Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

V - Vágóné Margit, Berzsenyi - Vahot Imre - Vajda Emil - Vajda Ernő - Vajda Gyula

Vágóné Gyula növendékeként kezdett festeni. Később Párizsban a Julián Ak.-n J. P. Laurens tanít­ványa lett. Eleinte életképeket (Jár a baba, Gyík stb.), jászsági jeleneteket, majd Székely Bertalan és Madarász Viktor stílusát foly­tató nagyméretű történelmi festményeket alkotott (Budavár bevétele 1849-ben, A magya­rok Kijev előtt stb.). A szegedi árvíz c. képe tette 1881-ben ismertté nevét. A párizsi világkiállítás m.­terme számára készített, A huszárság története c. freskóciklusát Lotz­díjjal és a francia becsületrend tiszti kereszt­jével jutalmazták. Ő festette Jászapáti barokk templomának új freskóit. Számos Petőfi-és egyéb illusztrációt is készített. Vonósnégyes c. művével 1887-ben nagydíjat nyert. A Mű­csarnok 1929-ben emlékkiállítást rendezett műveiből. — Irod. Fényes Adolf: V. P. (A Hét, 1895); Gerő Ödön: V. P. (Az Orsz. Magy. Képzőműv. Társ. Évk. 1929.) Vágóné Margit, Berzsenyi (Pest, 1864 — Bp., 1951. okt. 19.): színésznő, epizodista, Berzsenyi Károly vidéki színigazgató és ren­dező leánya, Berzsenyi Dániel leszármazottja. 1880-ban lépett először színpadra Balogh György színtársulatánál. Hosszú ideig sze­repelt Kassán a Komjáthy János-féle társulat­nál. Innen szerződött a Budai Színkör, majd rövid időre a Vígszínház társulatához. 1924-től a Renaissance, 1927 — 37 között a Belvárosi Színházban játszott. Színpadon és filmen egyaránt kiváló komika és karakter­színésznő volt, frisseséggel játszott — jobbára epizódszerepeket — öreg korában is. A fel­szabadulás után a Madách Színházban lépett fel. — I.­­. Légy jó mindhalálig (1936), Lovagias ügy (1937), A férfi mind őrült (1937), Semmelweis (1939), Zárt tárgyalás (1940), Magdolna (1941),Enyém vagy (1942), Fény és árnyék (1943), Tanítónő (1945). Vachot Imre (Gyöngyös, 1820. febr. 25.— Budaújlak, 1879. febr. 11.): szerkesztő, író, színműíró, Vachott Sándor öccse. Eperjesi tanulmányai idején a Lovassy László és társai elítélése elleni tiltakozó fáklyásmenet szer­vezéséért rövid időre bebörtönözték. Első írásai a Rajzolatokban jelentek meg 1837-ben. 1838-ban Pestre költözött, írásait az Athenaeum és a Figyelő közölte. 1842—43-ban Kossuth Pesti Hírlapjában az új­donsági és művészeti rovatot vezette. Cikkeiben síkra­szállt a Nemzeti Színház és a m. színjátszás ügyéért. Kossuth politikájának szolgálatában 1843-ban Pozsonyban kiadta az Országgyűlési Almanachot. 1844-től átvette a Regélő Pesti Divatlap szerkesztését, kiadását Pesti Divatlap címen folytatta. Támogatta a fiatal írókat, Petőfi egy évig a lap segédszerk.-je volt, bár később ellentétbe került ~tal. 1848 végéig adta ki lapját, most már Budapesti Divatlap címmel, s ennek mellékleteként 1848. júl.-tól dec.-ig szerk. a Nemzetőr c. politikai hetilapot, amelyben már nyíltan Petőfi radi­kális—plebejus nézetei ellen fordult. A sza­badságharc bukása után rövid időre bebör­tönözték. 1857 —62-ben a Napkelet c. heti­lapot szerk. Emlékiratait (1880), valamint Petőfi-életrajzát (Petőfi Sándor élete és művei, Bp., 1884) halála után fia adta ki. — Irod. Mikszáth Kálmán: V. I. bácsi (Szegedi Napló, 1879. febr. 25.); V. I. (Magyarország és a Nagyvilág, 1879. 131. sz.); V. I. (Vasárnapi Újság, 1879. márc. 2. sz.); Stiller Kálmán: V. I. (Eger, 1913.) Vajda Emil (Kolozsvár, 1858. jún. 18.— Győr, 1916. okt. 8.): tanár, író, zeneíró. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott végezte, zenei képesítését is az ottani konzervatórium­ban szerezte, 1880-ban tanári, 1881-ben böl­csészdoktori oklevelet nyert. 1897-től a győri állami főreálisk. tanára. A Győri Ének- és Zeneegylet ig. karnagya volt, a Győri Torna Egylet alapítója és elnöke. Angyal Armanddal alapította és szerk. a Magyar Lant c. zenei folyóiratot.­­4 F. m. Kossuth Lajos (Bp., 1892); A komáromi hős (Bp., 1893); Tell Vil­mos (tanulmány, Bp., 1897); A szabadságharc vértanúi (Győr, 1898); A hegedű története (Győr, 1902); Vajda Ernő (Pápa, 1889. máj. 27.—USA, 1964), színpadi szerző, író. Több napilap (Világ) és folyóirat számára dolgozott, majd áttért a színműírásra és az egyik legismertebb színpadi szerző lett. A 20-as években Mo.-ról kivándorolt, darabjai a világon sokfelé sikert arattak. Hosszabb ideig élt Hollywoodban mint filmíró. — F. m. Hajtóvadászat (színmű, bem. Thália Társ., 1908); Ludas Matyi (víg­játék, bem. Nemzeti Színház, 1911); Fata Morgana (színmű, bem. Bergen, Norvégia, Oslo, 1917; Hamburg, 1918); A válóperes hölgy (vígjáték, bem. Magyar Színház, Stock­holm, 1923; Hamburg, Kairó stb.); A trón­örökös (színmű, bem. Renaissance Színház, Barcelona, 1923); Farsangi lakodalom (víg­opera, Poldini Ede zenéjére, bem. Operaház, 1924); Servise of Ladies (filmszöveg, 1927); Innocents of Paris (filmszöveg, 1929); The Mary Widow (filmszöveg, 1934); The Great Garrick (filmszöveg, 1937); Marié Antoinette (filmszöveg, 1939); Stars and Stripes Forever (filmszöveg, 1952). Vajda Gyula (Kaposvár, 1843. máj. 14.— Kolozsvár, 1909. márc. 26.): történész, piaris­ta, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte el, s 1868-ban szentelték 940

Next