Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
T - Titkos Ilona - Tittel Pál - Toborffy Zoltán - Todoreszku Gyula - Tofeus Mihály, Dobos - Tognio Lajos - Tokaji Ferenc
871 Ugocsa vm.-ben volt főjegyző. Üdvözlő verseket írt, melyeket Leydenben adott ki (1686). Titkos Ilona (Kolozsvár, 1898. máj. 21.— Bp., 1963. máj. 21.): színésznő. Az Orsz. Színészegyesület Színészképző Isk.-jának elvégzése után a Belvárosi Színházhoz szerződött, innen az Andrássy úti Színházhoz, majd a Magyar Színházhoz került, végül a Vígszínház tagja lett. Nagy sikere volt Strindberg, Maugham drámáiban, francia vígjátékokban, Molnár Ferenc és Szomory Dezső darabjaiban. A Nemzeti Színház 1935-ben szerződtette először, innen visszaszerződött a Vígszínházhoz. A felszabadulás után egy ideig Miskolcon játszott. 1947-ben a Nemzeti Színház ismét szerződtette; nyugalomba vonulásáig (1959) a színház tagja maradt. Filmen is játszott. — F. sz. Madam Budhevics (Visnyevszki: Feledhetetlen 1919); Warrenné (Shaw); Pearce-né (Shaw: Pygmalion); Halál (G. Lorca: Vérnász); Prudencia Lorca: Bernarda háza). — I. J. Ida regénye (1934), Európa nem válaszol (1941); 'Csigalépcső (1957); Fapados szerelem (1957)Tittel Pál (Pásztó, 1784. jan. 5. —Buda, 1831. aug. 26.): csillagász, egyetemi tanár, r. k. pap, az MTA r. tagja (1830). 1806-ban az egri líceum matematikatanára. 1807-ben a pesti egy.-en a filozófia doktora lett. 1810-ben Bécsben folytatott csillagászati tanulmányokat, majd 1815-ben Göttingenbe utazott, hol két évig Gausst hallgatta. 1817-ben Párizs, London, Greenwich csillagvizsgálóit tanulmányozta. Hazatérve átvette az egri obszervatórium vezetését. 1824-ben a budai csillagvizsgáló ig.-jává és a pesti egyben a csillagászat tanárává nevezték ki. Kronológiai kérdésekkel foglalkozott. Tanulmányai főleg külföldi szaklapokban jelentek meg. Vörösmarty versben örökítette meg emlékét. — Irod. Bitnitz Lajos: T. P. (Magy. Tud. Társ. Évk. 1832 — 34); Magyar orvosok és természetbúvárok munkálatai (XIII., 1869); ifj. Bartha Lajos: A magyar csillagászat története (Csillagász Évk. II. és III., 1959, 1960); Bendefy László: Magyar geodéziai irodalom (Bp., 1964). — Szt. Vörösmarty Mihály: T. halálakor (vers, 1831). Toborffy Zoltán (Bp., 1882. márc. 31.— Bp., 1927. máj. 18.): mineralógus, geológus és kémikus. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1902-ben Krentzer József professzor tanársegédje lett, 1904-ben mineralógiából doktorrá avatták, 1907-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1912-től főreálisk. tanár Bp.-en és a bp.-i tudományegy. magántanára. Élete utolsó éveiben a Természettudományi Társulat könyvtárosi tisztségét viselte. A csillámásványok kristálytani, fizikai és kémiai viszonyaival foglalkozó nagyobb terjedelmű munkáját a Természettudományi Társulat a Bugát-díjjal, a Magyarhoni Földtani Társulat pedig a Szabó Józsefemlékéremmel tüntette ki. Geológiailag a Kis-Kárpátok vidékét, Pozsony — Bazin környékét dolgozta fel, valamint az Inovec, Zobor, Tribecs gránittömegeit és ezek kontakt képződményeit ismertette. — F. m. Kristályok keletkezése és eltűnése (H. n. é. és é. n.) — Irod. Sztrókay Kálmán, T. Z. (A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje . . . Bp., 1941) Todoreszky Gyula (?, 1867. aug. 16.— Bp., 1919. nov. 28.): bibliofil könyvgyűjtő. Régi magyar könyvekből álló páratlan értékű gyűjteményét végrendeletileg az OSZK-ra hagyományozta, s ezzel Széchényi Ferenc és Apponyi Sándor mellé írta be nevét a m. könyvtártörténetbe. — Irod. Akantisz Viktor, dr. T. Gy. és neje, Horváth Aranka régi magyar könyvtára (Bp., 1922). Tofeus Mihály, Dobos (Székelyhíd, 1624. szept. 29.— Gyulafehérvár, 1684. okt. 23.): egyházi író, ref. püspök. Debrecenben, majd külföldön tanult, 1649-ben teológiai doktorátust szerzett. Hazatérve előbb Nagyváradon, utóbb Sárospatakon tanár. 1653 — 54-ben Bodrogkeresztúron, 1656-ban Diószegen, 1658-tól Szatmáron lelkész. 1679-ben erdélyi ref. püspökké választották. — F. m. A Szent Soltárok Resolutioja (beszédgyűjtemény, Kolozsvár, 1683). — Irod. Koncz József: T. M. erdélyi református püspök élete (Kolozsvár, 1893). Tognio Lajos (Bécs, 1798. jan. 15. —Pest, 1854. nov. 9.): orvos, egyetemi tanár. 1820-ban Bécsben orvosi oklevelet szerzett, majd az ottani közkórház alorvosa volt, 1825-től 1854-ig a kórtani és gyógyszertani tanszék tanára Pesten. 1848-ban az első felelős magyar minisztérium állásából felfüggesztette az exponáltan aulikus érzelműt. Az abszolutizmus éveiben visszahelyezték állásába. Tudományos eredményei közül elsősorban Mo. ásványvizeinek elemzése terén végzett munkája érdemel említést. — F. m. Fölszólítás Magyar- és Erdélyország orvosaihoz (Pest, 1841); Néhány szó Magyarhon ásványvizeiről (Pest, 1843); Az egri só forrás (Pest, 1843). — Irod. Hőgyes Endre Emlékkönyv (Bp., 1896); Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., Bp., 1929). Tokaji Ferenc (? —Bécs, 1709): a hegyaljai kuruc felkelés vezére. Jobbágysorból származott, Thököly seregébe állt, 1682-ben