Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
D - Dombay János - Dombay Mihály - Dombóvári Géza, Schulhof - Dombóvári Géza - Domby Márton - Domby Sámuel - Domin József - Domokos Lajos, Domonkos - Domokos Lászlóné, Löllbach Emma
389 Dombay János (Veszprém, 1900. aug. 10.—Pécs, 1961. márc. 24.), ősrégész. Mint adóhivatalnok 1931-ben Pécsváradra került. Szabad idejében a környék régiségeit kezdte gyűjteni. 1934-ben akadt rá a zengővárkonyi rézkori őstelepre, melynek teljes feltárását tűzte ki életcéljául. Gyűjteményének először a pécsváradi várban adtak helyet, 1938-ban a vm. vásárolta meg. Ugyanekkor a pécsi múz. első őrének nevezték ki. 1958-tól a Baranya megyei Múzeumok főig.-ja volt. Az általa feltárt különböző korú sírok száma kb. 5000-re tehető. — M. A zengővárkonyi őskori telep és temető (Bp., 1939); Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony (Bp., 1960). — Irod. Papp László: D. J. munkássága (A Janus Pannonius Múz. Évk. 1961). Dombay Mihály (Nagyida, 1855. jan. 22. —Vác, 1927. szept. 21.): vándorszínész és színigazgató. 1889-től 1911-ig másod-harmadmagával bejárta az egész országot. A rövid bohózatok, kabarédarabok egyik meghonosítója volt. Dombóvári Géza, Schulhof (Dombóvár, 1848 ? —Bp., 1910. márc. 26.): ügyvéd, szociológus, jogi író. — Géza (1874 — 1938) apja. Külföldi jogi tanulmányok után bp.-i ügyvéd. — M. Az érvényben levő büntetőtörvények gyűjteménye (I —II., Bp., 1884); A bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv (I—III. 1—2. kiad. Bp. 1888 — 1900); A munkásmozgalom keletkezése Magyarországon (Bp., 1895); Dombóvári Géza (Bp., 1874. nov. 29.— Bp., 1938. dec. 23.): ügyvéd, jogi író. ~ Géza (1848 — 1910) fia. Rövid megyei szolgálat után 1901-től bp.-i ügyvéd. Különösen a büntetésvégrehajtás történetével foglalkozott, ilyen tárgyú kutatásai ma is hasznos források. — M. A Nyári féle 1842. évi büntetőtörvény szolgáltatási eljárás (Bp., 1906); Fenyítő eljárás és büntetési rendszer Pest megyében (Bp., 1906); Fenyítőeljárási és börtönügyi adalékok vármegyéink XIX. századeleji gyakorlatából (Bp., 1931). Domby Márton (Hosszúpályi, 1778. febr. 20. —Pest, 1864. máj. 11.): ügyvéd, Csokonai barátja. — M. Csokonay V. Mihály élete és némely még eddig ki nem adott munkái (Pest, 1817). — Irod. Gulyás Pál: A legelső Csokonai-életrajz (Bp.— Debrecen, 1940). Domby Sámuel (Bénye, 18. sz.—?): orvos. Az utrechti egy. elvégzése után gyakorló orvos Miskolcon, majd Borsod vm. főorvosa, írt a mo.-i gyógyvizekről. Lefordította m. nyelvre Nil Rosen gyermekgyógyászatát, amelynek bevezetésében rámutatott a himlő elterjedtségére Mo.-on. Rosen könyvet, az első korszerű gyermekorvostant átültette m. nyelvre. Orvosi tanítás a gyermekek nyavalyáinak megesmerésekről és orvoslásokról (Pest, 1794). — F. m. Bába mesterség, mely írattatott kérdésekben és feleletekben, foglaltatott a t. ns. Borsod vármegyei bábáknak hasznokra (Pozsony, 1772). Domin József (Zágráb, 1754. jan. 28.— Zágráb, 1819. jan. 18.): jezsuita. A győri, zágrábi, majd a pécsi főisk. fizikatanára. 1791-ben Horváth K. János utódaként a fizika és a mechanika tanára lett a pesti egy.-en. 1797 —98-ban az egy. rektora volt. 1800-ban megvált a tanszéktől és zágrábi kanonok lett. Az elektromosság orvosi alkalmazásával foglalkozott. — F. m. Reflexioties de electricitate medica. .. (Budae, 1790); Lampadis electricae descriptio. . . (Pestini, 1799). — Irod. Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története (Bp., 1935); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964). Domokos Lajos, Domonkos (Debrecen, 1728. nov. 11. —Kóly, 1803. nov. 18.): politikus, író. Utrechtben végzett egy.-i tanulmányokat. Szülővárosának előbb főjegyzője, majd 1770-77, 1779, 1784-85-ben főbírája. 1786-ban a Helytartótanács elmozdította állásából. 1790-ben Bihar vm. ogy.-i követe. A Habsburg abszolutizmussal szembeni rendi ellenállás, a nemesi nemzeti mozgalom, a m. nyelv elismertetéséért folytatott küzdelem egyik vezető alakja. Részt vett a debreceni Magyar grammatika (Bécs, 1795) kiadásában. — Irod. Molnár Ágnes: Debreceni arcok (Bp., 1939); Révész Imre: Sinai Miklós és kora (Bp., 1939); Révész Imre: A debreceni bíró (Alföld, 1964. 1. sz.); Révész Imre: Bécs Debrecen ellen. Vázlatok D. L. (1728 — 1803) életéből és működéséből (Bp., 1966); Domokos Lászlóné, Lellbach Emma (Salgótarján, 1885. ápr. 7.—Bp., 1966. okt. 6.): pedagógus, iskolaigazgató. Tanári oklevelének megszerzése után a nevezetesebb reformiskolákat tanulmányozta. Hazatérve 1915-ben Nagy László útbaigazításai alapján, a Magyar Gyermektanulmányi Társ. erkölcsi támogatásával megalapította az első m. ,,Új Iskolá"-t. Az elemi isk.-ból polgári isk.vá, majd leánygimn.-má bővült isk.-nak 1915 —49-ben ig.-ja volt. Pedagógiájának alapelve: a munka, a tanulók ösztönös, szabad, de általában közösségben szervezett tevékenysége. — F.m. Öntevékeny munkacsoportok a tanításban (A Gyermek, 1934); A kutató és felfedező gyermek (Bp., 1934); Az alkotó munka az Új Iskolában (Blaskovich Edittel, Bp., 1934) Domokos