Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
J - Jurisich Miklós, Jurisic' - Jurkovich Emil - Justh Gyula
829 16-ig a Sztójay-, ill. Reményi-Schneller kormányban, és 1945-ben a Szálasi-kormányban is, földművelésügyi (ideiglenesen megbízott közellátásügyi) min. Nevéhez fűződik a hírhedt ,--féle beszolgáltatási rendszer, amellyel a hitleri hadigépezet élelmiszerellátását szolgálta hátránnyal a m. mezőgazdaságra. Mikor a megszálló csapatok Zell ara See-be érkeztek, öngyilkos lett. A németek egyik exponense volt a m. kormányban. Jurisich Miklós, Jurisic (Zengg, 1490 — ?, 1543 vége): horvát főnemes. I. Ferdinánd híve és m. királyságának egyik buzgó támogatója, főleg a horvát—szlavón részeken. 1527-ben a horvát rendek cettini kir.-i választó gyűlésén Ferdinánd biztosa. 1528-ban Fiume, majd még ugyanebben az évben Kőszeg várának kapitánya. 1529-ben, majd 1530-ban Ferdinánd a Portára küldte Josef Lamberggel, hogy fegyverszünetet és békét eszközöljön, de amikor a szultán meghallotta, hogy Ferdinánd hadai Budát ostromolják, fogságra vetette és csak az év végén szabadult. 1532-ben mint Kőszeg várának kapitánya, a Bécs ellen vonuló török sereg ostromát aug. 5-től 28-ig állta. Végül Szolimán szultán színleges átadással megelégedve, seregével a vár alól elvonult, és a kőszegi horvát és m. őrség hősies helytállása elhárította a Bécset fenyegető veszedelmet. Érdemeiért 1533-ban kir.-i tanácsos lett, 1537-ben Kőszeg városát adományba kapta, s a vend vidék, majd 1538-tól 1540-ig Krajna főkapitánya volt. 1540-ben ismét a Portán járt követségben. Jurkovich Emil (Létánfalva, 1857. dec. 2.—Bp., 1936. aug. 4.): gimnáziumi tanár, helytörténész. 1876-tól a bécsi Pazmanaeum papnövendéke volt, teológiai tanulmányait azonban félbehagyta és 1879-től a bp.-i tudományegy.-en klasszika-filológiát tanult. 1881-ben nyert tanári oklevelet; 1882 elejétől 1903-ig a besztercebányai kir. kat. főgimn. tanára, 1903-tól a nagybányai áll. főgimn. ig.-ja volt. 1905 végén a besztercebányai gimn. ig.-ja, 1906-ban uo. tankerületi főig. lett. 1919-ben nyugalomba vonult; ezután Bp.-en élt. 1888-ban két tanártársával megalapította a Besztercebánya és Vidéke c. hetilapot; a lapnak hosszabb ideig munkatársa volt. Jelentős szerepet játszott az 1909-ben megnyitott besztercebányai városi múzeum létrehozásában. Magyarra fordította Liudprand cremonai püspök Antapodosis c. munkáját (Középkori krónikások, VI —VII. Bp., 1908). — F. m. A besztercebányai kir. kath. főgymnasium története (Besztercebánya, 1895); Besztercebánya az 1848 — 49. évi szabadságharc idején (Besztercebánya, 1898); Besztercebánya múltjából (tárcagyűjtemény, Besztercebánya, 1901, 1906); II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és Besztercebánya (Besztercebánya, 1903); Történeti tárcák (Besztercebánya, 1910); Besztercebánya sz. kir. város monographiája (kézirat, 1922. Egyik-másik példánya az OSZK Kézirattárában, Fol. Hung. 1930); Zólyomlipcse várának és uralmának története (Pécs, 1929). — Irod. Szlávik Mátyás: J. E. emlékezete (Bp., 1938). Justh Gyula (Necpál, 1850. jan. 13.—Bp., 1917. okt. 9.); liberális polgári politikus, Zsigmond fivére. jogot végzett. 1876-ban a gyulai járás főszolgabírája lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányon levő Szabadelvű Párt megbuktatta. Visszavonult tornyai birtokára, majd 1884- ben Makó függetlenségi párti képviselőjévé választották. Haláláig Csanád vm. képviselője, a polgári demokratikus reformok szószólója Jurisich Miklós Justh Gyula Justh Zsigmond