Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Szemere Pál - Szemere Pálné, Szemere Krisztina - Szemlér Ferenc - Szemlér Mihály - Szemnecz Emil - Szén Antal - Szén Károly
Szemere Pál (Pécel, 1785. febr. 19.— Pécel, 1861. márc. 14.): író, esztéta, az MTA r. tagja (1831). 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, hanem péceli birtokán gazdálkodott. 1817-ben a Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója. 1818—29-ben Pest vm. aljegyzője. Esztétikai cikkeket, kritikákat, bölcselkedő szonetteket, tanító költeményeket írt. Kazinczy Ferenc leghívebb tanítványa, Kölcsey Ferenc barátja. Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal az ún. pesti triászt alkotta. Nyelvújító, sok szerencsés szóalkotása ma is él. Kölcseyvel együtt adta ki a nyelvújítás védelmében Felelet a Motidolatra néhai Bohógyi Gedeon úrnak c. híres vitairatát (Pest, 1815). Lefordította Korner Zrínyijét, ez az első m. jambusokban írt színmű (1818). Megindította 1826-ban az Élet és Literatura c. folyóiratot, amelyet 1833-ban Muzarion néven folytatott. Ebben a munkatársak dolgozatainak bírálatát is kinyomatta. 1834 — 35-ben Bajza Aurorájának támadására hasonló c. lapot indított, de a megindult polémiában Bajza győzött. 1840-től a Kisfaludy Társ. tagja. A szabadságharc után csak esztétikai tanulmányokkal foglalkozott. Levelezését 36 kötetben a Ráday Könyvtár Szemere Tár elnevezésű gyűjteménye őrzi. Felesége ~ Krisztina volt. — F. m. Alkalmi versdarabkák (Pozsony, 1802—04); Poétái zsengék (Pest, 1806); A párisi adós (vígjáték, Buda, 1841); Szemere Pál munkái (I — II., Szerk. Szvorényi József, Bp., 1890). — Irod. Szász Károly: Sz. P. emlékezete (Kisfaludy Társ. Évk. 1877); Kazinczy Gábor: Emlékbeszéd Sz. P. felett (Bp., 1883); Máté Lajos: Sz. P. mint kritikus (Bp., 1894); Jánky István: Sz. P. esztétikai és poétikai nézetei (Pécs, 1928); P. Balázs János: Sz. P. (Magy. Nyelv, 1961.) Szemere Pálné, Szemere Krisztina (Lasztóc, 1792—Pest, 1828. márc. 26.): meseíró, költő, írói neve Képlaki Vilma. Meséket, verseket írt, ezek folyóiratokban jelentek meg. Műveit férje, Szemere Pál munkái c. kötetben Szvorényi József adta ki. (Bp., 1890). — Irod. Kölcsey Ferenc: Vilma (Muzarion, 1833). Szemlér Ferenc (Székesfehérvár, 1871. nov. 24.—Brassó, 1938): tanár, műfordító. 1895-től 1898-ig a bp.-i Alkotmány c. napilap munkatársa. 1899-től Brassóban, 1904-től Székelyudvarhelyt, 1917-től újból Brassóban tanár, illetve később a r. k. gimn. ig.-ja. A népművelésnek és a dalkultúrának egyik lelkes munkása. 1902-ben felállította Brassóban a Cselédkönyvtárat, amely a háztartási alkalmazottakat látta el jó olvasmányokkal. 1922-től haláláig az Erdélyi Magyar Dalosszövetség elnöke volt. Neki köszönhető, hogy a Bartók és Kodály működése során megújhodott magyar dalkultúrát Erdély-szerte a legkisebb helységekben is jól működő dalárdákban művelték. Számos cikke és műfordítása is megjelent. Szemlér Mihály (Pest, 1833. júl. 4.—Bp., 1904. febr. 28.): festő, grafikus. Gyermekfővel részt vett a szabadságharcban. 1850-ben Marastoni Jakab festőisko-jába iratkozott be, majd a bécsi ak.-n folytatta tanulmányait. 1854-ben szerepelt először kiállításon. 1858 — 1890 között a belvárosi reálisk. rajztanára volt. 1864-ben Olaszokban járt tanulmányúton. Főleg történelmi festményeket (Hunyadi János halála, Gara Miklós megvédi Mária és Erzsébet királynőket stb.), népi életképeket (Tanácskozás, stb.) és tájképeket festett aprólékos, részletező előadásmódban. Gyakran dolgozott Szadán Székely Bertalannál, akivel jó barátságban volt. Számos tanulmányt készített parasztokról, a belvárosi élet típusairól, melyek választási karikatúrái mellett értékes kordokumentumok. Litográfiái jelentek meg a folyóiratokban. 1904-ben rendezték meg hagyatéki kiállítását a Nemzeti Szalonban. Több műve az MNG tulajdona. — Irod. Supka Magdolna, Sz. M. (Művészettört. tanúlm. Bp., 1957.) Szemnecz Emil (Balatonszemes, 1859. aug. 23.—Bp., 1918. nov. 24.): újságíró. 1877-ben a teológiára iratkozott be, de két év múlva a Ludovika Ak. hallgatója lett. 1882-től 1884-ig hadnagyként szolgált. Már 1881-ben írt Istóczy Győző Tizenkét Röpirat c. lapjában. Amikor leszerelt, a Függetlenség szerkesztőségében dolgozott. 1886-tól antiszemita párti programmal Zalaegerszeg képviselője. 1890-től 1908-ig, a lap megszűnéséig a klerikális Magyar Állam felelős szerk.-je. Különösen az egyházpolitikai viták idején nagyon harciasan védelmezte az egyház érdekeit. 1908-tól állami tisztviselő volt. — F. m. Katolikus autonómia (Bp., 1897). Szén Antal (Pest, 1760 — ?): számvevő a magyar Helytartótanácsnál, ~ Károly öccse. A jakobinus mozgalomban való részvételéért 1795-ben halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 8 évi börtön után 1803-ban szabadult. További sorsa ismeretlen. — írod. A magyar jakobinusok iratai (I—II, kiadta Benda Kálmán, Bp., 1952 — 57). Szén Károly (?, 1758 —Kassa, 1803 körül): használ a Vallásalap türjei birtokán, ~ Antal bátyja. A francia polgári forradalom törekvéseivel rokonszenvező kijelentéseiért elfogták. 7 évet (1796 — 1802) ítélet nélkül börtönben töltött. 744