Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
R - Rabinovszky Máriusz - Ráby Mátyás - Rachbauer József - Rácz ld. Rátz is - Rácz Aladár - Rácz Béla - Rácz Gyula
456 — M. Az orosz forradalom (Bp., 1919). — Irod. Szerémi Borbála: A szabadság vértanúi (Bp., 1960). Rabinovszky Máriusz (Bp., 1895. dec. 14.—Bp., 1953. febr. 7.): művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1952). Tanulmányait a müncheni, berlini és bp.-i egy.-eken végezte. 1948-tól a Képzőművészeti Főisk.-n a művészettörténet tanára volt. Számos cikke jelent meg művészeti folyóiratokban. A festészet történetével, művészetelmélettel foglalkozott eszszészerű tanulmányaiban. A modern képzőművészeti törekvések egyik legavatottabb kritikusa volt, jelentős tevékenységet folytatott a haladó m. művészet elismertetéséért. Felesége Szentpál Olga táncművész. — F. m. Az új festészet története (Bp., 1926); Daumier (Bp., 1927); Határállomás (Merényi Máriusz néven r., Bp., 1942); Kétezer év festészete (Bortnyik Sándorral és Hevesy Ivánnal, Bp., 1943); Művészet és válság (Bp., 1945); Itália festészete. A trecento (Bp., 1947); Két korszak határán (válogatott művészeti írások Vayer Lajos méltatásával és önéletrajz-részlettel, Bp., 1965). — Irod. Artner Tivadar: Vallomás egy esztétáról. Emlékezés R. M.-ra (Alföld, 1965. 4. sz.). Ráby Mátyás (Pozsony, 1752. szept. 21.— ?, 1797 után): hivatalnok. 1773-tól a m. udvari kancellárián Bécsben dolgozott, II. József besúgója volt. Hivatalából visszaélés és titkos levelezés miatt elbocsátották. 1784-ben Pest vm. Szentendrén mint „feladót" elfogatta és csak II. József parancsára engedte szabadon 1789-ben. A császár halála után kivándorlásra kényszerült. Strassburgban telepedett le, ahol megírta emlékiratait. Életének és perének hiteles története még felderítésre vár. — M. Justizmord und Regierungsgreuer in Ungarn und Oesterreich ... (I—II., Strassburg, 1797); Ráby Mátyás önéletírása (Bp., 1956). — Irod. Csizmadia Andor: R. M. (Term. és Társad, 1956. 5. sz.). — Szt. Jókai Mór: Rab Ráby (Bp., 1878). Rachbauer József (?, 1732 — ?, 1806): építőmester. 1772-ben költözött Debrecenbe Bajoros-ból. 1793-ban készített terve a városháza újjáépítésére nem valósult meg. 1802 — 06 között az Arany Bika fogadó épületét építette. A klasszicista épületet 1872-ben bontották le. — Irod. Zoltai Lajos: A debreceni városháza 400 éves története (Debrecen, 1932); Zádor Anna—Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon (Bp., 1943)Rácz: -+- Rátz is Rácz Aladár (Jászapáti, 1886. febr. 28.— Bp., 1958 márc. 28.), cimbalomművész, Kossuth-díjas (1948), érdemes művész (1952), kiváló művész (1953). Cigányzenész családból származott. Jászberényben és Bp.-en cigányzenekarokban játszott. Tagja volt 36. Rácz Laci zenekarának is. 1910-től Párizsban, 1914-től Svájcban magyar, majd francia cigányzenekarokban játszott. Az I. világháború alatt Svájcban megismerkedett Ernest Ansermet professzorral, Jaques Dalcroze-zal, Igor Sztravinszkijjal, akik felfigyeltek játékára, művészetének tökéletesítésére ösztönözték és a komoly muzsika irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni tanult tőle, s komponált is erre a hangszerre. 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló cimbalomhangversenyét. Koncertútjai során majd egész Európát bejárta. 1927 —35-ben Franciao.-ban élt, 1935-ben tért vissza Mp.-ra, Bp.-en 1937-ben a Nemzeti Zenébe, 1938-tól haláláig a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. A cimbalomjátékot tkp. ő emelte művészi színvonalra, a cimbalom általa lett hangversenyhangszer. Barokk és preklasszikus mesterek főként cembalóra írt műveit adta elő többnyire felesége, Yvonne Barblan zongorakíséretével. — Irod. Péterfi István: R. A. (Bp., 1958); R. A. (Muzsika, 1958. 5. sz.); Kun Imre: Harminc év művészek között (Bp., 1960); Horusitzky Zoltán: R. A. élete és művészete (Magy. Zene, 1963. 2. sz.); Szabolcsi Bence: R. A. és a rögtönzés művészete (Magy. Zene, 1963. 2. sz.). Rácz Béla, 1919-ig Katz (?, 1888-?, 1942), ügyvéd. Nagyváradon nyitott ügyvédi irodát, a polgári demokratikus forradalom alatt Bihar vm. kormánybiztosa volt. A Tanácsköztársaság idején a nagyváradi direktórium, majd Bp.-en a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált, 1938-ig a szovjet sajtóiroda (TASZSZ) munkatársa. Ausztria megszállása után Londonba költözött, a Nagybritanniai Szabad Magyarok Egyesületének vezetőségében dolgozott. — F. m. Vörösök és fehérek 70 év előtt. Az 1848/49-iki magyar ellenforradalom (Wien, 1920); Kereszténység és rabszolgaság (Wien, 1922); Rácz Gyula (Hódmezővásárhely, 1874. dec. 25.—Bp., 1948. nov. 6.): közgazdasági író, statisztikus. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett Kolozsvárott, majd Ny-Európában tett hosszabb tanulmányutat. 1909 —1915 között előbb a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa, később a Fővárosi Statisztikai Hivatal titkára volt. Az SZDP 1907. évi kongresszusán