Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

G - Grittner Albert - Grnyó Károly - Gró Lajos - Gróf Béla - Groffits Gábor - Gróh Gyula

622 nekült, ez azonban kiszolgáltatta a magyarok­nak, akik végeztek vele. — Irod. Kretschmayr Henrik: G. élete (Magy. Tört. Életr. 1901). Grittner Albert (Losonc, 1860—Bp., 1918. dec. 1.): vegyészmérnök. A bp.-i műegy.-en szerzett oklevelet 1884-ben. Utána saját ter­vei szerint megszervezte (1902) és korszerű intézetté fejlesztette a MÁV anyagvizsgálati laboratóriumát. Összegyűjtötte a mo.-i szén­féleségeket és elvégezte teljes elemzésüket. Bevezette a vasútnál Wartha Vince szóda­meszes vízlágyító eljárását és a kazántáplálásra használt hazai vizek rendszeres vizsgálatát. Számottevők a talpfatelítés körében végzett vizsgálatai is. — M. Szénelemzések különös tekintettel a magyarországi szenekre (Bp., 1895); Vasúti anyag- és áruismeret (Bp., 1917). — Irod. Dorner Béla, G. A.­­Bartha István — Förster Dezső: A kis Akadémia 1899 — 1941). Ginyó Károly (Sárisáp, 1925. okt. 18.— ?, 1945. jan. 3.), az ellenállási mozgalom rész­vevője. Bányászcsaládból származott. 1942-ben kapcsolódott be a szakszervezeti mozga­lomba mint ifjú bányász, s sárisápi leventék között fejtett ki mozgalmi munkát. Az ellen­állás ideje alatt ő volt a hírvivő a partizánok között. 1945. január 3-án egy futárszolgálata alkalmával a németek agyonlőtték. Gró Lajos (Bp., 1901. febr. 20.—Bp., 1943. dec. 18.): kritikus, a magyar filmeszté­tika egyik úttörője. Diákkorában a Galilei Kör tagja. Részt vett az 1918 — 19-i forradal­mi mozgalmakban. 1922-től foglalkozott filmesztétikával. Kapcsolatban állt Balázs Bélával. 1925-ben megindította a Népszava filmkritikai rovatát. Irodalmi és filmművé­szeti tanulmányai és kritikái az 1920-as és 30-as években a Népszavában, a Szocializ­musban, a Munkában, a Korunkban, a Nyugatban stb. jelentek meg. Számos írásá­ban foglalkozott a szovjet irodalom és film­művészet fejlődésével. Bátor hangú, éles sze­mű marxista kritikus volt. — M. A film útja (Bp., 1927); Az orosz filmművészet (Bp., 1931)­ — Szt. Nádass József: Nehéz leltár (1963); Vas István: Nehéz szerelem (Bp., 1964); Gróf Béla (Farád, 1883. okt. 12.­Magyaróvár, 1936. szept. 20.): növényter­mesztő, növényvédelmi kutató. A bp.-i egy. bölcsészkarán 1906-ban szerzett oklevelet, 1911-ben doktori címet. Utána a kolozsvári gazdasági ak. hallgatója lett, ahol 1909-ben kapta meg oklevelét. Még ez évben ak. tanársegéd lett, később adjunktus, majd ak. r. tanár. 1918-tól a debreceni, 1927-től haláláig a magyaróvári gazdasági ak.-n a növénytan-állattani tanszék vezető tanára. Kiadója és főszerk.-je volt 1928-tól a Cukorrépa (Bittera Miklóssal közösen), és 1930-tól a Mezőgazdaság és Kertészet c. szak­folyóiratoknak. A növénytermesztés kiváló tudósa volt. Több száz cikke, közleménye jelent meg a szaklapokban. Főleg a cukor­répa kártevőivel foglalkozott. — F. m. A fe­kete csíkbogár női ivarkészülékének alaktana (Bp., 1911); A cukorrépa kártevői és betegségei (Magyaróvár, 1930); A búzapoloska és a polos­kás búza (Magyaróvár, 1932); A lisztes répa­barkó élete és irtása (Magyaróvár, 1933); Cukorrépa- és répamagtermesztés (Gruber Ferenccel és Szmazsenka Herberttel, Magyar­óvár, 1935); A lucerna és vöröshere kártevői és betegségei (Magyaróvár, 1935). — Irod. G. B. (Köztelek, 1936.) Groffits Gábor (Tótmegyer, 1880. márc. 21.—Keszthely, 1957. márc. 19.): mérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági építészet szakembere. A bp.-i műegy.-en tanult 1902-ben. Azután a vízépítési tanszéken, majd 1905-ben a charlottenburgi (Berlin) műegy.­en volt tanársegéd. Itt és Lipcsében a vasbe­tonépítkezést tanulmányozta. 1907-ben ő építette az első mp.-i vasbeton hidat (Garam­kövesden). 1908-ban a keszthelyi gazdasági ak. műszaki tanszékén r. tanár, 1914 — 18-ban harctéri szolgálatot teljesített. 1920-ban a műegy.-en magántanár, 1930-ban a magyaró­vári gazdasági ak. ig.-ja. 1938-ban a felsőház tagja lett. 1942-ben az ak.-ból átszervezett Magyaróvári Mezőgazdasági Főisk. ny. r. tanára 1945-ig, 1946-tól az agrártudományi egy. ny. r. tanára 1949-ig nyugdíjazásáig. Nagyszámú gazdasági épületet tervezett és épített. Különös gondot fordított az istállók higiénikus, korszerű berendezésére. Az elsők közt ismerte fel a silózás jelentőségét s több különböző rendszerű silót tervezett. Számos cikke jelent meg m. és külföldi szak­lapokban, a Köztelek építészeti rovatvezetője volt. — M. Gazdasági építészet (Bp., 1911). Gróh Gyula (Esztergom, 1886. jan. 16.— Bp., 1952. febr. 23.): kémikus, egyetemi ta­nár, az MTA tagja (r. 1925, r. 1936). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, 1908-ban böl­csészdoktori oklevelet szerzett. 1917 —34-ben az Állatorvosi Főisk.-n a kémia tanára. 1935-ben a műegy. általános kémiai tanszékének vezetője, 1936-tól a bp.-i tudományegy.-en a kémia ny. r. tanára, az általános kémiai és radiológiai intézet ig.-ja. 1950-ben történt nyugdíjaztatása után az Orsz. Gabona- és Liszt Kísérleti Állomás keretében gyakorlati jellegű kérdések tudományos vizsgálatával foglalkozott, Magyar Kémikusok Egyesü­letének 1942-től, Természettudományi

Next