Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
H - Hegedűs András - Hegedűs Béla - Hegedűs Nándor - Hegedűs Péter - Hegyaljai Kiss Géza, családi neve Kiss
301 (A. Miller: Salemi boszorkányok); Anya (Lorca: Vérnász); Peacockné (Brecht—Weill: Koldusopera); Kurázsi mama (Brecht); Arkagyina (Csehov: Sirály); Nusi néni (Jókai A.: Fejünk felöl a tetőt). — írod. Gábor István: Nusi néni monodrámája. H. Á. egy új magyar darabban (Színház, 1970. 1. sz.); Földes Anna: H. A. emlékére (Színház, 1973. 11. sz.); Lukácsy András: A legelső Orbánné (Magyar Hírlap, 1973. szept. 7.); Örkény István: Meghalt H. A. (Film, Színház, Muzsika, 1973. szept. 8.); Hegedűs András (Beretke, 1923. jan. 14. — Szeged, 1975. febr. 15.): irodalomtörténész, főiskolai tanár. 1946 —50-ben magyar —történelem szakot végzett, tanári oklevelet szerzett a debreceni egy.-en. 1950-től a szarvasi tanítónőképzőben tanár, 1953-tól ig., 1954 — 58-ban a kőszegi tanítónőképző ig.-ja, 1959-től a győri tanítóképző vezető tanára, 1965 — 1968 között a bajai tanítóképző ig.ja, 1968-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főisk. tanszékvezető tanára és 1969-től haláláig főig.-ja volt. Cikkeiben és tanulmányaiban foglalkozott az irodalomtanítás kérdéseivel, kutatta a magyar írók (Arany, Gárdonyi, Juhász Gy., Kaffka M., Németh L.) pedagógiai munkásságát és elemezte a gyermek és az irodalom kapcsolatát. 1974-ben megindította és élete végéig szerk. a Kincskereső c. irodalmi gyermeklapot. — F. m. Arany János a katedrán (Bp., 1957); Győr irodalmi örökségéből (Győr, 1961); Gárdonyi, a néptanító (Bp., 1962); A gyermek- és ifjúsági irodalom tanításának néhány kérdése (Debrecen, 1964); Legkedvesebb íróim (Bp., 1971); Petőfi az iskolában (Szeged, 1972); Magyar írók pedagógiai nézetei (Simon Gyula előszavával, Bp., 1976). — írod. Elek László: H. A. (Irod. tört., 1975- 3- sz.); H. A. (Juhász Gy. Tanárképző Főisk. Módszertani Közl., 1975. 1. sz.). Hegedűs Béla (Kispest., 1940. okt. 17.— Franciao., 1940. máj. 25.): festőművész. Fiatalon csatlakozott Kassák Lajos Munkaköréhez. Az avantgarde hatását tükröző képeket festett. Először 1928-ban szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán, 1929-ben a Tavaszi Szalonban. 1930-ban kiállított a Tamás Galériában és a Képzőművészek Új Társasága (KUT) kiállításán. 1930 végén tanulmányútra Párizsba utazott, ahol asztalosmunkával kellett fenntartania magát. A II. világháborúban a francia hadsereg önkénteseként a belga határ közelében esett el. Képeit 1946-ban kiállították Párizsban a mártír festők kiállításán. Hegedűs Nándor (Nagyvárad, 1884. szept. 29.—Bp., 1969. nov. 19.): újságíró, lapszerkesztő, irodalomtörténész. Oklevelet a bp.-i egy. bölcsészkarán szerzett. 1906-tól Nagyváradon újságíró, a Holnap alapítói közé tartozott. Kapcsolatban állt Ady Endrével, Juhász Gyulával. 1906 —13-ban a Nagyváradi Napló, 1913 — 18-ban a Szabadság munkatársa, 1918-tól a lap főszerk.-je. 1928 — 1934 között a bukaresti parlament magyarpárti képviselője volt. Azoknak a táborába tartozott, akik bírálták az irredenta m. külpolitikát. A harmincas évek végétől Bp.-en élt, írásai 1931- 40-ben rendszeresen megjelentek a Pesti Naplóban. 1949-ben rövid ideig a Világ c. lap, 1950 — 55-ben az MTI Külföldi Sajtó Osztályának a munkatársa. Mint újságíró, publicista és politikus főként a polgári Románia m. nemzetiségű lakosságának sorskérdéseivel foglalkozott. Az utolsó évtizedekben főként Ady hagyatékával foglalkozott. — F. m. Amiről a város beszél (tárcák, Nagyvárad, 1913); Ady Endre Nagyváradon (Bp., 1956); Ady Endre nagyváradi napjai (Bp., 1957); Ady Endre elnyeri a főváros szépirodalmi díját (Bp., 1959). — írod. Kovalovszky Miklós: H. N. (Magy. Nemzet, 1969. nov. 20.); Varga József: H. N. (írod. tört. Közl., 1970. 1. sz.). Hegedűs Péter (Bp., 1895 —Montevideo, Uruguay, 1961. febr. 26.): testnevelő tanár, újságíró. Az 1920-as években a Magy. Athletikai Club (MAC) és a Terézvárosi Torna Club (TTC) sportolója volt. 1927-ben kivándorolt Ó-Amerikába, 1929-ben Uruguay-ban telepedett le, az itteni testnevelésnek fellendítője és korszerűsítője volt. Az uruguay-i testnevelési tanács ajánlására 1930-tól a katonai ak.-n testnevelő tanár, majd a tengerészeti isk. tanára lett. Megszervezte az uruguay-i polgári testnevelési főisk.-t (1938), ahol mint ig. működött. Róla nevezték el az Uruguay-i polgári testnevelési főisk.-t. Hegyaljai Kiss Géza, családi neve Kiss (Mád, 1893. márc. 21.— Debrecen, 1966. okt. 26.), ref. lelkész, költő. Sárospatakon teológiát végzett (1917), ahol a Sárospataki Ifjúsági Közlöny szerk.-je (1915 — 16). Több helyen segédlelkész, majd Bp.-en hitoktató (1921). A bp.-i egy.-en irodalomtörténetet, esztétikát hallgatott és bölcsészdoktorátust szerzett (1922), Monokon (1924), Bőcsön (1926) lelkész. Verseiben a konzervatív felfogás tükröződik. Népszerűsítő jellegű történeti művei jelentek meg. — F. m. Kálvin életrajza (Bp., 1917); Árva Bethlen Kata (Bp., 1922); Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszony (Tahitótfalu, 1924); Nagyaszszonyok a magyar reformációban (I —II., Bp., 1924—25); Monok története (Sárospatak, 1926); Sylvester János élete és munkássága, 1504 — 1535 (Tahitótfalu, 1926); Kossuth Hegyaljai Kiss