Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
V - Váradi Sámuel - Váradi Szabó János - Várady Antal - Várady Ferenc - Várady Ferenc, Sárosi Váradi - Várady Gábor
954 leveleskönyvét Wagner Károly adta ki nyomtatásban (Epistolae Petri de Varda, Posonii et Cassoviae, 1776). — Irod. Fraknói Vilmos: V. P. kalocsai érsek élete (Századok, 1883). Gerézdi Rábán: Egy magyar humanista: V. P. (Magyarságtudomány, 1942.) Váradi Sámuel (Nagyenyed, 1773—Nagyenyed, 1857. nov. 30.), orvos. Bécsben szerzett orvosdoktori oklevelet 1804-ben. Egy ideig Bécsben dolgozott az egy. szülészeti osztályán, aztán visszatért Nagyenyedre, ahol több mint három évtizeden át folytatott orvosi gyakorlatot. — F. m. A tehén himlő, avagy a vaktzina természetének és terjesztése módjának rövid előadása (Bécs, 1802); Utasítás a selyem és eperfa tenyésztésére (Nagyenyed, 1842). Váradi Szabó János (Szilvásújfalu, 1783. aug. 27.— Debrecen, 1864. márc. 12.): pedagógus. Sárospatakon megkezdett tanulmányait Heidelbergben folytatta. 1810-ben Yverdonban volt majd egy évig Pestalozzi társaságában, kinek nevelési módszereit megismerhette. Hazatérve a Vay családnál volt nevelő. 1816-ban tanítványaival Pestre költözött. Az 1820-as években a sárospataki, majd a debreceni és kolozsvári főisk. hívta meg tanárának, de gyönge egészségi állapota miatt egyiket sem fogadta el. 1830-tól a debreceni salétromgyár felügyelője, majd főfelügyelője, amely vezetése alatt a szabadságharc lőszerellátásának egyik fontos központja lett. Részt vett a kollégium ügyeinek intézésében, széles körű szervező munkát fejtett ki a Pestalozzi elvei szerinti nevelés, művelődés érdekében. Híres könyvgyűjtő volt. A szabadságharc leverése után teljesen visszavonultan élt Debrecenben, írásai többnyire Tavasi Lajos Nevelési emléklapok c. folyóiratában jelentek meg. A nevelés és munka összekapcsolásának gondolatával a politechnikai oktatás első m. hirdetője. — F. m. A hazabeli kissebb oskoláknak jobb lábra állításokról nevezetesen, hogy kellene azokat a szorgalom (industrialis) oskolákkal egybekötni (Pest, 1817). — Irod. Kiss György: A gyakorlati oktatás gondolata V. Sz. J. pedagógiájában (Köznevelés, 1960. 25. sz.); Lengyel Imre: Ujabb adatok Pestalozzi magyarországi hivatásának értékeléséhez (Pestalozzi, Niederer és Egger levelei V. Sz. J.-hoz) (Könyv és Kvtár, II., 29. Bp., 1961); Imre Lengyel: Pestalozzis Wirkung in Ungarn (Neue Zürcher Zeitung 1964. aug. 2.); Lengyel Imre: Nemzedékek találkozása Pestalozzi szellemében. (Adatok a Nevelési Emléklapok történetéhez Tavasi Lajos V. Sz. J.-hoz intézett leveleiből. Könyv és Kvtár, III., Bp., 1963); Lengyel Imre: V. Sz. J. (Köznevelés, 1964. 7. sz.); Lengyel Imre: Méhes Sámuel és V. Sz. J. (Debrecen, 1964); Várady Antal (Paszab, 1819 —Kolta, 1885. nov. 15.): ügyvéd, földbirtokos, a reformnemzedék tagja. Sárospatakon tanult, aztán Eperjesen végzett jogot. Pesten jurátus, akkor ismerkedett meg Petőfivel, akivel szoros baráti viszonyba került. előbb ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd a forradalom alatt állami szolgálatba lépett. A szabadságharc bukása után újra ügyvédi irodát nyitott. 1866-ban Komárom megyei birtokára vonult vissza, gazdálkodott. Petőfire vonatkozó visszaemlékezései a Magyar Politikában, a Fővárosi Lapokban és a Honban jelentek meg. — Irod. V. A. (Vasárnapi Újság, 1885); Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza (Bp., 1896); Várady Ferenc (Nyírbogdány, 1820— Székelyhíd, 1892); színész és színigazgató. A debreceni kollégiumban tanult, majd színésznek szerződött. Leginkább jellemszerepeket játszott szatmári, debreceni és nagyváradi társulatoknál. Debreceni színész korában egy időben lakótársa volt Petőfi Sándor is. A szabadságharc után vándortársulatok ig.-ja volt. Várady Ferenc, Sárosi Váradi (Kaposvár, 1860. júl. 23.—Bp., 1945. jan. 27.): újságíró, költő, levéltáros. Pécsett újságíró, 1880-tól a Pécsi Figyelő munkatársa. 1892-ben megindította a Pécsi Napló c. napilapot. 1890-től Baranya vm. főlevéltárosa volt. 1920-ban Bp.-re költözött. Szerk. és kiadta Baranya vm. monográfiáját Baranya múltja és jelene címmel (I —II., Pécs, 1896 — 97). Számos vers-és elbeszéléskötete jelent meg. — F. m. Versek (Bp., 1879); Rímek és prózák (Pécs, 1883); A rokonok (vígjáték, Pécs, 1888); Terefere (Karcolatok, Pécs, 1902); Milliók csatája (versek, Pécs, 1914); Forgószelek (novellák, Pécs, 1925); Elmúlt idők, dalos évek . . . (versek, Bp., 1935). Várady Gábor (Máramarossziget, 1820. nov. 11. —Máramarossziget, 1906. nov. 12.): testőrtiszt, politikus. 1840-ben lett testőr, itt ismerkedett meg Görgeyvel, Klapkával. Mint a testőrség tagja (1841—43 között) Remény c. kéziratos lapot indított. 1848-ban kilépett a testőrségből, letette az ügyvédi vizsgát, és Máramarosszigeten ügyvédi irodát nyitott. A szabadságharcban mind szabadcsapat- és mint nemzetőrparancsnok vett részt. A bukás után Württembergbe menekült. Az 50-es évek végén kegyelmet kapott, hazatért és ügyvédi irodát nyitott. 1860-ban megyéje-