Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Schelb József - Schelle Róbert - Schembera József - Schenek István - Schenk Jakab, Vönöczky - Schenzl Guido
Schelle 584 minőleges kémiai analitikáját. — F. m. A minőségi kémiai analízis módszerei (Bp., 1911). Schelle József (?, 1696 —Pest, 1756): építőmester. 1751-ben átépítette a pesti Hatvanikaput, 1755-ben a régi, azóta lebontott pesti városháza tornyát. Schelle Róbert (Poprádfelka, 1851. ápr. 11. —Bp., 1925. júl. 31.): fémkohómérnök. Tanulmányait Selmecbányán 1870-ben kezdte és a bécsi műegy.-en végezte. A Selmecbányai ak.-n előbb Schenek István tanársegéde, majd a fémkohászati, később a vegyészeti tanszék vezetője. Vegyészeti laboratóriumát korszerű színvonalra emelte. Kutatási eredményei közül legjelentősebb a feketeréz elektromos úton való finomítása és az ón elektrolízissel való meghatározása (A. Classen aacheni műegy.-i tanárral), valamint a tellur tiszta előállítása. — F. m. A zsarnócai kohó régi salakjainak vegyelemzése (Bány. és Koh. L. 1884); Kísérletek termés arany-ezüstben dúsabb ércek amalgamálására elektromosság segélyével (Bány. és Koh. L. 1885); Az aranyidkai ércek vegyelemzése (Bány. és Koh. L. 1884); Az antimon meghatározása szürke dárdányércben vagy antimontartalmú ércek és marákban (Bány. és Koh. L. 1887); A Calciumkarbidról és Siliciumkarbidról (Bány. és Koh. L. 1897); A cseppfolyó levegő (Bány. és Koh. L. 1900); A selmeci m. kir Bányászati és Erdészeti Főiskola Kémiai Intézete (Bencze Gergelylyel, Bány. és Koh. L. 1916). — Irod. Schréder Gyula, Sch. R. (Bány. és Koh. L. 1925.) Schembera József (Hermanec, 1788. jún. 17.—Nyitra, 1850. ápr. 23.): tanár, sajtócenzor. 1811-ben belépett a piarista rendbe, 1817-ben pappá szentelték. 1821-től 1832-ig a nyitrai gimn. tanára, 1842—44-ben Kecskeméten a gimn. ig.-ja, 1846 —47-ben a nyitrai rendház ig.-ja. 1850-ben Privigyén volt aligazgató. Neve hírhedtté vált cenzori működése miatt, megakadályozta egy Petőfi, Jókai és Ács Károly által kiadni készült antológia megjelenését. Schenek István (Esztergom, 1830. júl. 3. —Bp., 1909. júl. 26.), kémikus, az MTA 1. tagja (1889). 1856-ban a bécsi egy.-en doktori oklevelet nyert. 1859-ben a kassai főreálisk., 1867-ben a keszthelyi Gazdasági Felsőtanintézet kémiatanára. Innen hívták meg 1870-ben a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak. tanárának, hol 1872-ig a vegytan és természettani tanszék, majd nyugalomba vonulásáig (1892) az általános és elemi vegytani tanszék vezetője volt. Farbaky István tanártársával tökéletesített ólomakkumulátort talált fel. A másodrendű galvánelemekről írt tanulmányát (1885) az MTA Marczibányi-díjjal tüntette ki. Cikkei jelentek meg a korabeli szakfolyóiratokban. — F. m. Színképelemzés (Bány. és Koh. L. 1871); Szomolnoki cementvizekről (Bány. és Koh. L. 1880); Az elektromos akkumulátorokról (Farbaky Istvánnal, Bány. és Koh. L. 1885). Kísérleti adatok az akkumulátorok működéséhez (Bp., 1890). — Irod. Kosutány Tamás: Sch. I. (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1910); Pesty László: Farbaky István és Sch. I. úttörő munkássága a magyar akkumulátoripar területén (Elektrotechnika, 1955); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Vajda Pál: Sch. I. (Technika, 1960. 9. sz.) Schenk Jakab, Vönöczky (Óverbász, 1876. jún. 2.—Kőszeg, 1945. febr. 22.): zoológus, ornitológus. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1896—99-ben Bp.-en fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére került kapcsolatba az ornitológiával. 1898-ban a Madártani Intézet asszisztense, 1927-ben helyettes ig., 1933-ban főig. lett. Főleg a madárvonulás kérdéseinek tanulmányozásával szerzett külföldön is elismert nevet. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. Természetvédelmi tevékenységének köszönhető a kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a m. sólymászat története és a m. sólyomnevek foglalkoztatták. 1905-től szerk. az Aquila c.folyóiratot és ennek révén kiépítette az Intézet nemzetközi folyóiratcseréjét. Több külföldi madártani társulat választotta t. tagjává. — F. m. A madárvonulás kérdése (Aquila, 1902); Fauna Regni Hungáriáé c. műves kötete (Bp., 1917); A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelő telepei Magyarországon (Bp., 1918); Az erdei szalonka vonulása és a meteorológia kapcsolatai (Bp., 1924); A holdfogyatkozás hatása a madárvonulásra (Bp., 1938). — Irod. Sch. J. (Aquila, 1945—48); Sch. J. (Állattani Közi, 1961); Gebhardt, L.: Die Ornithologen Mitteleuropas (Giessen, 1964); Schenzl Guido (Haus, Ausztria, 1823. szept. 28. —Graz, 1890. nov. 23.), osztrák bencés szerzetes, meteorológus, az MTA tagja (1. 1867, r. 1876). A grazi egy.-en 1850-ben szerzett doktorátust. 1851-től a budai főgimn. fizika-kémiatanára. 1855-ben az akkor létesítet budai (mostani II. ker.-i) főreálisk. ig.-ja lett. Itt kezdte el rendszeres meteorológiai megfigyeléseit, és az isk.-ban alakult ki a későbbi Meteorológiai Intézet alapja, a budai észlelde. 1870-ben a javaslata alapján szervezett Meteorológiai Intézet első ig.-jává nevezték ki. 1886-ban visszatért hazájába. Tudományos tevékenysége főként földmágnességi vizsgálatokra terjedt ki. 1864 — 1881 között jóformán az ország egész területén végzett földmágnes-