Magyar egyháztörténeti vázlatok 8. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1996)
1996 / 3-4. szám - Források - SARNYAI Csaba Máté: Scitovszky prímás levele Eötvöshöz (1848)
indoklás mennyire volt helytálló. Az utóbbi fél évszázad szerzői nagyjából egyetértenek abban, hogy valóban kevés volt az idő egy ilyen súlyú javaslat alapos megtárgyalásához. Ezt az érvelést látszik alátámasztani Scitovszky idevonatkozó mondata is: „(...) a Katholikusok a’ legközelébb bevégzett Országgyűlésre adott petíciója az idő rövidsége miatt tárgyaltatás alá nem vétetvén, annak érdemleges tárgyaltatása a’ jövő Országgyűlésre hagyatott. (...)” Azzal, hogy elkésettnek nyilvánították a javaslatot, az ú.n. katolikus autonómia törekvések - amelyeknek a püspöki iránya elsősorban az egyház minél nagyobb politikai és vagyoni függetlenedéséért küzdött - első nyílt fellépése kudarccal zárult. Ez, az utolsó rendi országgyűlésen elszenvedett vereség döbbentette rá a katolikus felső klérust arra, hogy az új helyzetben saját híveire kell támaszkodnia. Ehhez azonban a világiak számára is több befolyást kell, hogy biztosítsanak az egyház életébe. E belátáson alapulva erősödnek fel az autonómia törekvések és válnak autonómia-mozgalommá. A széleskörű mozgalommá szervezés már a petíció elutasítását követő napon - április 8-án, nem pedig ahogy a püspöki levélben szerepel, április 9-én - megindult. Scitovszky vezetésével tanácskozást tartottak, ahol a püspökökön és a káptalani követeken kívül az alsó- és felsőtábla világi tagjai közül is többen, összesen mintegy hatvanan, részt vettek. Az Eötvösnek címzett levél e tanácskozás határozatait sorolja fel. A legfőbb ezek közül, hogy a következő - népképviseleti - országgyűlés elé egy újabb petíciót terjesztenek. Ebben kérik, hogy az egyházi alapítványokat a katolikusok maguk kezelhessék egyháziakból és világiakból álló közös bizottságok irányítása mellett. E kérés támogatására aláírásgyűjtési és autonómia-szervezési mozgalom indult. Ezek szervezésére szólítja fel Scitovszky — a „mellékletben” közölt levélben — egyházmegyéje papjait. A tanácskozás alapvető jelentőségű a katolikus autonómia-mozgalom, azaz az állam és az egyház viszonyának új alapokra helyezése szempontjából. Éppen ez adja az alábbiakban közölt forrás fontosságát, hiszen Scitovszky ebben a levélben tudatja Eötvössel ezen esemény tényét, határozatait, s közvetlen - országos jelentőségű - következményeit. Emellett ez - a következőkben elsőként közölt levél a kutatások jelen állása szerint valószínűsíthetően - az első közvetlen, írásos kapcsolatfelvétel az újonnan kinevezett felelős magyar kormány vallási ügyekben illetékes minisztere és az ekkor, egyházában kiemelten fontos pozíciót betöltő pécsi püspök között 5. 2 Ld. pl.: Hanug Ferenc: Hetvenéves küzdelem az autonómiáért, 1918, p.10.; Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom 1848-1871. Bp. 1941., p.26-27., 36.sz. lábjegyzet; Csorba László: Katolikus önkormányzat és polgári forradalom; In: Világosság, 1989., p. 220-221. 3 Csorba László: Katolikus önkormányzat és polgári forradalom; In: Vitágosság, 1989., p. 222., 12.SZ. lábjegyzetében 4 A „mellékletben” közölt püspöki pásztorlevelet lásd: Religio és Nevelés, 1848. I., p. 322- 323. Jelen közlés alapjául az 1. számú lábjegyzetben közölt levéltári forrás szolgál. 5 Megjegyzés: az április 8-i tanácskozáson Scitovszkyt felkérik arra, hogy bocsásson ki országos körlevelet (keltezés: május 3.) az elfogadott határozatok és teendők közzétételének érdekében. Ennek tartalma a leglényegesebb pontokon egyezik a miniszterhez írt levéllel. Megjelent: Religio és Nevelés, 1848.1., p. 313-314.