Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Karacs Ferenc - Karacs Ferencné, Takács Éva - Karacs Teréz - Karácson Imre - Karácson Mihály
856 munkásküldöttséggel az SZU-ba utazott. Visszatérése után a francia kormány kiutasította. 1932-ben hazatért, s Tatabányán dolgozott, ahol Tóth-Bucsoki István segítségével bekapcsolódott a mozgalomba. 1943-ban tagja lett a kommunista bányászbizottságnak. 1944-ben elfogták, Németorba hurcolták és Dachauban meggyilkolták. Karacs Ferenc (Püspökladány, 1770. márc. 16.—Pest, 1838. ápr. 14.): térkép- és rézmetsző. ~ Teréz apja, Debrecenben, majd Bécsben tanult, végül Pesten telepedett le. Kiváló iskolai térképeket készített a Jászságról és a Kunságról. 1813-ban kiadta Mo. földképét, 1830-ban Európa atlaszát kezdte megjelentetni. Ezenkívül rézmetszetű illusztrációkat készített szépirodalmi művekhez (Virág, Dugonics) és egykorú földrajzi stb. művekhez is készített metszeteket. Felesége Takács Éva írónő. Otthona művészek, színészek és írók találkozóhelye volt. — F. m. Magyarország .. . táblája (Pest, 1813); Európa Magyar Atlasa (Pest, 1830-1835, XXI tábla);Irod. Ecsedy István: K. F. térképmetsző élete és művei (Debrecen, 1912); Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története (Bp., 1951; bibliográfiával); K. F. térképkészítő rézmetsző művész (Tanulmányok, szerk. Kálinfalvi Béla, Debrecen, 1958); Ballai Ferenc: A térképcsináló K. F. (Bp., 1958); Karacs Ferencné, Takács Éva (Rákospalota, 1780. márc.—Pest, 1845. okt. 19.): író. Teréz anyja. 1802-ben ment férjhez , F. rézmetszőhöz. Otthonukat sok író és tudós látogatta. A Tudományos Gyűjteményben és egyebütt szépirodalmi dolgozatokat, elbeszéléseket jelentetett meg. Irt színikritikákat és a nőnevelésről írt cikkeiben a nők jogai mellett szólalt fel. — M. T. É. összes munkái (I—II., Miskolc, 1853). — Irod. Horváth Lujza: Magyar írónők Albuma (Bp., 1890); Vajthó László: Magyar Irodalmi Ritkaságok (Bp., 1935. 31. sz.); Orosz Lajos: A magyar nőnevelés úttörői (Bp., 1962); Karacs Teréz (Pest, 1808. ápr. 18.—Békés, 1892. okt. 7.): pedagógus, író, Ferenc és Takács Éva író leánya. Magasabb fokú műveltségéhez állandó önképzéssel jutott. Az 1830-as, 40-es években szépirodalmi folyóiratokban tűnt fel versekkel, fordításokkal, pedagógiai és politikai eszméit hirdető cikkeivel. A 40-es évek elején Máramarosszigeten a Kállay családnál házvezetőnő. Itt kezdett érdeklődni a tanítónői pálya iránt és itt kötött barátságot Leővey Klárával. 1845-ben Teleki Blanka felállítandó főúri leánynevelő intézetéhez akarta megnyerni, de a demokratikus világnézetéből eredő elvi ellentét miatt a felajánlott nevelői állást nem fogadta el. Az 1846-ban megalapított miskolci nőnevelő intézetet vezette 1859-ig; 1859-től a kolozsvári városi felső leányisk. ig.-ja. 1863-tól a Teleki családnál nevelőnő. 1865-től Pesten házitanítónő. 1877-ben Kiskunhalasra költözött. Itt kezdte papírra vetni visszaemlékezéseit a Ferencről, a saját életéről és a „nemzet napszámosai"-ról. 1885-ben betegsége miatt Békésre költözött. Leánynevelési törekvéseiben Teleki Blankához csatlakozott, de demokratizmusában meghaladta, lehetővé tette a magasabb iskoláztatást a polgári rétegek számára is. — F. m. Játékszíni terv (színjáték, Pest, 1838); Karacs Teréz összes munkái (Pest, 1853); Karacs Teréz művei (Gyula, 1889.) — Irod. Orosz Lajos: A magyar nőnevelés úttörői (Bp., 1962); Teleki Blanka és köre (Válogatta és sajtó alá rendezte Sáfrán Györgyi, Bp., 1963). Karácson Imre (Apácatorna, 1863. febr. 19.—Konstantinápoly, 1911. máj. 2.): történész, orientalista, kat. pap, teológus. 1888-ban a bp.-i egy.-en teológiai doktorrá avatták. 1889-ben a győri kat. tanítóképző tanára, majd 1890-től ig.-ja, 1900-ban peéri plébános és esperes. Több utazást tett Töröko.-ba, hogy tanulmányozza a török nyelvet és irodalmat. 1907-től haláláig a m. kormány megbízásából a török levéltárakban kutatott. Egyike volt az első európai tudósoknak, akiket a régi török levéltárakba beengedtek. Sok m. vonatkozású török forrásadatot tárt fel és tett közzé. M. fordításban közzétette Evlia Cselebi mp.-i útleírását az 1660 —1666. évekből (Bp., 1904 — 1908), a Török történetírók c. sorozatban (IV —V.), melynek III. kötetét további adatokkal, ugyancsak ahagyatékból tette közzé Szekfű Gyula (Bp., 1916); M. A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok . . . (Győr, 1888); A mohamedánizmus és a kereszténység (Bp., 1892); III. Károly háborítja a törökkel . . . (Bp., 1892); Két török diplomata Magyarországról a XVIII. században (Bp., 1894); Szent László király élete (Győr, 1895); Török levéltárak (Századok, 1907); A Rákócziemigráció török okmányai (Bp., 1911). Törökmagyarok felé/ítíró hagyatékából kiadta Thallóczy Lajos, Krcsmárik János és Szekfű Gyula, (Bp., 1914). — írod. Bene István: K. I. élete és művei (Győr, 1936); Dévényi Iván: A török levéltárak legnagyobb magyar ismerője (Vigilia, 1964. 1. sz.); Karácson Mihály (Darnó, 1800 körül — Pest, 1869. aug. 29.): pedagógus, jogász, az MTA 1. tagja (1832). A m. ipari és technikai oktatás egyik úttörője. 1815-től 1819-ig