Magyar egyháztörténeti vázlatok 8. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1996)

1996 / 3-4. szám - Források - SARNYAI Csaba Máté: Scitovszky prímás levele Eötvöshöz (1848)

indoklás mennyire volt helytálló. Az utóbbi fél évszázad szerzői­ nagyjából egyet­értenek abban, hogy valóban kevés volt az idő egy ilyen súlyú javaslat alapos megtárgyalásához. Ezt az érvelést látszik alátámasztani Scitovszky idevonatkozó mondata is: „(...) a Katholikusok a’ legközelébb bevégzett Or­szággyűlésre adott petíciója az idő rövidsége miatt tárgyaltatás alá nem vétet­vén, annak érdemleges tárgyaltatása a’ jövő Országgyűlésre hagyatott. (...)” Azzal, hogy elkésettnek nyilvánították a javaslatot, az ú.n. katolikus auto­nómia törekvések - amelyeknek a püspöki iránya elsősorban az egyház minél nagyobb politikai és vagyoni függetlenedéséért küzdött - első nyílt fellépése kudarccal zárult. Ez, az utolsó rendi országgyűlésen elszenvedett vereség döb­bentette rá a katolikus felső klérust arra, hogy az új helyzetben saját híveire kell támaszkodnia. Ehhez azonban a világiak számára is több befolyást kell, hogy biztosítsanak az egyház életébe. E belátáson alapulva erősödnek fel az autonómia törekvések és válnak autonómia-mozgalommá. A széleskörű moz­galommá szervezés már a petíció elutasítását követő napon - április 8-án, nem pedig ahogy a püspöki levélben szerepel, április 9-én - megindul­t. Scitovszky vezetésével tanácskozást tartottak, ahol a püspökökön és a káptalani köve­teken kívül az alsó- és felsőtábla világi tagjai közül is többen, összesen mintegy hatvanan, részt vettek. Az Eötvösnek címzett levél e tanácskozás határozatait sorolja fel. A legfőbb ezek közül, hogy a következő - népképviseleti - ország­­gyűlés elé egy újabb petíciót terjesztenek. Ebben kérik, hogy az egyházi alapítványokat a katolikusok maguk kezelhessék­­ egyháziakból és világiakból álló közös bizottságok irányítása mellett. E kérés támogatására aláírásgyűjtési és autonómia-szervezési mozgalom indult. Ezek szervezésére szólítja fel Sci­tovszky — a „mellékletben” közölt levélben — egyházmegyéje papjait­­. A tanácskozás alapvető jelentőségű a katolikus autonómia-mozgalom, azaz az állam és az egyház viszonyának új alapokra helyezése szempontjából. Éppen ez adja az alábbiakban közölt forrás fontosságát, hiszen Scitovszky ebben a levélben tudatja Eötvössel ezen esemény tényét, határozatait, s közvetlen - országos jelentőségű - következményeit. Emellett ez - a következőkben elsőként közölt levél a kutatások jelen állása szerint valószínűsíthetően - az első közvetlen, írásos kapcsolatfelvétel az újonnan kinevezett felelős magyar kormány vallási ügyekben illetékes minisztere és az ekkor, egyházában kiemel­ten fontos pozíciót betöltő pécsi püspök között 5. 2 Ld. pl.: Hanug Ferenc: Hetvenéves küzdelem az autonómiáért, 1918, p.10.; Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom 1848-1871. Bp. 1941., p.26-27., 36.sz. lábjegyzet; Csorba László: Katolikus önkormányzat és polgári forradalom; In: Világosság, 1989., p. 220-221. 3 Csorba László: Katolikus önkormányzat és polgári forradalom; In: Vitágosság, 1989., p. 222., 12.SZ. lábjegyzetében 4 A „mellékletben” közölt püspöki pásztorlevelet lásd: Religio és Nevelés, 1848. I., p. 322- 323. Jelen közlés alapjául az 1. számú lábjegyzetben közölt levéltári forrás szolgál. 5 Megjegyzés: az április 8-i tanácskozáson Scitovszkyt felkérik arra, hogy bocsásson ki or­szágos körlevelet (keltezés: május 3.) az elfogadott határozatok és teendők közzétételének érdekében. Ennek tartalma a leglényegesebb pontokon egyezik a miniszterhez­ írt levéllel. Megjelent: Religio és Nevelés, 1848.1., p. 313-314.

Next