Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Kabdebó Gyula - Kabók Lajos - Kabos Ede - Kabos Endre - Kabos Gyula
832 (Magy. Kém. L., 1956); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958, részletes bibliográfiával). Kabdebó Gyula (Bp., 1874. febr. 9. —Bp., 1926. nov. 8.): építész. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte. A főváros szolgálatába lépett, hol az 1910 —1912. évi iskola- és kislakásépítési terv vezetője volt. Czigler Győzővel együtt szerk. Az építészet története (Bp., 1903-tól) c. művét. Több építészettörténeti tanulmány szerzője (A reneszánsz építés kezdete Magyarországon; A gyulafehérvári székesegyház stb.). — F. m. A szobrászat története (Bp., 1909); Helyreállított műemlékeink (1—4. sorozat, Bp., 1909 —1911); Budapest székesfőváros kislakás- és iskolaépítkezései (Bp., 1913); Kabók Lajos (Szeged, 1884. szept. 29.— Bp., 1945. jan. 5.): szociáldemokrata politikus, géplakatos. 1906-ban csatlakozott a vasmunkás-mozgalomhoz. 1918 elején a Vas-és Fémmunkások Központi Szövetségének meghívására a bp.-i és környékbeli mozgalmi ügyek titkára lett. A Tanácsköztársaság idején a jobboldali szakszervezeti vezetők csoportjához tartozott, ennek megdöntése után az SZDP vezetőségének és a Magyarországi Szakszervezeti Tanács vezetőségének tagja. 1922-ben a tatabányai kerületben kapott mandátumot, 1926-ban és 1931-ben a bp.-i D-i ker. ogy.-i képviselője. 1935-ben nem jutott mandátumhoz, azonban 1939-ben negyedszer is megválasztották. 1945-ben a nyilasok elhurcolták és meggyilkolták. — Irod. K. L. utolsó napjai (Népszava, 1945. júl. 20.). Kabos Ede (Nagykároly, 1864. dec. 2.— Abbázia, 1923. aug. 8.): író, újságíró. Bp.-i bölcsészeti tanulmányait félbeszakítva, több fővárosi lapnak dolgozott. Munkatársa volt Mikszáth Kálmán Országos Hírlapjának is. 1902-től a Petőfi Társ. tagja. 1903-ban Az Érdekes Újságot szerk. Barátja volt Adynak. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált, írásaiban a kisemmizettek életét ábrázolta. Molnár Sándor néven színműveket is írt. — F. m. Elzüllöttek (elb., Bp., 1885); A kupéban (színmű, bem. Nemzeti Színház, 1888); Mari királynő (színmű, bem. Nemzeti Színház, Bp., 1895); A verebek (r., Bp., 1900); Két halott regénye (r., 1902); Az eleven kulcs (r., Bp., 1905); A Rubin-gyár (r., Bp., 1920); Egy óra története (Bp., 1921). — írod. Lengyel Géza: Ady a műhelyben (Bp., 1957); Nádass József: Nehéz leltár (Emlékezések, Bp., 1963); Kabos Endre (Nagyvárad, 1906. nov. 5.— Bp., 1944. nov. 4.): vívó, olimpiai bajnok, magántisztviselő. A Tisza István Vívó Club és az Újpesti Torna Egylet színeiben versenyzett. 1931-ben az Európa-bajnokságon (Bécs) második, 1932-ben az olimpián (Los Angeles) harmadik, 1933-ban (Bp.) és 1934-ben (Varsó) Európa-bajnok. 1936-ban a berlini olimpián a kardvívás bajnoka. Négy alkalommal (1931, 1933, 1934, 1935) az Európabajnok, két alkalommal az olimpiai bajnok (1932, 1936) m. kardcsapat tagja. 1931 — 37 között 28 ízben volt válogatott. A Margit-híd felrobbantásakor vesztette életét. Kabos Gyula (Bp., 1888. márc. 19.—New York, 1941. okt. 6.): színész, a magyar film-és színművészet kiemelkedő komikus színésze. Solymosi Eleknél tanulta a színészi mesterséget. Vidéki pályakezdés után (Szabadka, Makó, Nagyvárad 1908 — 13) 1913-ban a Király Színház tagjaként a Mozikirály c. operettben mutatkozott be. Egy ideig táncoskomikusként lépett fel orfeumok és műsoros mulatóhelyek színpadán (Kristálypalota, 1916; Fővárosi Orfeum, 1917; Dunaparti Színház, 1919 — 20), majd komikus szerepkörben a Belvárosi Színház (1921), a Magyar Színház (1922—23) és a Renaissance Színház (1924) színpadán. 1924-től két évig a Vígszínház tagja volt, majd ismét az Operetthez pártolt (1926—29). 1929-ben ő alakította újjá a társulatot s nyitotta meg a színházat Fővárosi Művész Színház néven. Rövid igazgatósága alatt nagyrészt párizsi vígjátékokat és bohózatokat mutatott be. Szerződése ezután távozásáig — kisebb megszakításokkal — a Magyar Színházhoz kötötte. Ezekben az években érett alakítások egész sorával mulattatta közönségét. Szakadozott beszédével, félszeg mozgásával, eszköztelen játékával nemcsak komikus alakokat töltött meg sajátos élettel, de tragikomikus, sőt tragikus szerepekben is hiteles tudott lenni. Filmen már 1914-ben is szerepelt, de igazi népszerűséget a 30-as évek m. hangosfilmjeiben szerzett. Világviszonylatban is jelentős típust teremtett meg az európai országokban akkor egyre fenyegetettebb zsidó kispolgár képében, aki azonban mélyen humanista vonásokkal általánosítva egy egyetemesebb érvényű, a hatalom által felhasznált, de meg is félemlített típussá vált. 1939-ben a fasizmus elől az USA-ba emigrált, s itt rövidesen szívszélhűdésben meghalt. — F.sz.Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert, 1924); Udvarbíró (Móricz Zsigmond: A vadkan, 1924); George (Jerome K. Jerome: Fanny és a cselédkérdés, 1925); Musztafa bég (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, 1932); Hammerschmidt (László M.: Illatszertár, 1937); Schlesinger: Köztársasági elnök, Bártulajdonos, Hóhér (Faragó S.: Barlangvasút, 1934). — I. f Hyppolit a lakáj