségét. Ezzel a római katolikus egyház „de jure” is elvesztette kivételes, államvallás jellegét. Az új helyzethez az egyházi vezetésnek is alkalmazkodnia kellett. Ennek jeleként az utóbb említett törvényjavaslat vitájának lezárása után közvetlenül (1848. április 6-án) a Pozsonyban összeült püspöki tanácskozás egy petíciót intézett az Országgyűléshez. Ennek lényege, hogy a katolikus egyház is - épp a fenti törvényre hivatkozva - szabadon, azaz állami beleszólás nélkül, intéz­hesse belső és külső ügyeit. Ezen külső ügyek közé tartozik a zsinatok szabad megtartása éppúgy, mint az iskolák alapításának szabadsága. Külön pont foglalkozik az egyházi és iskolai alapítványok - azaz az egyházi vagyon - szabad kezelésének jogával. Ezt a petíciót - amelyre levelében a pécsi egyházfő is utal - törvénytervezet formájában Rónay János, Csanádi követ nyújtja be másnap, április 7-én, az alsótáblán. Az ügyet Deák tanácsára előbb konferenci­ára utalják. Azonban az ottani három órás vita során olyan sok elképzelés merül fel, és olyan ellentétek jelentkeznek a kérdés megítélésében, hogy a résztvevők sehogy sem tudnak megegyezésre jutni. A király megérkezéséig (április 11.) már kevés az idő. Deák erre hivatkozik indítványában, amelyben javasolja, hogy e tárgy megvitatását a következő országgyűlésre halasszák. A többség ezt el is fogadja. A történetírásban sok vita folyt arról, hogy ez az 1 Levéltári jelzet MOL H54 1848.24 (eredeti tintázat melléklettel) 179

Next