Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
L - Lengyel Géza - Lengyel Gyula - Lengyel László
Lengyel A vidéki sajtó szociológiájához (tanulmány, Bp., 1910); A koalíció története (tanulmány, é. n.); Császárparádé (történelmi dráma, Nemzeti Színház, 1935). — Irod. Schöpflin Aladár, L. E. (Nyugat, 1935.) Lengyel Géza (Salgótarján, 1884. dec. 23.—Bp., 1965. jún. 4.): flórakutató, agrobotanikus, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1947 —1949), a biológiai tudományok kandidátusa (1953). Isk.-it Bp.-en végezte, 1907-ben bölcsészdoktori szigorlatot tett. Mágócsy-Dietz Sándor mellett tanársegéd, majd 1908-tól 1940-ig, nyugdíjazásáig a Vetőmagvizsgáló Állomáson működött, utóbb mint kísérletügyi ig. 1929-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1945-ben az Agrártudományi Egy. mezőgazdasági növénytani tanszékén egy.-i tanár, 1949-ben újra nyugalomba vonult. A m. flóra kutatásával és mezőgazdasági növénytannal, főleg a vetőmagvakkal foglalkozott. — F. m. Az európai Corispermum és Camphorosma fajok anatómiája (K. H. Zahnnal, Növénytani Közl. 1907. 6.); Beiträge zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanländer (Magy. Botan. L. 1929. 28., 1932. 31., 1934. 33.); A búza gyommagvai (Bp., 1937); Ujabb vizsgálatok a lóhere- és lucernarostaaljak köréből (Kísérleti Közl. 1927. 30.); A magyar lucernamag származási vizsgálata (Bp., 1929); Méhek és virágok (Bp., 1943). — Irod. Kárpáti Zoltán: G. L. 1884 — 1965 (Acta Agronomica Acad. Hung. 1966. XV.). Lengyel Gyula (Szatmárnémeti, 1888. okt. 8.— SZU, 1941): a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosa, a Forradalmi Kormányzótanács tagja, közgazdász. Érettségiző diákként, 1905-ben belépett az SZDP-be. 1911-ben a bp.-i egyben matematikai, politikai és kereskedelmi számtan szakos tanári oklevelet szerzett. 1911-től a bp.-i felsőkereskedelmi isk. ólaadó, 1912-től r. tanára. A pedagógusok szakszervezetének és a nőmozgalomnak tevékeny harcosa lett, 1918-ban a szocialista tanítómozgalom részvevője. A háború alatt a Kereskedelmi Rk., majd a Világgazdasági Főisk. tanára. Politikai állásfoglalása mindinkább a kommunista állásponthoz közeledett, s 1919 elején belépett a KMP-ba. 1919 márc.-ában az Osztrák —Magyar Bank Mo.-i Intézetének kormányzója, ápr.-tól pénzügyi népbiztos, s egyben a Pénzintézetek Direktóriumának vezetője. 1919. máj .-tól a Népgazdasági Tanács egyik elnöke, márc.tól a Forradalmi Kormányzótanács tagja. Hatalmas munkát fejtett ki a Tanácsköztársaság egész gazdaságpolitikájának, ezen belül pénzügypolitikájának elvi és gyakorlati kialakítása, irányítása terén, valamint a közellátás megszervezésében. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált, ahol részt vett a KMP újjászervezésében és a pártmunkások, valamint a kommunista emigráció marxista képzésében. Ezekben az években számos közgazdasági és politikai tanulmánya látott napvilágot, s széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Munkatársa volt a Kommunista Internacionálé német nyelvű folyóiratának, a Kommunistnak, munkatársa és egyik szerk.-je a párt hetilapjának, a Proletárnak. 1922-ben Berlinbe költözött, s itt a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd hamarosan a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1925-től az akkoriban legjelentősebb szovjet gazdasági külképviselet tanácsának tagjaként közreműködött az egész szovjet külkereskedelem kifejlesztésében. 1930-tól Moszkvában élt. Előbb a szovjet Külkereskedelmi Népbiztosság Külkereskedelmi Szerződések Osztályának vezetője, 1935-től a Népbiztosság Export Főigazgatóságának vezetője. Egyidejűleg széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Számos értekezése és cikke a berlini Volkswirtschaft der UdSSR és más német és nemzetközi folyóiratokban, a moszkvai Külkereskedelem c. folyóiratban, úgyszintén az Új Márciusban és az Előre (New York) c. lapban látott napvilágot. 1937. nov.-ben letartóztatták; törvénysértés áldozata lett. — F. m. Válogatott írásai (a bevezető tanulmányt írta és jegyzetekkel ellátta Aranyossi Magda; bibliográfiával, Bp., 1965). — Irod. Hász Árpád: L. Gy. emlékére (Népszabadság, 1957. okt. 8.); Katona Éva — Fábri Ervin: L. Gy.-ről szóló életrajzi tanulmány A Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Rendszere c. tanulmánykötetben (Bp., 1959); Sebes Sándor: így edzették az acélt (Magyarország, 1957. 36. sz.); K. Bartos Erzsébet: L. Gy. emlékezete (Pedagógusok L, 1959- 5- sz); Mózes Viktor: L. Gy.-ra emlékezem (Magyarország, 1957. 32. sz.); Szabó L. István: A tanítványok kötelessége (Népszabadság, 1962. 235. sz.); Hajdú Tibor: L. Gy. emlékére (Magyar Nemzet, 1962. 235. sz.); Bihari Mór: L. Gy. (Ped. Szle, 1967. 7 — 8. sz.) Lengyel László (Temesvár, 1883—Bp., 1935. okt. 6.): újságíró, író. Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. Előbb Temesvárott a Dél Magyarországi Közlöny szerk.-je, s 1910-ben Magyar Dél címmel szépirodalmi 60