Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
G - Gyárfás József - Gyarmathi Miklós - Gyarmathi Sámuel - Gyarmathy Zsigmondné, Hóry Etelka
636 Arany-balladától ihletett Tetemrehívást is, melyet a Műcsarnok 1881. évi kiállításán társulati nagydíjjal tüntettek ki. 1882-ben olaszoki tanulmányutat tett. Ugyanezen évben a mellőzésektől elkedvetlenedve Sepsiszentgyörgyön rajztanári állást vállalt. Ettől kezdve főleg arcképeket festett, amelyeknek legsikerültebb darabjai kitűnnek a lélekrajz mélységével. Díszokleveleket és illusztrációkat is készített (Osztrák —Magyar Monarchia írásban és képben). A 80-as évek végén történelmi kompozíciók festésére tért át; ezek közül legismertebb a millenniumi kiállításra készített V. László király esküje. Gábor Áron halála c. festményén modern festői eszközökkel dolgozott, kéziratban maradt szépirodalmi műveit sajátkezűleg illusztrálta. 1894 után súlyos családi gondjai miatt évekig nem foglalkozott művészettel. Több külföldi kiállításon vett részt. 1907-ben szerepelt a Műcsarnok kiállításán utoljára. Művei az MNG-ben vannak. — Irod. Lázár Béla, Gy. J. (Bp., 1921.) Gyárfás József (Garany, 1875. aug. 7.— Mosonmagyaróvár, 1965. jún. 26.): növénytermesztő, mezőgazdasági szakíró, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1955). Tanulmányait a magyaróvári gazdasági ak.-n végezte 1894 —96-ban. Ezt követőleg az ak. növénytermesztési tanszékén asszisztens. 1899-ben a Magyaróvári Orsz. Növénytermelési Kísérleti Állomásra került, 1901-ben az állomás aradi kirendeltségének vezetője. 1909-től a Magyaróvári Orsz. Növénytermelési Kísérleti Állomás vezetője, 1917-től ig.-ja. 1922-ben kísérletügyi főig. lett, 1933-ban vonult nyugalomba. A növénytermesztés szakterületén belül az alföldi szárazgazdálkodással, az öntözéses termesztéssel, a talajerőfenntartás problémáival, a zöld-, szalma- és műtrágyázással, a takarmánytermesztés fejlesztésével foglalkozott. Nevéhez fűződik a sörtrágyázás, valamint a somkóró termesztésének bevezetése. — F. m. Sikeres gazdálkodás szárazságban (Magyar Dry Farming, Bp., 1922); A műtrágyázás gyakorlata (Győr, 1927); A homok pillangósvirágú takarmánynövényei (Bp., 1936); Zöldtrágyázás (Bp., 1953); Nyári és ősz eleji talajművelés ősziek alá ekével vagy eke nélkül (Bp., 1956). — Irod. Varga János: Gy. J. (1875 — 1965) (Növénytermelés, 1965. 4. sz.) Gyarmathi Miklós (16. sz.): ref. teológus, hitvitázó. 1581-tőlWittenbergben tanult, az 1590-es években a Zemplén vm.-i Királyhelmec prédikátora. Monoszlói Andrásnak a szentek tiszteletéről szóló, 1589-ben megjelent munkájára adta ki kilenc év múlva feleletét. Munkájára Pázmány Péter válaszolt 1607-ben. — M. Keresztyéni felelet Monozloi András vesprini püspök és posoni prépost könyve ellen... (Debrecen, 1598). — Irod. Révész Imre: A magyarországi protestantizmus történelme (Bp., 1925); Peisch A.: Monoszlói András (Bp., 1941); Gyarmathi Sámuel (Kolozsvár, 1751. júl. 15.—Kolozsvár, 1830. márc. 4.): nyelvész, orvos. 1776-tól ösztöndíjjal Bécsben tanult, ott szerzett 1782-ben orvosi oklevelet. Majd Németor-ba utazott, ahol a kor neves tudósaival ismerkedett meg, 1795—96-ban Göttingenben tartózkodott, itt Schlözer tanítványaként kezdett érdeklődni a m.— finn nyelvhasonlítás iránt. Hazatérése után Pozsonyban Ráday Gedeon két fiának nevelője, de közben a Révai Miklós által szerk. Magyar Hírmondó részére is dolgozott. 1787-ben Hányad vm. orvosává választották, s Déván telepedett le. 1800 — 10 között a zilahi ref. kollégiumban tanított, innen vonult nyugalomba. Első nyelvészeti munkáját Görög Demeter és Kerekes Sámuel pályázatára írta; bár jutalmat nem nyert, nyelvtanát kinyomtatták az erdélyi rendek. A tudományos nyelvhasonlítás m. megalapítója. Az összehasonlító nyelvtudomány terén úttörő jelentőségű művével (Affinitás . . .) nagy hatással volt Révai Miklósra. —F.m. Okoskodva tanító magyar nyelvmester (I —II. Kolozsvár és Szeben, 1794); Affinitas linguae hungaricae cum linguis fennicae originis grammatice demonstrata (Göttingae, 1799); Vocabularium . . . (Bécs, 1816). — Irod. Nagy Ottó: Gy. S. élete és munkássága (Kolozsvár, 1944); Rubinyi Mózes: Gy. S. (Magy. Nyelvőr, 1950. 1. sz.); Zsirai Miklós: A modern nyelvtudomány magyar úttörői (Bp., 1952). Gyarmathy Zsigmondné, Flóry Etelka (Magyargyerőmonostor, 1843. máj. 28.— Kolozsvár, 1910. ápr. 9.): író, néprajzi gyűjtő. 1861-ben népköltészeti anyagot gyűjtött szülőfalujában Gyulai Pál számára. 1862-től Bánffyhunyadon élt. Az 1885. évi orsz. kiállításon kalotaszegi parasztszobát mutatott be. A népi díszítőművészet iránt ébredő érdeklődés hatására néprajzi gyűjtést végzett e témakörben, felélesztette s bel-és külföldi piaclehetőségek megteremtésével jövedelmező háziiparrá fejlesztette Kalotaszegen a korábban már elhagyott, ún. varrottas hímzéstechnikát. Elbeszéléseit és néprajzi cikkeit 1874-től közölték a folyóiratok. Számos — főként Kalotaszeg életét ábrázoló — regénye és novelláskötete jelent meg. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak. — F.m. A regényes feleség (r., Bp., 1885); Tarka képek a kalotaszegi