Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
V - Vitéz János (?-1499 után) - Vitéz Mihály - Vitéz Miklós - Vitkovics Mihály - Vitnyédi István, Vitnyédy
1009 Peuerbach György bécsi csillagász neki ajánlotta híres Váradi tábláit, szoros kapcsolatban állt Regiomontanusszal. A Pozsonyban működő rövid életű egy.-et ő szervezte meg saját költségén. A reneszánsz stílusát követő esztergomi építkezéseinek fényéről a máig látható Tomok tesznek tanúságot. — M. M. Johannis de Zredna . . . epistolae per Paulum de Iwanich . . . congestae (Scriptores Rerum Hungaricarum veteres ac genuini, ed. J., Schwandtner, II., Bécs, 1746); Zrednai Vitéz János politikai beszédei és Aeneas Sylvius Piccolomini Vitéz Jánoshoz intézett levelei 1453 — 1457 (Közrebocsátja Fraknói Vilmos, Bp., 1878). — Irod. Fraknói Vilmos: V. J. esztergomi érsek élete (Bp., 1879); Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora (Bp., 1955); Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában (Századok, 1957); Prokopp Gyula: V. J. Esztergomban (Vigilia, 1965. 9. sz.). Vitéz János (? —?, 1499. aug. II. után): püspök, diplomata, V. János unokaöccse. Nagybátyja költségén Bolognában egy.-i tanulmányokat végzett (1463 —66) és egyházjogi doktorátust szerzett. 1463-tól 1481-ig váradi kanonok, 1470-től 1481-ig váradi prépost. Első diplomáciai küldetésére 1476-ban került sor, ekkor Rómában Filipec János kinevezését eszközölte ki. Ezután többször járt a pápai udvarnál (1480, 1481, 1486) és Franciaor-ban (1479) egy Miksaellenes szerződés megkötése céljából. 1481-től 1489-ig szerémi püspök. 1482-től 1491-ig az olmützi, majd a bécsi püspökséget is kormányozta. 1489 —99-ben veszprémi püspök. 1489-ben római missziójának sikertelensége miatt elvesztette Mátyás bizalmát, csak annak halála után tért vissza, ekkor a veszprémi várat Miksának adta át. Emiatt csak évekkel később kapott újabb megbízást (1495-ben törvényelőkészítő munkát végzett Kálmáncsehi Domokossal, 1497-ben Lengyelor-ban járt követségben). A humanisták lelkes támogatója volt Itáliában és Moron egyaránt. 1497-ben a Celtis-féle Sodalitas Danubiana elnöke lett. — Irod. Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái (Századok, 1899). Vitéz Mihály: - Csokonai Vitéz Mihály Vitéz Miklós (Kecskemét, 1888. szept. 21. —Bp., 1956. jan. 23.): író, forgatókönyvíró. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Párizsban és Berlinben végezte. Mint újságíró a Világ, a Magyar Hírlap és a Népszava munkatársa. 1928-ban az Új Színház dramaturgja, 1931-től a színház ig.-ja. 1945 után a Műszaki Könyvkiadó munkatársa volt. Színdarabjai a Nemzeti Színházban, a Magyar Színházban és a Vígszínházban kerültek színre. A hangosfilm-korszak megindulásakor több film forgatókönyvét írta. — F. m. Évforduló (szomorújáték, Bp., 1911); Gyáva (színmű, Bp., 1914); Öregesen, rangosan (színmű, Bp., 1923); Budai Nagy Gergely (színmű, Bp., 1925); Kezek (kisr., Nagyvárad, 1940); Lélek mosolyogj (elb., Bp., 1941). — I. f. Meseautó (társszerző, 1934); Évforduló (1936); Nehéz apának lenni (1938). — írod. Füst Milán: V. M. (Nyugat, 1933); Schöpflin Aladár: V. M. (Nyugat, 1925.) Vitkovics Mihály (Eger, 1778. aug.25.— Pest, 1829. szept. 29.): író, a népies műköltészet kezdeményezőinek egyike. Szerb származású pap fia. Tanulmányait Egerben és Budán végezte. 1801-ben Pesten telependett le. A budai görög keleti szentszéknek, a Marczibányi, majd a Zichy családnak volt jogtanácsosa. 1805-től Pesten ügyvéd, irodájában volt jurátus többek között Deák Ferenc is. Otthonában rendezett és sok neves író által látogatott irodalmi estéi hozzájárultak a pesti irodalmi centrum kialakításához. Hű barátja Kazinczy Ferencnek, Horvát Istvánnal és Szemere Pállal a pesti triász tagja. Kazinczy hatására csatlakozott a nyelvújításhoz, mértéktartásával és nyelvtisztítási törekvéseivel szerzett nagy érdemeket. Meséit és verseinek gyűjteményét 1817-ben jelentette meg. Színműveket is írt. A népdal művelését elsőként kezdte. 1821-től jelentek meg népdalkísérletei; szerb népdalokat is fordított. Kármán Fannyját szerb nyelvre fordította. — F. m. Vitkovics Mihály meséji és versei (Pest, 1817); Vitkovics Mihály művei (I—III., Bp., 1879). — Irod. Kosztolányi Zoltán: V. M. élete és írói működése (Bp., 1901); Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927). Vitnyédi István, Vitnyédy (Sárvár, 1612. dec. 20.—Nezsider, 1670. febr. 13.): ügyvéd, politikus. Apja, János a Nádasdyak udvarbírája volt; 1613-ba nemességet szerzett. Előbb Nádasdy Pál titkára, majd 1636-tól soproni ügyvéd. 1638-ban Sopron vm. jegyzője, 1646-ban ogy.-i követe lett. 1647-től Sopron vm. főadószedője, 1655-től ismét ogy.-i követ. Ekkor már neves ügyvéd, tekintélyes vagyon ura, s összeköttetésben állt a legbefolyásosabb főúri családokkal és országos főméltóságokkal. Bizalmas embere és tanácsadója volt Zrínyi Miklósnak. A Wesselényi-összeesküvésnek egyik elindítója és legmozgékonyabb szervezője haláláig. Ellenezte a török szövetséget, viszont 1665-ben Gremonville bécsi francia követtel ő vette 64 Életrajzi lexikont. Virozsil