Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Bulyovszky Gyula - Bulyovszky Gyuláné - Bund Károly - Bunyitay Vince - Bura Károly - Bura Sándor - Burchard-Bélaváry Konrád - Burghardt Rezső, Zsombolya-Burghardt
Bulyovszky 1945); A természeti földrajz új útjai (Hidrol. Közl., 1950); Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományairól (Földr. Közi., 1954); Harmadkori elegyengetett felszínek Magyarországon (Földr. Konferencia előadásai, 1962); Magyarország természeti földrajza (Bp., 1962). — Irod. Marosi Sándor: B. B. (Földr. Ért. 1962. 3. sz.); Mátrai László: B. B. (Magy. Tud., 1962. 11. sz.) Bulyovszky Gyula (Rákoskeresztúr, 1827. ápr. 10.—Bp., 1883. ápr. 17.): újságíró, ügyvéd. Pesten és Debrecenben tanult, majd a pesti egy.-en jogot hallgatott. 1847-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1848. márc.-i napokban fontos szerepet játszott. A szabadságharc után kizárólag írói munkásságának élt. 1859-ben megalapítója, majd 1859—64 között szerk.-je a Nefelejts, 1862-ben a Hölgyfutár, 1864 —66-ban a Sürgöny c. lapoknak. Franciásan szellemes írásaival a múlt század 40-es, 50-es éveinek egyik igen népszerű írója lett. Versei, elbeszélései, színházi és képzőművészeti kritikái 1843-tól kezdve jelentek meg az egykorú lapokban. A legtöbb sikert tárcáival aratta. Színműveket is írt. Bulyovszky Gyuláné:»• Szilágyi Lilla Bund Károly (Besztercebánya, 1869. jún. 4. —Bp., 1931. máj. 16.): erdőmérnök, szakíró. 1890-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett a Selmecbányai Erdészeti Főisk.-n. 1891-től állami szolgálatban, 1894-től a Földművelésügyi Min.-ban működött. 1900 —1930-ban az Orsz. Erdészeti Egyesület első titkára, 24 éven át szerk.-je az Erdészeti Lapoknak. 1923-ban kinevezték közalapítványi főerdőtanácsosnak, majd min.-i tanácsosi címet kapott. Számos önálló közleménye jelent meg az Erdészeti Lapokban. — F. m. Hengertábla. . . (Tavi Gáborral és Vadas Jenővel; Besztercebánya, 1892); Szakvélemény Bp. székesfőváros erdőgazdaságáról (Bp., 1900); Vázlatok a külföldi erdőgazdaság köréből (Bp., 1900). — Irod. B. K. (Erdészeti L., 1931.) Bunyitay Vince (Sátoraljaújhely, 1837. jan. 11.—Nagyvárad, 1915. márc. 26.), egyháztörténész, az MTA 1. tagja (1884). Bihar vm.-ben plébános, 1879-től nagyváradi püspöki könyvtáros, majd kanonok, később c. püspök lett. Egyik szerk.-je volt az Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából (I —V., Bp., 1902 —1912) c. forráskiadványnak. — M. A váradi püspökség története (I —III. Nagyvárad, 1883); A mai Nagyvárad megalapítása (Bp., 1885. Ért. a tört. tud. köréből XII. 6. sz.); A váradi káptalan legrégibb statutumai (1886); Szilágy megye középkori műemlékei (Ért. a tört. tud. köréből, 1887). — Irod. Gagyi Jenő: B. V(Tört. Szle, 1915.) Bura Károly (Debrecen, 1881—Bp., 1934. jún. 1.): cigányprímás, ~ Sándor bátyja. 1898-ban alakított önálló zenekart Nagyváradon. Rövidesen kivívta a közönség megbecsülését és elismerését. Több ízben játszott zenekarával a román királyi pár előtt is. 1928-ban telepedett le Bp.-en. Hamarosan a Rádió és a főváros kedvelt prímásai közé tartozott. Játékát a nemesen egyszerű, de egyszersmind bensőséges előadás jellemezte. Bura Sándor (Nagyvárad, 1895. okt. 15.— Bp., 1956. júl. 1.): cigányprímás. K. testvéröccse. Ennek zenekarában kezdte pályafutását. Később a zenekart felváltva vezették. Testvére mellett a nagyváradi közönség kedvelt prímása volt. 1928-ban Bp.-re ment, s az akkori Royal Szálló éttermében és a Dunapalotában játszott felváltva. 1940-től a Hungária Szálló, a felszabadulás után a Gellért Szálló éttermében muzsikált. A cigányzene jelentős egyénisége volt, kortársai közül főként sallangmentes hegedülésével, szép tónusával vált ki. Nótaszerzéssel is foglalkozott, ismert csárdása: Illa berek, nádak erek. . . Burchard-Bélaváry Konrád (Eperjes, 1837. márc. 23.—Bp., 1916. júl. 2.): gazdasági szakember. A középisk. elvégzése után kereskedőpályára lépett, 1854-ben külföldi tanulmányútra ment, évekig egy danzigi gabonakereskedő- és hajóscégnél dolgozott. 1862-ben hazatért és 1864-ben a Pesti Hengermalom Társ.-nál kapott alkalmazást. Ennek 1876-tól vezérig.-ja, 1892-ben alelnöke, 1906-tól igazgatóságának elnöke, a vállalat korszerűsítője. Számos szövetkezet és más gazdasági intézmény alapítója és igazgatósági tagja. A főrendiházba 1885-ben kinevezett első tőkések egyike. ~ kezdeményezte 1879-ben a malomipari vállalatok egyesítését az iparegyesület malomipari szakosztályában, melynek az élén állott. Burghardt Rezső, Zsombolya-Burghardt (Zsombolya, 1884. márc. 28. — Bp., 1963. máj. 25.): festő, Munkácsy-díjas (1953), érdemes művész (1959). A Mintarajzisk.ban Hegedűs László tanítványa, majd 1903 — 11 között külföldön (Milánó, Róma, Párizs, London) tanult. 1913-tól 1919-ig a Benczúrmesterisk.-ban képezte tovább magát. 1904-től részt vett bel- és külföldi kiállításokon, 1927-ben a Műcsarnokban, 1929-ben az Ernst Múz.-ban, 1931-ben ismét 278