Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
C - Csonti Szabó István - Csontosi János - Csontváry Kosztka Tivadar
Csonti Szabó t Szegeden végezte. Apja kovácsműhelyében szerzett elemi műszaki ismereteit külföldi útja során Bécs, Zürich, Párizs és London nagy gyáraiban gyarapította. Visszatérve a bp.-i műegy. műhelyfőnöke lett s mint ilyen 1925-ben ment nyugalomba. 1877-ben készítette el az első m. gázmotort, 1884-ben az ún. ~-féle gáz- és petróleummotort. Bánkival közös találmányuk a nevüket viselő benzinmotor (1890), és a világon elsőként szabadalmaztatták (1893) a benzinporlasztót (karburátor.) Ugyanezen évben, szintén Bánkival együttműködve elkészítette az első m. motorkerékpárt és motorcsónakot, továbbá gázkalapácsot szerk. A posta részére ő készítette az első motortriciklit (1900) és benzinmotoros autót (1904), mely negyedszázadon át volt használatban. Nyugalomba vonulása után autójavító műhelyt nyitott. Ebből fejlődött ki a későbbi Csonka-gépgyár, a mai Kismotor- és Gépgyár. Az első benzinporlasztót a Műszaki Emléket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport őrzi. A Bánki —Csonka-motor első példánya, az első postatricikli, valamint első autói a Közlekedési Múz.-ban vannak kiállítva. — írod. Károlyi Zsigmond: 60 éves a karburátor (Magy. Techn., 1953); Csonka Pál: Cs. J. élete és munkássága (Az MTA Műszaki Tud. Oszt. Közl., 1960. 1—4. sz.). Csonti Szabó István (Kecskemét, 1895. márc. 29.—Bp., 1960. ápr. 9.): zöldségtermesztő. Tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben végezte 1913—1916-ban. 1919-től ugyanott gyakorlatvezető, majd virágkötészetet, gyógynövény- és zöldségtermesztést tanított. 1929-től 1946-ig a zöldségtermesztés tanára. Az Orsz. Vetőmagfelügyelőségen, a Kertészeti Kutató Intézetben működött, majd haláláig a vecsési tanács mezőgazdasági osztályának vezetője volt. A Kertészeti Tanintézetben megszervezte a konyhakerti növények magvainak laboratóriumi és szabadföldi vizsgálatát; jelentős érdemeket szerzett a zöldségtermesztésben a magvizsgálatok megindításával. Sikeresen kidolgozott és elterjesztett új, jobb fajtákat. — M. A konyhakerti termények okszerű termesztése (Bp., 1935); Csiperkegomba (Champignon) (Bp., 1948). — Irod. Nekrológ (Kertészet és Szőlészet, 1961. 12. sz.). Csontosi János (Eperjes, 1846. okt. 26.— Bp., 1918. okt. 25.), könyvtáros, az MTA 1. tagja (1883). 1869-ben pappá szentelték, de 1872-ben kilépett a papi rendből, áttért az ev. vallásra, megnősült és hosszabb külföldi út után 1874-ben az OSZK-ba került, ahol 1875-től a kézirattár vezetője. 1879-től a Magyar Könyvszemle szerk.-je. 1893. jan. 26-án fegyelmi úton elbocsátották, a kézirattári hiányok és a kéziratvásárlásokkal kapcsolatos visszaélések vádja miatt. Ő valójában ártatlan volt, csupán a radikális érzelmű Pulszky Ferenc ellen irányuló politikai hajszának, az ellenzék és a szabadelvű párti kormány között az egyházpolitikai reformok kérdésében kitört harcnak esett áldozatul. Bár 1913-ban megkerültek az ellopott kéziratok, nem rehabilitálták. 1916-ig — nyugdíjazásáig — a bp.-vidéki tankerületi főigazgatóság tollnokaként dolgozott. Könyv- és könyvtártörténettel, elsősorban a Corvin-kódexek kutatásával foglalkozott. — F. m. A Konstantinápolyból visszaérkezett Corvin-codexek bibliographiai ismertetése (Bp., 1877); A bp.-i országos könyvkiállítás latin kéziratai (Bp., 1882); Két modenai Corvin-codex története (Bp., 1893). — Irod. Cs. J. (Literatúra, 1932); Pálvölgyi Endre: A Cs. J. elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere (Az Egy. Kvtár évk. II. 1964). Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben, 1853. júl. 5.—Bp., 1919. jún. 20.): festő. Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németok-ban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott. 1904 ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez úz emlékét Kocsizás újítóidnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit. Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanonihegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói embert festette. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglás a tengerparton. Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még Keleten, s a háború éveiben ismét rajzolt. A magyarok bejövetele c. kartonján dolgozott, amely lényegében apotheózisa. Ebben az időben önéletrajza számtalan variációján is dolgozott és vitázó röpiratokat írt (Energia és művészet, 1912; A lángész, 1913). 1905—08-