Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
A, Á - Aranyossy Ákos - Aranyváry Emilía - Árboc - Arenstein József - Argenti Döme - Árkay Aladár - Árkay Bertalanné - Árkosi Benedek - Árkosi Gelei Benedek
meg Montesi Vilmát (regényes életrajz, Bp., 1956). — írod. A. P. (Párttört. Közl., 1962. 4. sz.); Nemes György: Búcsú A. P.-tól (Élet és írod. 1962. 38. sz.); Dezsényi Béla: A. P. emlékezete (Magy. Könyvszló, 1963. 1—2. sz.); Aranyossy Ákos (Kassa, 1870. máj. 6. — Kassa, 1898. szept. 29.); festő és rézmetsző. Münchenben Raabnál, később Hollósy Simonnál tanult, majd egy évet Rómában töltött. Hazatérve Kassán telepedett le. 1895-től vett részt a Képzőművészeti Társulat kiállításain. Legismertebb olajfestménye Bubics Zsigmond püspök portréja, rézkarcai közül pedig Bubics Zsigmond arcképe (1893), Mosogató asszony (1895) és Téli tájkép (1892). Több rézkarcát az MNG őrzi: Aranyváry Emília (1830 körül —1868 után), táncosnő és koreográfus. 1848-ban lépett fel először a Nemzeti Színházban, ezután hosszú ideig külföldön működött. Párizsban tanult, mestere Saint-Léon volt. A Théatre Lyrique első táncosnője lett, közben Londonban, Bécsben és számos más helyen is vendégszerepelt. 1854-ben tért haza és a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1866-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal itthon működött. Pesti szereplése a balett első fénykorát jelentette Mo.-on. Az első m. női koreográfus, 1854-ben mutatták be Doppler Ferenc zenéjére komponált Toborzók c. kétfelvonásos balettjét, melyben számos népies alakot is szerepeltetett. 1859-ben végleg megvált a Nemzeti Színháztól. Ezt követően vidéken lépett fel (Szeged, Arad, Kolozsvár). 1860-ban a Havi-féle társulattal Bukarestben vendégszerepelt, a következő években Fiuméban, Milánóban, majd Bolognában és Torinóban. 1868-ban adott magáról utoljára életjelt, utána nyoma veszett. — F. sz. Portici néma, Esmeralda, Giselle, Péri, Árboc (? —1290. júl. 10. után): kun főember, aki harmadmagával Törtei és Kemencse IV. László kir.-t meggyilkolta. Nem sokkal utóbb Mizse nádor és egész nemzetségét legyilkoltatta. Arenstein József (Pest, 1816. jan. 12.~ Stuppach-Gloggnitz, 1892. febr. 23.), matematikus, az MTA 1. tagja (1847). Egy.-i tanulmányait Pesten, majd a bécsi tudományegy.-en és műegy.-en végezte. 1846. jún.tól a József Ipartanoda menynyiségtan és erőműtan tanszékének tanára. Ugyanebben az évben Mik a képzetes mennyiségek és mi azoknak mértani értelme? c. pályaművét az MTA első jutalommal tüntette ki. Az 1850-es évek elejétől 1865-ig bécsi főreálisk. tanár. Irodalmi működése a matematika, mechanika, meteorológia, hidrológia és mezőgazdaságtan területére terjedt ki. Argenti Döme (Vác, 1809. szept. 26. —Vác, 1893. okt. 27.), orvos. Oklevelének megszerzése után (1836) Vácon telepedett le. Hahnemann hatása alatt a homeopátiai gyógymód harcos híve lett. Az arisztokrácia és főpapság kedvelt homeopatája volt; Madách Imrét és Tompa Mihályt is kezelte. 1866-tól a mo.-i homeopaták egyletének elnöke, 1869 — 70-ben a Hasonszenvi Lapok szerk.-je. Az országban és külföldön egyaránt ismert orvos volt. — F. m. Homoeopathische Behandlung verschiedener Krankheiten (Pest, 1860); Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan (I—II. Pest, 1864). — Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I —IV. Bp., 1929 —1940). Borsa Gedeon: A. D. (Communicationes ex Bibliotheca Históriae Medicae Hungarica, 1964. 30. sz.) Árkay Aladár (Temesvár, 1868. febr. 1.— Bp., 1932. febr. 2.): építész, iparművész, festő. A bp.-i műegy.-en szerzett oklevelet. Kezdetben eklektikus stílusban dolgozott Kallina Mór építész társaságában (Budai Vigadó, Szent Gellért-emlékmű stb.). Önálló munkái a magyaros stílustörekvések és a modern térformálás jegyében fogantak. Bp.-en a Baróthy-ház, a fasori ref. templom, Rákócziánum, az első városmajori r. k. templom tervei, Győrben a gyárvárosi r. k. templom stb. 1928-ban Greguss-díjat nyert. Utolsó munkái (mohácsi városháza és postapalota, győri színház, a bp.-i Erzsébet sugárút kiépítési terve stb.) a legmodernebb elvek alapján készültek. Árkay Bertalanná:+ Sztehlo Lili Árkosi Benedek (Árkos, 1614 — ?), ref. kollégiumi rektor. Gyulafehérváron, Leidenben és Franekerben tanult. Megismerkedett a puritánus egyházi felfogással, amelyet 1647 — 50 között itthon, a gyulafehérvári kollégiumban a tanulóifjúság között is terjeszteni kezdett. Itt találkozott a külföldi ako-kra készülő Apáczai Csere Jánossal, akivel a presbiteriánus elveket is megismertette. Puritánus nézetei miatt 1649-ben tanári állásából felfüggesztették, de Rákóczi Zsigmond közbenjárására még ugyanabban az évben visszahelyezték. Innen valószínűleg 1650-ben távozott papi állásba. — Irod. Bán Imre: Apáczai Csere János (Bp., 1958). Árkosi Gelei Benedek (Árkos, ?—Kolozsvár, 1661): tanár, orvos, író. 1633-tól tógátus diák a kolozsvári unitárius kollégiumban, 1636-tól 1644-ig Paduában tanult, 1642-ben a paduai egyben orvosi diplomát szerzett. Paduából való visszatértében eddig ismerete