Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Schmidt Sándor (1882-1953) - Schmidthauer Lajos - Schmiedl Lipót - Schmitt Jenő Henrik - Schnedár János - Schneider József - Schneider Miklós
Schmidt Schmidt Sándor (Felsőbánya, 1882. márc. 12. —Bp., 1953. jún. 12.): bányamérnök. Oklevelét 1904-ben a Selmecbányaiak.-n nyerte. Szolgálatát 1902-ben a nagybányai állami bányászatnál kezdte, majd 1904-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kötelékébe átlépve a Zsil völgyében működött. 1905-ben Dorogon volt üzemvezető, 1911-ben ugyanott bányáig. 1933-ban Mo.-on elsőként elnyerte a bányamérnöki doktori fokozatot. Dorogi működését az üzem koncentrációja jellemzi (altáró üzembe helyezése, az elfulladt Erzsébet-akna újbóli megnyitása stb.). A karsztvíz elzárására cementálási eljárást talált fel. — F. m. A dorogi akciró és a II. sz. akna terve (Bány. és Koh. L. 1914); A tokodi Erzsébet-akna víztelenítése (Bány. és Koh. L. 1917); Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (Esztergom, 1932); Schmidthauer Lajos (Komárom, 1882. márc. 1.—Bp., 1956. nov. 4.): orgonaművész és zeneszerző. Koessler János, Szendy Árpád, Thomán István, K. Straube, F. A. Guilmant, E. Bossi tanítványa. Mint gyógyszerész működött, majd teljesen a zenének szentelte életét. 1934-től 1944-ig a Zeneművészeti Főisk., 1940 —1944 között a Nemzeti Zenede tanára is volt. Hangversenyútjain bejárta Európa úgyszólván minden nagy városát. Több kortárs szerző orgonaművét (Hindemith) elsőnek mutatta be. Improvizációs készséggel rendelkező művész volt. Nevezetes mint nagy m. orgonák tervezője és felavatója. Ismert mecénás, fiatal művészeket, festőket, írókat támogatott. — M. scherzók, pastorálok (Vihar a Balatonon, orgonafantázia, 1933) stb. — írásai: Egységes orgonatervezet (Zenelap, 1911. 18 — 19. sz.); Aufgabe und Probleme der Konzertorgel (Bp., 1934). Az új magyar barokk mozgalom jó meglátásai, hasznos újításai, túlzásai és tévedései az orgonaépítészetben (Eger, 1937). Schmiedl Lipót (19—20. sz.): vasmunkás. A földmunkás-mozgalomban és az MSZDP-ben dolgozott. 1906-ban, a Földmunkások Orsz. Szövetsége alakuló közgyűlésén a vezetőség tagjává választották. Küldött az MSZDP 1907-es és a II. Internacionálé 1907-i stuttgarti kongresszusán. Schmitt Jenő Henrik (Znaim, Morvao., 1851.nov. 5.—Németo, 1916. szept. 6.)filozófus. Tanulmányait a bp.-i és a berlini egyben végezte, 1888-ban Bp.-en bölcsészdoktorrá avatták. 1890-től az igazságügymin.-ban könyvtárőr, állásáról azonban 1896-ban lemondott, hogy írói szabadságát biztosítsa. Élete utolsó éveit Berlin mellett töltötte. Kezdetben Hegel követője volt, később kialakította az újgnoszticizmusnak nevezett gondolatrendszerét, amelyben keleti teozófiai tanok, anarchista eszmék, Tolsztoj és Nietzsche gondolatai keveredtek. 1888-ban a berlini filozófiai társaság által kitüntetett munkájával (Das Geheimnis der Hegel'schen Dialektik) vonta magára a figyelmet. Anarchista tanait könyveiben, valamint 1900-ig megjelenő lapjaiban (Állam nélkül, Erőszaknélküliség, Ohne Staat) és élőszóval, főleg az alföldi parasztság körében hirdette, hatással volt a munkásmozgalomra. Lapjainak Tolsztoj is munkatársa volt. Anarchizmusa miatt több ízben perbe fogták, de felmentették. Filozófiai irányzata a század elején fellépő írók egy részére (így Juhász Gyulára is) hatással volt. Lipcsében szerk. a Die Religion des Geistes három évfolyamát. — F. m. Friedrich Nietzsche an der Grenze zweier Weltalter (Leipzig, 1900); Graf Leo Tolstoy und seine Bedeutung für unsere Kultur (Leipzig, 1901); Die Gnosis (I—II., Leipzig — Jena, 1903—1907); Die Kritik der Philosophie von Standpunkte der Erkenntnis (Leipzig, 1907). Schneder János (Brünn, 1826. okt. 5.— Bp., 1896. márc. 27.): építész, műegyetemi tanár. Az építő tudományok előadója a József Ipartanodán, majd a József Műegy.-en. 1851-től h. tanár, 1857-től 1895-ig ny. r. tanár. — F. m. Anleitung zur Baukunst (Wien, 1856, magyarul: Wien, 1862); Grundzüge der darstellenden Geometrie . . . (Brünn, 1856); Műépítészettani alaktan (Bp., é. n.). — Irod. Sch.J. (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1896); Sch.J. (Vasárnapi Újság, 1896.) Schneider József (Alsószeleste, 1888. nov. 30.—Bp., 1963. szept. 3.): kertész. 1905-től a bp.-i Kertészeti Tanintézetben tanult. 1908-tól 3 éves külföldi tanulmányútra ment. 1911-től haláláig a bp.-i egy.-i botanikus kert főkertésze. Az I. világháború után felújította a botanikus kert növényállományát. A II. világháború után sokat tett az elpusztult botanikus kert helyreállításáért. A dísznövénytermesztés terén végzett több évtizedes tevékenységéért Entz Ferenc-emlékéremmel tüntették ki. — F. m. A gyógy- és vegyi-ipari növények termesztése (Augustin , Bélával, Darvas Ferenccel, Bp., 1921). — Irod. Sch.J. (Növényvédelem, 1930); Sch.J. 1888 — 1963 (Kertészet és Szőlészet, 1963. 10. sz.). Schneider Miklós (Érsekújvár, 1897. dec. 3.—Velem, 1945. jún. 16.): tanár, levéltáros. A bp.-i egy.-en szerzett történelem—földrajz szakos tanári oklevelet. 1928-ig szülővárosában tanított. Ekkor Mp.-ra települt át, 594