Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
V - Vay Miklós, báró (1756-1824) - Vay Miklós, báró (1802-1894) - Vay Miklós, báró (1828-1886) - Vay Péter, gróf
Vay porosz udvarnál való titkos tárgyalások egyik fő mozgatója. 1796 elején nyugdíjazták. Az 1800-as évek elején szeptemvir. Az 1807-es egy.-en ismét Szabolcs követe. Szabadkőműves volt, a ref. egyház nagy pártfogója, 1796-tól haláláig a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka. Tevékenyen részt vett a pesti protestáns főisk. felállítását célzó tervek készítésében is. — M. Reflexiones de repartitiones contributionis . . . (Pestini, 1793). Vay Miklós, báró (Zsolca, 1756. szept. 6. — Pest, 1824. máj. II.), dandártábornok, hadmérnök, folyószabályozási kir. biztos, ~ Ádám dédunokája. 1776-ban került a leingrubeni hadmérnöki ak.-ra. II. József 1786 —88-ban Ny-európai tanulmányútra küldte. Járt Franciao.-ban, Hollandiában, Németo.-ban és Angliában, ahol Ramsdennek, kora egyik legkiválóbb műszerszerkesztőjének munkatársa lett. Az optikai műszerszerkesztés terén elért eredményeiért 1787-ben a Royal Society tagjává választották. A török háború kezdetén tüzérkapitányként került a harctérre. Sabác ostrománál jobb szeme megsérült és el kellett távolítani. Nyugalomba vonulása után alsózsolcai birtokán gazdálkodott és belterjes gazdálkodást honosított meg. Angliából korszerű ekék, vető- és aratógépek terveit, valamint egy fonógép modelljét hozta magával. Ő honosította meg Szabolcsban a burgonyát. Postakocsira szerelhető fordulatszámláló berendezéssel helyesbítette a korabeli postaúttérképeket. 1790-től haláláig követ volt az ogy.-eken. Egy élesen bíráló felszólalása miatt a császár megfosztotta rangjától, de a rendek követelésére visszavonta a mentelmi jogot sértő rendelkezését. 1804-től haláláig a Tisza és Körös-vidék folyószabályozási kir. biztosa, a tiszántúli térképező és folyószabályozó mérnökök munkájának irányítója és felügyelője. Munkái kéziratban maradtak. — Irod. Bendefy László: V. M. (1756-1824) (Hidrológiai Tájékoztató, 1967). — Szt. Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete (Pest, 1828); Jókai Etelke: Emlékek br. Vay Miklósné Adelsheim Johanna báróné leveleiből (Bp., 1888); Kazinczy Ferenc: Levelezése (I—XXIII., Bp., 1890 — 1960); Vay Miklós, báró (Alsózsolca, 1802. ápr. 29.—Bp., 1894. máj 14): konzervatív politikus, kancellár, főrendiházi elnök, koronaőr, nagybirtokos, az MTA ig. tagja (1841). ~ Miklós tábornok fia, ~ Miklós szobrász apja. Jogi tanulmányai után családi birtokát kezelte. 1825-től Zemplén vm. aljegyzője, 1827-től alispánja, 1830-ban ogy.-i követe. 1831-ben a koleralázadás idején kormánybiztos. 1831-től Borsod vm. főispáni helytartója, 1865—67-ben főispánja. 1840-ben a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnokává választották, 1841-től szeptemvir. 1844-től koronaőr, 1845-től helytartótanácsos. 1848 nyarán a Batthyány-kormány kinevezte erdélyi kir. biztosnak. 1848 szeptében nem fogadta el a felajánlott miniszterelnökséget. 1848 végén visszavonult a közélettől. A szabadságharc bukása után mégis perbe fogták, halálra ítélték, amit az uralkodó 4 évi várfogságra változtatott. 8 hónap múlva szabadult. Egy évtizedes visszavonultság után a protestánsok pátensellenes harcában lépett újra a közélet porondjára. 1860-ban udvari kancellárrá nevezték ki, 1861-ben azonban állásáról lemondott. A kiegyezés után ismét koronaőr, 1888-tól a főrendiház elnöke, titkos tanácsos, a magyarhoni ref. konvent elnöke. — Irod. Szinyei Gerzson: Emléklapok id. br. V. M. félszázados egyházi hivataloskodásának örömünnepe alkalmából (Sárospatak, 1873); Br. V. M. élete (Debreceni Prot. Lap, 1894. máj. 19.); Br. V. M. (Magy. Sálon, 1894. jún.); Szász Gerő: Br. V. M. (Prot. Közi. 1894); Ballagi Géza: Emlékbeszéd V. M. ig. tag felett (Bp., 1895); Vajai br. V. M. Emléklapok életéből (Bev. Lévay József, Bp., 1898); Vay Miklós, báró (Golop, 1828. dec. 24. —Golop, 1886. jan. 28.), szobrász. ~ Miklós (1802 — 1894) fia. Bécsben tanult és dolgozott. Zsánerfigurákat (Rákfogó lány), emlékműveket (Berzsenyi, 1860, Kazinczy, 1861 az MNM kertjében), szobrokat (Vörösmarty Mihály szobra, 1865, Székesfehérvárott; Kisfaludy Károly szobra Balatonfüreden; Deák Ferenc szobra, 1879 Zalaegerszegen) és szoborportrékat (Széchenyi, Eötvös) készített bécsi akadémikus stílusban. Több művét őrzi az MNG (Deák Ferenc, Andrássy, Dessewffy Emil, Tisza Kálmán). Néhány művét Izsó Miklós faragta kőbe. A sárospataki ref. főisk. gondnoka volt. — Irod. Radácsi György: V. M. emlékezete (Sárospatak, 1886). Vay Péter, gróf (Gyón, 1864. szept. 26.— Assisi, Olaszo., 1948. febr. 28.): író, c. püspök. Rómában végzett tanulmányai után 1898-ban szentelték pappá. Rövid idő múlva elnyerte a szentmártoni javadalmas apátságot, majd apostoli protonotárius lett. 1917-ben az üszkübi püspöki címet kapta. Mint miszszionárius bejárta a világ minden részét. Utazásai során gyűjtött műkincseit a bp.-i Szépművészeti Múz.-nak adományozta. Számos útirajzban örökítette meg élményeit. — F. m. Kelet császárai és császárságai (Bp., 1906), 976