Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

K - Korda Ilona - Kóris Kálmán - Koritsánszky Ottó

423 osztályára került. 1966 —74-ben a Magy. Hanglemezgyártó Vállalatnál kezdetben sajtó­referens, később a Hanglemez c. kiadvány szerk.-je volt. 1975-ben a Pestmegyei Hírlap­hoz szerződött, majd a Magyar Hírlap kultu­rális rovatának munkatársa lett. Egyéni hangú színes, főként irodalmi és zenei tárgyú írásai jelentek meg. Öngyilkos lett. — F. m. Győr zenei élete (Parlando, 1973. 12. SZ.). Korda Ilona (Újpest, 1902. jan. 5. —Bp., 1969. dec. 29.): fényképész. A Székesfővárosi Iparrajzisk. fotószakosztályán végezte szakmai tanulmányait, ezután két évig Székely Aladár műtermében dolgozott. A 20-as évek végén Olaszo.-ba ment és Carell Gitta firenzei, ké­sőbb római műtermét vezette. 1938-ban tért vissza Mo.-ra. Évekig Barta Éva keramikus műtermében dolgozott. A felszabadulás után az elsőnek megalakult fotókisipari szövetke­zet alapító tagjai sorába tartozott, majd 1950-től nyugdíjazásáig (1960) az MTI fotóosztá­lyán dolgozott. Kóris Kálmán (Miskolc, 1878. aug. 5.— Bp., 1967. jan. 14.): tanár, néprajzkutató. 1904-től folytatott főisk. tanulmányai végez­tével rajz —ábrázoló geometria —művészet­történet szakos tanári oklevelet szerzett. Főiskolás korában tagja lett a Galilei Körnek, részt vett a forradalmi munkásmozgalomban. A Néprajzi Múz. gyakornoka (1904—06). 1906-tól Bp.-en tanár, a Nemzeti Tanács tagja (1918), 1919-ben a Néprajzi Múz. ig.-ja. A Tanácsköztársaság megdöntése után állását elvesztette. Az illegális munkásmozgalomban való részvétel miatt Bécsbe kellett emigrál­nia (1925). 1926-tól a SZU-ban élt, a moszk­vai Néprajzi Múz. és a Forradalmi Múz. mun­katársa. 1934-ben hazatért Mo.-ra. Törökor­ban járt tanulmányúton (1941). Pályája kezde­tén szűkebb szülőföldje, Borsod, különösen a Matyóföld népi kultúrája iránt érdeklődött. Jelentős szerepe volt a miskolci Hermán Ottó Múz. néprajzi gyűjteménye megszerve­zésében és gyarapításában. Első tanulmányait — úttörő módon a hazai néprajzi irodalom­ban — a szociológiai módszerek alkalmazása és társadalmi érzékenység jellemezte, az I. világháború után azonban figyelme a magyar népi műveltség török elemeinek kutatására összpontosult. Tanulmányai hazai szakfolyó­iratokban jelentek meg. — Irod. Bodgár Ferenc, K. K. (Ethnogr., 1967). Koritsánszky Ottó (Kölesd, 1882. márc. 15.—Nagyszékely, 1952. nov. 26.): gyógy­szerész, író, lapszerkesztő. Gyógyszerész­gyakornok volt édesapjának kölesdi (Tolna vm.) patikájában. 1901-ben beiratkozott a bp-i egy.-re. Gyógyszerészi oklevelét 1903-ban szerezte meg, majd a soproni „Oroszlán" pa­tikában dolgozott. 1908-ban a Gyógyszerész Hetilap h.­szerk.-je volt. A Galilei Kör tevé­keny tagja, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején az Egészségügyi Népbiztosságon a gyógyszerellátás egyik hivatalos intézője volt. Ekkor javasolta külön gyógyszerészi főisk. felállítását. 1921-től a gyógyszerész-egye­sület ig.-ja. Felelős szerk.-je volt a Gyógyszerészi Hetilapnak és az évente megjelenő Gyógyszerészi Évkönynek. 1931-től a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség egyik alelnöke. 1936-tól felelős szerk.-je volt a Gyógyszerészi Közlönynek. 1941-ben átvette az „Arany Kalász" gyógyszertár ve­zetését. — F. m. A magyar gyógyszerészet a proletárdiktatúra és a politikai átalakulások idején (Bp., 1919); Észt- és Finnország gyógyszerészete (Bp., 1926). Korbuly János Kormos István Kormos Lajos Koritsánszky

Next