Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
V - Vay Sarolta, grófnő, Vay Sándor gróf - Vázsonyi János - Vázsonyi Jenő - Vázsonyi Vilmos, Weiszfeld - Vazul, Vászoly
977 Kelet művészete és műízlése (Bp., 1908); Angol ipar és iparművészet (Bp., 1908); Nach Amerika in einem Auswandererschiffe (Berlin, 1908); Amerikai naplókivonatok (Útijegyzetek, levéltöredékek, Bp., 1910). Vay Sarolta, grófnő, Vay Sándor gróf (Dabas, 1859—Lugano, Svájc, 1918. máj. 23.): író, újságíró. Előbb otthon tanult Kászonyi Dániel vezetése mellett, majd Lipcsében, Drezdában és Berlinben járt isk.-ba, az egy.-et Bp.-en végezte. Irodalmi munkásságát versekkel kezdte, de hamarosan áttért a tárcaírásra. D'Artagnan, Vay Sándor gr. és más álneveken írott karcolatai, emlékezései főként a 17 — 18. sz.-i főúri-nemesi társasági élettel foglalkoznak. Írásai az Országos Hírlapban, a Budapestben, 1895-től a Pesti Hírlapban jelentek meg. — M. Gróf Vay Sándor Munkái (I—X., Bp., 1909) — Szt. Krúdy Gyula: A tegnapok ködlovagjai (Bp., 1925). Vázsonyi János (Bp., 1900. máj. 19.— Dachau, 1945. ápr.): ügyvéd, liberális polgári politikus. ~ Vilmos fia. Az egy.-et Bp.-en végezte, s már diákkorában bekapcsolódott az ifjúsági politikai mozgalmakba. 1917-ben tagja a választójogi blokknak mint az egy.-i ifjúság képviselője. 1918-ban az októberi forradalom idején apjával együtt Münchenbe, majd Svájcba emigrált. 1920-ban Bécsbe költözött, a Keleti Ak.-n tanult, emellett több svájci, müncheni lap tudósítója. 1921-ben hazatért Bp.-re, bekapcsolódott a Nemzeti Demokrata Párt tevékenységébe. 1925-ben jogi doktorátust szerzett és apja ügyvédi irodájában dolgozott. 1930-ban megszervezte az Ifjú Demokraták Országos Szövetségét, majd apja után a Nemzeti Demokrata Párt és a Központi Demokrata Kör elnöke. 1931-ben Nemzeti Demokrata Vázsonyi Párt néven önálló listával indult a választásokon, s pártja két mandátumot szerzett. Tagja volt Bp. törvényhatósági bizottságának. 1944. márc. 19-én a Gestapo letartóztatta és Dachauba deportálta, ahol meghalt. Vázsonyi Jenő (Csabrendek, 1864. jún. 24. —Bp., 1940. aug. 15.): gépészmérnök, a MÁV elnöke, Vilmos bátyja. A gépészmérnöki oklevél megszerzése után az államvasutak alkalmazásába lépett. 1906-tól vasúti és hajózási főfelügyelő, 1914-től MÁV-ig., az I. világháború alatt szénkormánybiztos, 1918-tól államtitkári címmel a MÁV elnökig.-ja. Vezetése alatt kezdődött meg az államvasutak vonalainak villamosítása. Szerepe volt Bp. utcai világításának korszerűsítésében és a mp.-i tőzegtermelés megindításában. Hosszú időn át mint igazgatósági tag részt vett a Budapest Székesfővárosi Közi. R. T. (BESZKÁRT) irányításában is. — F. m. Védelmet a balesetek ellen (Bp., 1900); Balesebiztosítás (Bp., 1902); A mérnök munkásvédelmi hivatása (Bp., 1904); A balesetveszedelemről (Bp., 1904). Vázsonyi Vilmos, Weiszfeld (Sümeg, 1868. márc. 22. — Baden, 1926. máj. 2.): ügyvéd, miniszter, polgári liberális legitimista politikus. ~ Jenő öccse. A bp.-i egy.-en végzett jogot, azután ügyvéd lett. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört, s még ugyanebben az évben bekerült Bp. törvényhatóságába. 1901-ben demokrata párti programmal egy.-i képviselővé választották. 1904-ben a vasutassztrájk idején vezette a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat, majd a perbe fogott vasutasok védőügyvédje volt. Mint ügyvéd sikert aratott a Polányi —Lengyel Zoltán-féle sajtóperben, majd a Lukács-féle panamaperben is. 1917. jún. 15-től aug. 18-ig az Eszterházy-, majd 1918. jan. 25-től máj. 8-ig igazságügyminiszter a második Wekerle-kormányban, közben választójogi tárcanélküli miniszter. Élesen fellépett a megélénkülő háborúellenes, forradalmi mozgalmak ellen, ellenezte a forradalmi Oroszoggal való békekötést. Választójogi törvényjavaslata védte az uralkodó körök érdekeit. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom napján emigrált s csak az ellenforradalom hatalomra jutása után tért vissza Mora. Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezett pártjával a legitimistákat támogatta. Tevékenyen részt vett az 1924-ben alakuló, a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és működésében. A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerk.-je volt. Emiatt súlyos támadások érték a szélsőséges soviniszta, nacionalista körök részéről. Külföldre utazott gyógykezeltetés céljából és a frankhamisítás bírósági tárgyalása idején hirtelen meghalt. — M. Vázsonyi Vilmos beszédei és írásaiI —II., életrajzzal, Bp., 1927). — Irod. Baracs Marcel: V. V. (Jogállam, 1917); Lakatos László: V. V. (Szabad Gondolat, 1918); V. V. meghalt (Új Március, 1926); Pethő Sándor: V. V. (Viharos emberöltő, Bp., 1928); Vázsonyi Vilmosné: Az én uram (Bp., 1931). — Szt. Major Ottó: Isten békéje (I., Bp., 1959). Vazul, Vászoly (?,976 — 78 körül — ?, 1037), herceg. Mihály hg.-nek és Ziemomisl lengyel fejedelem leányának, Adelhaidnak fia. 1010 körül egy valószínűleg Tatun (Tátony) nemzetségbeli lánnyal kötött házasságából három fiú (Levente, András és Béla ) született. Nem tudjuk, hogy mikor keresztelték meg. 62 Életrajzi lexikon II Vazul