Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Schmidt Sándor (1882-1953) - Schmidthauer Lajos - Schmiedl Lipót - Schmitt Jenő Henrik - Schnedár János - Schneider József - Schneider Miklós

Schmidt Schmidt Sándor (Felsőbánya, 1882. márc. 12. —Bp., 1953. jún. 12.): bányamérnök. Oklevelét 1904-ben a Selmecbányai­ak.-n nyerte. Szolgálatát 1902-ben a nagybányai állami bányászatnál kezdte, majd 1904-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kötelékébe átlépve a Zsil völgyében működött. 1905-ben Dorogon volt üzemvezető, 1911-ben ugyan­ott bányáig. 1933-ban Mo.-on elsőként el­nyerte a bányamérnöki doktori fokozatot. Dorogi m­űködését az üzem koncentrációja jellemzi (altáró üzembe helyezése, az elful­ladt Erzsébet-akna újbóli megnyitása stb.). A karsztvíz elzárására cementálási eljárást talált fel. — F. m. A dorogi ak­ciró és a II. sz. akna terve (Bány. és Koh. L. 1914); A tokodi Erzsébet-akna víztelenítése (Bány. és Koh. L. 1917); Az esztergomi szénmedence bányászatá­nak ismertetése (Esztergom, 1932); Schmidthauer Lajos (Komárom, 1882. márc. 1.—Bp., 1956. nov. 4.): orgonaművész és zeneszerző. Koessler János, Szendy Árpád, Thomán István, K. Straube, F. A. Guilmant, E. Bossi tanítványa. Mint gyógyszerész mű­ködött, majd teljesen a zenének szentelte életét. 1934-től 1944-ig a Zeneművészeti Főisk., 1940 —1944 között a Nemzeti Zenede tanára is volt. Hangversenyútjain bejárta Eu­rópa úgyszólván minden nagy városát. Több kortárs szerző orgonaművét (Hindemith) elsőnek mutatta be. Improvizációs készséggel rendelkező művész volt. Nevezetes mint nagy m. orgonák tervezője és felavatója. Is­mert mecénás, fiatal művészeket, festőket, írókat támogatott. — M. scherzók, pastorálok (Vihar a Balatonon, orgonafantázia, 1933) stb. — írásai: Egységes orgonatervezet (Zenelap, 1911. 18 — 19. sz.); Aufgabe und Probleme der Konzertorgel (Bp., 1934). Az új magyar barokk­ mozgalom jó meglátásai, hasznos újításai, túlzásai és tévedései az orgonaépítészetben (Eger, 1937). Schmiedl Lipót (19—20. sz.): vasmunkás. A földmunkás-mozgalomban és az MSZDP-ben dolgozott. 1906-ban, a Földmunkások Orsz. Szövetsége alakuló közgyűlésén a vezetőség tagjává választották. Küldött az MSZDP 1907-es és a II. Internacionálé 1907-i stuttgarti kongresszusán. Schmitt Jenő Henrik (Znaim, Morvao., 1851.nov. 5.—Németo, 1916. szept. 6.)filo­zófus. Tanulmányait a bp.-i és a berlini egyb­en végezte, 1888-ban Bp.-en bölcsészdoktorrá avatták. 1890-től az igazságügymin.-ban könyvtárőr, állásáról azonban 1896-ban le­mondott, hogy írói szabadságát biztosítsa. Élete utolsó éveit Berlin mellett töltötte. Kezdetben Hegel követője volt, később ki­alakította az újgnoszticizmusnak nevezett gondolatrendszerét, amelyben keleti teozófiai tanok, anarchista eszmék, Tolsztoj és Nietz­sche gondolatai keveredtek. 1888-ban a berlini filozófiai társaság által kitüntetett munkájával (Das Geheimnis der Hegel'schen Dialektik) vonta magára a figyelmet. Anar­chista tanait könyveiben, valamint 1900-ig megjelenő lapjaiban (Állam nélkül, Erőszak­nélküliség, Ohne Staat) és élőszóval, főleg az alföldi parasztság körében hirdette, hatással volt a munkásmozgalomra. Lapjainak Tolsz­toj is munkatársa volt. Anarchizmusa miatt több ízben perbe fogták, de felmentet­ték. Filozófiai irányzata a század elején fellépő írók egy részére (így Juhász Gyu­lára is) hatással volt. Lipcsében szerk. a Die Religion des Geistes három évfolyamát. — F. m. Friedrich Nietzsche an der Grenze zweier Weltalter (Leipzig, 1900); Graf Leo Tolstoy und seine Bedeutung für unsere Kultur (Leipzig, 1901); Die Gnosis (I—II., Leipzig — Jena, 1903—1907); Die Kritik der Philosophie von Standpunkte der Erkenntnis (Leipzig, 1907). Schneder János (Brünn, 1826. okt. 5.— Bp., 1896. márc. 27.): építész, műegyetemi tanár. Az építő tudományok előadója a József Ipartanodán, majd a József Műegy.-en. 1851-től h. tanár, 1857-től 1895-ig ny. r. tanár. — F. m. Anleitung zur Baukunst (Wien, 1856, magyarul: Wien, 1862); Grundzüge der darstellenden Geometrie . . . (Brünn, 1856); Műépítészettani alaktan (Bp., é. n.). — Irod. Sch.J. (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1896); Sch.J. (Vasárnapi Újság, 1896.) Schneider József (Alsószeleste, 1888. nov. 30.—Bp., 1963. szept. 3.): kertész. 1905-től a bp.-i Kertészeti Tanintézetben ta­nult. 1908-tól 3 éves külföldi tanulmányútra ment. 1911-től haláláig a bp.-i egy.-i bota­nikus kert főkertésze. Az I. világháború után felújította a botanikus kert növényállomá­nyát. A II. világháború után sokat tett az elpusztult botanikus kert helyreállításáért. A dísznövénytermesztés terén végzett több évtizedes tevékenységéért Entz Ferenc-emlék­éremmel tüntették ki. — F. m. A gyógy- és vegyi-ipari növények termesztése (Augustin , Bélával, Darvas Ferenccel, Bp., 1921). — Irod. Sch.J. (Növényvédelem, 1930); Sch.J. 1888 — 1963 (Kertészet és Szőlészet, 1963. 10. sz.). Schneider Miklós (Érsekújvár, 1897. dec. 3.—Velem, 1945. jún. 16.): tanár, levéltáros. A bp.-i egy.-en szerzett történelem—földrajz szakos tanári oklevelet. 1928-ig szülőváro­sában tanított. Ekkor Mp.-ra települt át, 594

Next