Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Karczag László - Karczag Vilmos - Kardeván Károly - Kardos Albert - Kardos Árpád
859 tanára, 1917-től 1920-ig a Pénzintézeti Központ főrevizora. 1920-tól a közgazdaságtudományi karon egy.-i tanár. A Törvényszéki Hites Könyvszakértők Egyesületének elnöke. A vállalati gazdaságtan, mérlegtan és revízió szakirodalmának művelője. — M. Az egyetemi ifjúság és a gazdasági pályák (Bp., 1927); A részvénytársaságok kötelező revíziója (Bp., 1928); A mérleg magángazdasági és közgazdasági vonatkozásai (Bp., 1929). Karczag László (Szolnok, 1886. jún. 12.— Bp., 1944. dec. 23.): orvos. A Berlin-Charlottenburg-i egy.-en szerzett vegyészdoktori, majd Bp.-en orvosi oklevelet. 1923 — 1932-ben a bp.-i Korányi Klinikán működött mint tanársegéd, adjunktus. 1925-től egy.-i magántanár. 1925-ben Torontóba küldték ki az inzulin tanulmányozására. 1932-től a bp.-i Maglódi úti kórházban a tüdőbetegosztály, 1935-től a Rókus Kórház I. sz. belbeteg-osztályának főorvosa. 1944. ápr.i-én politikai okokból kényszernyugdíjazták, majd bujdosni kényszerült, de a nyilasok elfogták és agyonlőtték. Igen jelentős kutatómunkát folytatott, így a vitális festéssel, szövetlégzéssel, daganatok kemoterápiájával, öröklési problémákkal, a vérfehérjékkel, haemodynamikával, a túlélő szervek vizsgálatával kapcsolatban. A vérképzés problémájának kutatása során jutott el ahhoz az anyaghoz, amely hatásában a későbbi B12-vitaminnal azonos. Vizsgálatairól Zürichben, Brüszszelben, Cambridge-ben tartott előadásokat. F. m. Belső betegségek therápiája, különös tekintettel a kísérleti orvostanra stb. Karczag Vilmos (Karcag, 1859. aug. 15. —Baden, 1923. okt. 9.): író, publicista, színigazgató. A színiisk. elvégzése után 1879—91-ben a Debreceni Ellenőr segédszerk.je. 1891-ben Bp.-re költözött és Hevesi Józseffel megindította a Magyar Genius c. hetilapot. Elbeszéléseket, regényeket és főleg színdarabokat írt. Darabjait a Nemzeti Színház, Népszínház és később német színpadok adták elő. 1901-től Bécsben a Theater an der Wien, 1908-tól a Raimund Theater ig.-ja. Színházaiban sok Lehár-, Kálmán- és Fali-operettet indított el a siker útjára. — M. Szerető szívek (elb., Bp., 1884); A hitves (színmű, Bp., 1888); A kis mama (vígjáték, Bp., 1889); Lemondás (színmű, Bp., 1892). Kardeván Károly (Lőcse, 1878. szept. 22.—Bp., 1962. nov. 16.): tanár, irodalomtörténész. Bp.-i és lipcsei egy.-i tanulmányai után 1900-ben tanári oklevelet nyert. 1902-től nagyváradi gimn. tanár. A Holnap irodalmi társaság alapító tagjai közé tartozott. 1911-től Lőcsén, 1920-tól Szombathelyen, 1929 től 1937-ig, nyugdíjazásáig Bp.-en tanított. 1933-tól 1942-ig az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerk.-je. Német nyelvi tankönyvek mellett pedagógiai és irodalomtörténeti tanulmányokat írt. Számos, a m. nyelv védelmében írt cikke folyóiratokban és napilapokban jelent meg. — M. Az ember tragédiájának magyarázata (Bp., 1935); Az ember tragédiájának magyarázatos kiadása (Bp., 1948). Kardos Albert (Récekeresztúr, 1861. dec. 26. — Göstling an der Ybbs, Ausztria, 1945. jan. 9.): irodalomtörténész. ~ Lajos irodalomtörténész apja. Tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1885-ben. 1887-től Szentesen, 1891-től Debrecenben tanár, 1912-től ig. 1921-ben megszervezte, 1929-ig igazgatta a debreceni zsidó gimn.-ot. Irodalomtörténeti, nyelvészeti, pedagógiai és zsidó művelődési tárgyú munkákat írt. Deportálták, koncentrációs táborban halt meg. Sajtó alá rendezte Gvadányi Peleskei nótáriusát (1898), A kuruc világ költészetét (1898), Csokonai válogatott munkáit (1905), Petőfi összes költeményeit (1909) és Madách Az ember tragédiája c. művét (1941). — F. m. A XVI. század magyar lyrai költészete (Bp., 1883); Szilágyi és Hajmási mondája a magyar költészetben (Bp., 1885); A magyar zsidóság nemzeti hivatása (Bp., 1892); A magyar szépirodalom története. A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig (Bp., 1892); Magyar irodalomtörténeti életrajzok (Debrecen, 1913); Csokonai barátja, Nagy Gábor (Debrecen, 1940); Csokonai ószövetségi látomása (Debrecen, 1943). — Irod. Emlékkönyv K. A. negyvenéves működésének jubileumára (Debrecen, 1926); A nyolcvanéves K. A. (Debrecen, 1941); Kardos Pál: K. A. (Bp., 1962.) Kardos Árpád (1862— Hatvan, 1939. okt. 24.): kertész. 1900—-1910 között az Orsz. Kertészeti Egyesület titkára. Szerk.-je volt a Kertészet és a Kertészeti Lapok c. folyóiratnak. 1900 — 1918 között a Pesti Hírlap kertészeti rovatának vezetője. 1935-ig sashalmi kertjében dolgozott. Jelentős munkát fejtett ki a m. díszkertészet és a kertészeti szakirodalom fejlesztésében. Kertészettörténeti adatokat tárt fel és megkezdte a m. kertészeti bibliográfia összeállítását. A kertészet mellett ornitológiával, sőt török nyelvészettel is foglalkozott, török —magyar szótára kéziratban maradt. — F. m. Házi- és udvarkertek berendezése (Bp., 1902); Budapesti kertek (Bp., 1906); Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület második évtizedének története 1895 — 1905 (Bp., 1906); A Pesti Kertész Társulat 150 éves története 1764 — 1914 (Bp., 1917); Szabadker-