Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
R - Rácz Laci - Rácz Lajos - Rácz Mihály (1845-1909) - Rácz Mihály (1885-1957) - Rácz Sámuel - Rácz Sándor (1785-1859)
457 kiküldött bizottság tagjaként Szabó Ervinnel és Dániel Arnolddal olyan agrárprogramot dolgozott ki, amely a szocializálandó nagybirtokok kisbérletként való kiosztását is felvetette, a pártvezetőség azonban a tervezetet nem bocsátotta megvitatásra. 1917-ben a választójogi min.-ba, majd a miniszterelnökségre került, 1918 dec.-étől földművelésügyi államtitkár. 1920-ban, az ellenforradalom győzelme után nyugdíjazták. Egyik megalapítója és egy ideig főtitkára volt a Társadalomtudományi Társaságnak. — F. m. Gazdasági önállóság és Magyarország helyzete a világgazdaságban és világpolitikában (Bp., 1905); A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása (Bp., 1906); Pusztuló Magyarország (Bp., 1909); A német gyarmatosítás történelmi kialakulása és annak okai (Bp., 1909); A választójog és Magyarország erőviszonyai (Bp., 1910); Budapest székesfőváros pénzügyei, 1874 — 1912 (Bp., 1914); Irod. Kőhalmi Béla: R. Gy. (Huszadik Század, 1948. 6. sz.) Rácz Laci (Pest, 1867. jún. 4. —Bp., 1943. máj. 6.): cigányprímás. Apjának, Pálnak a 36. — legkisebb — gyermeke volt, innen ered későbbi nagyon elterjedt címzése: ,,36-ik ~ Laci, a cigánykirály". 10 éves korától apja zenekarában játszott, elkísérte Szentpétervárra és Bécsbe. 1881-ben — ugyancsak apja zenekarával — Londonban vendégszerepeltek. 1891-ben önálló zenekart alakított. 1903-ban az országos cigányzene-versenyen első díjat nyert. Játszott a főváros különböző éttermeiben és kávéházaiban, valamennyi jelentősebb vidéki városban. J. Heifetz, B. Hubermann szívesen hallgatták játékát. 1931-ben amerikai turnéra szerződtették. Rácz Lajos (Bp., 1882 —Bp., 1942. febr. 11.): kémikus, 1925-ben a bp.-i fővámhivatalnál főtiszt, 1937-től haláláig vámszaki felügyelő. Áruismereti tanulmányokat írt, az első m. vegyészeti lexikon szerk.-je. — Al. Gyakorlati áruismeret és vegyészeti áruk kézi lexikonja tekintettel az új magyar vámtarifára (Bp., 1927). Rácz Mihály (Szentpéterszeg, 1845 — Nagyvárad, 1909. jan. 29.): városi főjegyző, újságíró, költő. Jogot végzett a debreceni kollégiumban. 1869-től 1900-ig Nagyvárad főjegyzője, 1900-tól haláláig a nagyváradi kerületi munkás betegsegélyző pénztár ig.-ja volt. 1871-ben egyik megalapítója és 1871-től 1873-ig főszerk.-je a Nagyvárad c. politikai lapnak, 1875-ben pedig Laszky Árminnal és Dus Lászlóval egyik alapítója és főmunkatársa a Szabadság c. napilapnak. Jórészt az 1848 —49-es szabadságharc eseményeivel foglalkozó cikkei s tanulmányai a Nagyváradban jelentek meg. — F. m. Bimbók és csalányok (költemények, Pest, 1867); Ötven költemény (Nagyvárad, 1868); Hárfahangok (versek, Nagyvárad, 1874). — Irod. Nagy Márton: Régi nevek — régi regék (Nagyvárad, 1927). Rácz Mihály (Berettyóújfalu, 1885. jan. 2. —Bp., 1957. máj. 21.): állattenyésztő. 1910-től a debreceni gazdasági ak. tanársegédje, 1922-től 1937-ig az állattenyésztés r. tanára. Tudományos munkásságának eredményei: a tömegszelekciós eljárás bevezetése a juhászatban; új eljárás kidolgozása a gyapjútermelés gyors megjavítására és növelésére; a mangalicasertés termelőképességének fokozása. A termelőképesség emelése érdekében hangsúlyozta a haszonelőállító keresztezések előnyeit. — F. m. Magyarország juhtenyésztése (Bp., 1914); Tejgazdaságtan (Bp., 1925); A mangalicasertés bírálata és törzskönyvezése (Bp., 1930); A mangalicasertés tenyésztésének célja és keresztülvitele (Bp., 1932). — Irod. Tóth Tibor: R. M. 1885-1957 (Állattenyésztés, 1957.). Rácz Sámuel (Pest, 1744. márc. 30.— Pest, 1807. febr. 24.): orvos, egyetemi tanár. Egy.-i tanulmányait 1773-ban Bécsben végezte, azután Nagybányán működött mint kamarai és tiszti orvos. 1783—84-től a budai egy.-en az élettan tanára. Híve volt a magyar szakmai és tanítási nyelv bevezetésének, több tantárgyat m. nyelven adott elő a sebészi tanfolyamon. A m. nyelvű orvosi tankönyvírás elindítója. Brown tanítását materialista irányban próbálta tovább fejleszteni. — F. m. Az emberi élet általános ismeretét tanító könyv (Buda, 1772); Orvosi oktatás (Buda, 1776); A salétrom főzésnek . . . módgya . . . (Buda, 1780); A physiologiának rövid sommája (Pest, 1789); A nemes magyar nemzethez rövid emlékeztető beszéd, melyben megmutattatik, hogy Magyar-Országban lehet, s kell is a magyar nyelvet, és a magyar tanításokat felállítani, és hogy az universitasnak Pest legjobb hely (h. n. 1790); A borbélyi tanításoknak első darabja. Az anatómiáról stb. (Pest, 1794); A borbélyi tanításoknak második darabja. A törvényes orvosi tudományról stb. (Pest, 1794); Orvosi praxis (Buda, 1801). — Irod. Hőgyes Endre: Emlékkv. a bpesti tud. egy. orvosi karának múltjáról és jelenéről (Bp., 1896); Réti Endre: Nagy magyar orvosok (Bp., 1954); Hahn Géza: A materialista irányzat úttörői a magyar orvostudományban (Orsz. Orvostört. Kvtár Közi. 18.sz.); Jaki Gyula: R. S. (Élet és Tud. 1957. 13. sz.). — Szt. Csokonai Vitéz Mihály: A híres R. S. úrhoz (1793). Rácz Sándor (?, 1785. máj. 7.—Miskolc, Rácz