Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

J - Jeszenszky Pál - Joannovich György (1830–1892) - Joannovics György (1821–1909) - Jób Dániel - Jókai Mór

Jeszenszky maton folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1875-től balassagyarmati, 1879-től bp.-i közjegyző. Verseit Temérdek álnéven jelentette meg. A Petőfi Társ. tagjai sorába választotta. — M. Temérdek: Költemények (Bp., 1888). Jeszenszky Pál (Gömörpanyit, 1864. dec. 1. — Újfehértó, 1951. júl. 22.), mezőgazdasági szakember. Tanulmányait a magyaróvári gazdasági ak.-n végezte. 1894-ben a Köztelek társszerk.-je, 1896-tól az Orsz. Magyar Gaz­dasági Egyesület (OMGE) titkára, 1906-tól ügyvezető titkára, majd 1913-tól a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének vezérig.-ja. Az I. világháború után átszervezte a szövet­kezetet s annak alelnökévé választották. 1930-ban nyugalomba vonult. Negyven éven át rendezője, ill. elnöke volt az Orsz. Mező­gazdasági Kiállításoknak. Két évtizeden át vezette a Gazdatisztek Orsz. Egyesületének ügyeit is. Szakcikkei a Köztelekben jelentek meg. Joannovich György (Baja, 1830 —Sza­badka, 1892. aug. 23.): postamester. 1867-ben Pestre került. A postai szakirodalom megalapítására megindította és szerk. a Ma­gyar Posta Közlönyt (1867 — 1868) Baján, majd a Posta Közlöny c. lapot (1869 — 1878) Pesten. Joannovics György (Temesvár, 1821. nov. 24. —Bp., 1909. jan. 10.): politikus, közíró, nyelvész, az MTA tagja (1. 1867, t. 1883). Felsőbb tanulmányait Pesten és Pozsonyban végezte, és miután 1842-ben le­tette az ügyvédi vizsgát, közéleti pályára lépett. Az 1847—48-as pozsonyi egy.-en szülővárosa követe, 1849-ben Krassó vm. másodalispánja. A szabadságharc bukásakor Töröko.-ba menekült, de egy év múlva visszatért hazájába. Utóbb Aradon perbe fogták és 12 évi börtönre ítélték. 1854-től Pesten, majd Olmützben raboskodott, de az 1857-i általános amnesztia során szabadon bocsátották. Az 1860-as években élénk pub­licisztikai tevékenységet fejtett ki (Magyar­ország, Ország, Pesti Napló) és 1865-ben újra képviselővé választották. 1867-ben Eöt­vös József alatt lett államtitkár, Eötvös utasí­tására foglalkozott a görög keleti szerb és román egyházak önkormányzatára vonatko­zó törvényjavaslattal, és részt is vett a nagy­szebeni metropoliai zsinaton, majd 1881-ig ismét képviselő volt. Nyelvészeti problémák­kal is foglalkozott. — F. m. Adalékok a ma­gyar szóalkotás kérdéséhez (Pest, 1870); Az ik­es igékről (Bp., 1877); Értsük meg egymást az orthologia s neologia ügyében (Bp., 1882); Szórendi tanulmányok (Bp., 1887). Jób Dániel (Arad, 1880. dec. 22.—Bp., 1955. nov. 20.): író, rendező, színigazgató. Ifjúkorának újságíróéveit a Magyar Hírlap­nál töltötte. Novelláit Ifjúkor címen a Nyugat adta ki (1908). Az Orgona c. darabját 1913-ban, az Őszi vihar c. darabját 1918-ban mu­tatta be a Vígszínház. 1907-től a Vígszínház rendezője, főrendezője, 1921—1939, majd 1945—49 között művészeti ig­-ja. 1949 után emlékiratait írta és a Színházművészeti Szövet­ség tudományos osztályán dolgozott. Ren­dezéseiben a Vígszínház játékstílusát a natura­lizmusból a realizmus felé vezette. Működésé­nek idejére esik az ún. „második vígszínházi stí­lus" virágzása. Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Hunyady Sándor műveit ren­dezte. A francia bulvár-színdarabokból álló műsort a világirodalom sok értékes színművé­vel gazdagította (Capek, Shaw, Pirandello, Ibsen, Csehov, O'Neill, Brecht, Hauptmann, Maugham, Galsworthy stb.). — M. Szín­műfordítások: Engel: A vizek fölött (Magyar Színház, 1904); Csehov: Ványa bácsi (Víg­színház, 1920). — írod. Szomory Dezső: J. D. (Nyugat, 1918); Bárdi Ödön: A régi Víg­színház (Bp., 1957); Somló István: J. D. (Film Színház Muzsika, 1966. 7 sz ) Jókai Mór (Komárom, 1825. febr. 18.— Bp., 1904­ máj. 5.), regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képvise­lője, az MTA tagja (t. 1858, r. 1861, t. 1883, ig. 1892). Apja , József kisbirtokos nemes, ügyvéd és árvagyám, anyja Pulay Mária. Élénk kereskedelmet folytató szülővárosában korán megismerkedett a kisnemesek, polgá­rok, kereskedők, hajósok és katonák életével. Első verse tízéves korában jelent meg a Társalkodóban. Isk.-it részben Komáromban végezte, közben két évet cseregyerekként Pozsonyban töltött a német nyelv elsajátí­tása végett (1835—37). 1841—42-ben a pápai ref. kollégiumba iratkozott, ahol megismer­kedett az akkor 19 éves Petőfivel. A pápai önképzőkörben olvasta fel később nyomtatás­ban is megjelent első elbeszéléseit. 1842-től 1844-ig Kecskeméten hallgatott jogot. Itt mélyült el barátsága Petőfivel, itt írta első színdarabját, A zsidó fiút. Joggyakorlatot Ko­máromban és Pesten folytatott. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, de első regényének, a Hétköznapoknak sikere után (1846) az írói hivatásnak kötelezte el magát. Egymás után jelentette meg a hatásvadászó francia roman­tika stílusában írt elbeszéléseit és népies zsá­nerképeit. Tagja lett 1846 elején a Tízek Társaságának, majd a következő évben át­vette Frankenburgtól az Életképek szerkeszté­sét, s ezt a radikális írók szépirodalmi lapjával fejlesztette. Demokratikus érzelmeit azzal is kifejezésre juttatta, hogy nevéből a nemesi

Next