Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

V - Walko Lajos - Walkó László - Wallandt Ernő

1023 káját már nem fejezhette be. — F. m. Binare kubische Transformation und Complexe (Dok­tori ért. Selmecbánya, 1908); Pothenot-féle feladat megoldása vektorokkal (Bány. és Koh. L. 1932); Vektoranalytische Behandlung der Markscheider-Aufgaben (a soproni Bánya­mérnöki és Erdőmérnöki Főisk. Közl. 1933); Lobacsevszkij és a nem­euklidesi geometria (Bány. L. 1951). — Irod. Faller Jenő: Dr. W. K. (Bány. L. 1952. 12. sz.) Walko Lajos (Bp., 1880. okt. 30. —Viseg­rád, 1954. jan. 10.): konzervatív politikus, miniszter. Weiss Fülöpnek, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének veje. Jogot végzett, utána a lipcsei, majd a berlini egyb­ en nemzetgazdaságtant hallgatott. Hazatérve a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank szol­gálatába lépett. 1911-ben a pénzügymin. tisztviselője, 1919. szept.-től 1920. dec.-ig államtitkár, 1921. szept. 27-től dec. 3-ig a pénzügymin. adminisztratív vezetője, 1921. dec.-től rk. követ és meghatalmazott minisz­ter. 1922. jún. 16-tól 1926. okt. 15-ig keres­kedelemügyi miniszter és 1925. márc. 17-től egyidejűleg ideiglenes külügyminiszter is. 1924. febr. 20-tól márc. 24-ig ideiglenes pénz­ügyminiszter. Ezt követően 1930. dec. 9-ig, majd 1931. aug. 24-től 1932. okt. 1-ig kül­ügyminiszter a Bethlen-, majd a Károlyi­kormányban. Bethlen István mellett jelentős szerepet vitt az ellenforradalmi rendszer kül­földi kölcsönnel történt pénzügyi stabilizá­ciójában. 1938-tól a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank elnöke volt. Walkó László (Eperjes, 1874. okt. 24.— Solymár, 1943. nov. 9.): bőrszobrász, író. 1890 körül budai és pesti házak kapuzatának díszítőfaragásait végezte, de művészi törek­vései mindinkább a bőrmintázás felé von­zották, ezért 1894-ben Bécsben Victor Klöpfer műtermében dolgozott, majd 1895 — 96-ban Münchenben telepedett le. Hamburg­ban Georg Hulbe, a historizáló neoreneszánsz európai hírű mestere alkalmazta. 1896-ban visszatért Bp.-re. A Ferenc József jubileumi díj elnyerése után újabb külföldi tanulmány­utat tett. A század végén a művészete iránti érdeklődés hiánya miatt pályát cserélt, s mint színműírónak több darabja színre került: A száműzött (1898), Báró és Ballerina (1901). 1899-ben a képviselőház könyvtárában Szabó Ervin irányítása mellett dolgozott. 1905-től szerk. a Budapesttől— Velencéig című útikönyv­sorozatot, mely 1912-ig 3 kiadást ért el. A későbbi években a képviselőház gazdasági hivatalában működött, a Tanácsköztársaság megdöntése után visszavonult, élete hátra levő részében írt, rajzolt. — Irod. Valkó Arisztid: Adalékok Hulbe magyarországi tanítványá­nak működéséhez (Művészettört. Ért. 1967. 1. sz.). Wallandt Ernő (Máriaradna, 1845. aug. 10. — Orsova, 1912. szept. 27.): mérnök, a Vaskapu szabályozásának egyik tervezője és a munkálatok vezetője. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte. 1867-ben állami szolgálatba lépett. Számos folyószabályozó, ármentesítő és vízrendező munkában vett részt. 1883-tól 1889-ig a Műszaki Tanács tagjaként a közmunka- és közlekedésügyi min.-ban dolgozott főmérnöki, majd közé­pítészeti felügyelői s 1885-től min. osztályta­nácsosi minőségben. 1889-től a Vaskapu­szabályozási művezetőség főnöke volt. — F. m. Adatok a­ Vaskapu szabályozásának történetéhez (Bp., 1903). — Irod. W. E. (Műszaki Hetilap, 1897); Brunswick Gy.: W. E. (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Wald Béla Waldapfel János Wallaszky Pál Wallandt

Next