Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

Z - Zlinszky Imre - Zofahl Lőrinc - Zoli bohóc, Hirsch Zoltán - Zolnai Gyula - Zolnai Klára

Zlinszky 1082 intézet tanára. Több úttörő jellegű, stiliszti­kai és stílustörténeti tanulmánya jelent meg. Középisk. tankönyvei igen elterjedtek voltak. — F. m. Heliodoros a magyar irodalomban (Bp., 1897); Rhetorika (Bp., 1900); Stilisztika és verstan (Bp., 1914); Klasszicizmus és roman­ticizmus (Bp., 1924); Az eufémizmus (Bp., 1931); Bánóczi József emlékezete (Bp., 1931); Petőfi és a zseni-elmélet (Bp., 1941); A magyar stilisztika útja (stilisztikai tanulmányok, Bp., 1961). — írod. Z. A. (MTA Almanach, 1941); Voinovich Géza: A főtitkár megemlékezése (Akad. Ért. 1941); Gulyás Pál: Z. A. (írod. tört. 1942); Alszeghy Zsolt: Z. A. (írod. tört. 1942); Sági István: Z. A. (Magy. Nyelv, 1942. 1. sz.) Zlinszky Imre (Pest, 1834. nov. 4. — Ba­latonfüred, 1880. júl. 14.): jogi író, az MTA 1. tagja (1876). ~ Aladár apja. Ha­zai jogi tanulmányainak elvégzése után bírósági szolgálatot teljesített (Jászberényben, Cegléden, Kecskeméten). 1869-ben a pesti semmítőszékhez került, 1871-ben a táblához, 1875 — 80 között kúriai bíró. Irodalmi mun­kássága során főleg magánjoggal és polgári eljárásjoggal foglalkozott. A nemzetinek nevezett konzervatív-reakciós irányzathoz tartozott, aki minden haladással szemben védelmezte az ősi, lényegében feudális jog­intézményeket. Perjogi munkássága viszont a kor színvonalán állott. Több kommentár (végrehajtási törvény, örökösödési eljárás, váltó- és kereskedelmi eljárás, közjegyzői eljárás stb.) szerzője. — F. m. A bizonyítás elmélete (Bp., 1875); A jogorvoslatok rendszere (Bp., 1879); A magyar magánjog mai érvényé­ben . . . (Bp., 1880). — Irod. Tóth Lőrinc: Emlékezés Z. I. 1. tagra (Ért. a Társadalom­tud. köréből, VI., Bp., 1881). Zofahl Lőrinc (19. sz. első fele): építész. Korának egyik sokat foglalkoztatott mestere volt. 1836-tól a Szépítési Bizottság tagja. 1831—43 között számos polgárházat épített, melyekkel nagyban hozzájárult a bieder­meier kori Pest kiépítéséhez (egykori Orczy­ház átépítése stb.). Fennmaradt alkotása a hajó­si templom, Bp.-en a Váci u. 59., a József Nádor tér 7. sz. ház. Zoli bohóc, Hirsch Zoltán (Dombóvár, 1885. febr. 6.- Auschwitz, 1944 v. 1945): artista, törpe. Artistapályáját Max Schumann cirkuszánál kezdte, szintén kis termetű part­nerével. Később a 6 .Senez nevű artistacso­porthoz szerződött. Beutazta az egész világot, háromszor járt­­­Amerikában, azután is minden évben volt külföldi szerződése. Leg­többször a híres londoni Olympia cirkuszban lépett fel, amelynek sztárja volt. Bp.-en 1914-től lépett fel, előbb Könyöt Adolf sátor­cirkuszában, majd Beketowná­­, ill. Barokaldi­nál, a Schmidt Néparénában. Egész műkö­dése alatt ragaszkodott a Városligethez, utóbb csak ritkán fogadott el külföldi ajánlatot. Si­kereit szellemes rögtönzéseivel aratta. A fa­siszták elhurcolták. — M. Kis ember nagy élete (önéletrajz, Bp. é. n.). Zolnai Gyula (Nagysomkút, 1862. dec. 3. —Bp., 1949. dec. 24.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1897, r. 1924, t. 1945). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, majd Egerben (1887 — 1888), Székesfehér­várott (1888 — 1893) és Bp.-en (1894 — 1906) volt gimn. tanár. 1895-ben a m. nyelvtudo­mány magántanára lett a bp.-i egy.-en. 1906-tól a kolozsvári, 1918-tól a pozsonyi, ill. pécsi egy.-en a m. nyelvtudomány és az össze­hasonlító finnugor nyelvészet ny. r. tanára. 1930-ban vonult nyugalomba. 1898-ban az MTA szótári bizottsága megbízta egy nagy­szótár általános tervének elkészítésével és szer­kesztésével; a szótár gyűjtőmunkáit 1906-ig vezette. 1905—06-ban a Magyar Nyelv társ­szerk.-je. Szerk. és kiadta a Szamota István által kezdett oklevélszótárt. A m. nyelvtudo­mány több területén munkálkodott; főleg nyelvtörténettel, mondattannal foglalkozott, munkásságának egy jelentős részével a nyelv­művelést szolgálta. Számos finn költő verseit és Kivi népi drámáját fordította m.-ra. — F. m. Szómagyarázatok (Bp., 1890); Mátyusföld nyelvjárása (Bp., 1891); Mondattani búvárlatok (Bp., 1893); Nyelvemlékeink a könyvnyom­tatás koráig (Bp., 1894); Az új nagy szótár feladatáról (Bp., 1899); Magyar oklevélszótár (Bp., 1906); A-si képző eredete (Ért. a Nyelv-és Széptud. Köréből, XXIII. 10. sz., Bp., 1920); A mondatátszövődés (Bp., 1926, fran­ciául is, 1926); Zur sprachlichen Differenzierung (Helsingfors); Idegen szavaink és a nyelv­újítás (Bp., 1937) — Irod. Klemm Antal: Z. Gy. (Magy. Nyelv, 1932); Györke József: Z. Gy. (Magy. Nyelv, 1942); Z. Gy. (Akad. Ért. 1946); Sági István: Z. Gy. (Magy Nyelv, 1950. 3. sz.) Zolnai Klára (Székesfehérvár, 1892. dec. 16.—Bp., 1945. jún. 7.): könyvtáros, bibliog­ráfus, ~ Gyula leánya. A Zeneművészeti Főisk.-n zenetanári oklevelet szerzett és tizenöt évig zenetanárként működött. Utána egy.-i tanulmányokat folytatott a bp.-i egy. böl­csészkarán a magyar —olasz szakon, 1932-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1930-tól az OSZK-ban működött. Mátyás király könyv­tárával és a Corvinákkal foglalkozó bibliog­ráfiai munkássága a Corvina-kutatás nélkülöz­hetetlen segédeszköze. - F. m. A magyaror-

Next