Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
M - Matolay Géza - Mátrai Gyula - Mátray Erzsi - Mattis-Teutsch János
Matolay 1945-től tanársegéd. Az új demokratikus hadsereg 6. gyalog hadosztályában részben az egészségügyi oszlopnál, részben mint csapatorvos teljesített szolgálatot (1945. ápr.— 1946. aug.). 1946-tól a szegedi tudományegy. Kórbonctani Intézetében működött, majd a debreceni tudományegy. Kórbonctani Intézetében tanársegéd, 1948-tól 1953-ig az Intézet adjunktusa. Közben 1948-ban Pécsett kórbonctanból és kórszövettanból szakorvosi képesítést nyert. 1953-tól a bp.-i László Kórház Kórbonctani Osztályának főorvosa, ahol haláláig dolgozott. Bekapcsolódott a rákkutatásba. László kórházi munkája során a leukémia (fehérvérűség) kutatásaival is foglalkozottt. Matolay Géza (Homonna, 1895. febr. 14. — Córdoba, Argentína, 1962. nov. 1.): újságíró, filmvállalkozó. Felesége Kokas Klára festőművész. Érettségi után a nagyváradi Szabadság, majd Bp.-en a Nemzeti Újság, az Új Nemzedék, a Képes Krónika és a Budapesti Hírlap munkatársa. 1933-tól 1938-ig a Függetlenség c. lap felelős szerk.-je, 1938-ban megalapította a Magyarrók Filmje Rt. filmgyártó vállalatot, melynek 1939—44-ben vezérig.-ja volt. Irt forgatókönyvet (Gil Baba), regényt (Tour Retorn, Bp., 1930). Lefordította Vivanti Circe c. regényét (Bp., 1931). 1945-ben nyugatra távozott, Olaszokban élt, 1947-ben kivándorolt Paraguayba, majd Argentínába. Nem publikált többet. Öngyilkos lett. Mátrai Gyula (Munkács, 1905. jún. 8.— Bp., 1977. jan. 2.): építész, statikus, Kossuth-díjas (1950, 1956). A brnói műegy. gépészmérnöki karán tanult két évig, ezután a bp.-i műegy.-re iratkozott be, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Az ipari építészeti tervezésre szakosodott. Kezdetben különböző magánirodák alkalmazásában állt, majd önálló tervezőirodát alapított. Az 1940-es években több nagy gyárat tervezett, így a Nyergesújfalui Viscosa (Wolf Johannával), a mátyásföldi Ikarus törzsgyárat és a mai Kőbányai Fonoda csarnokait stb. 1945 után a Magy. Építő Rt., a későbbi Magy. Gyárépítési Nemzeti Vállalat tervezési részlegének vezetését vállalta el. Itt alakította ki az organizált helyszíni és előregyártás révén ismert mód alapelveit, és tervezte az első nagyobb előregyártott csarnoképületet, az 1947-ben elkészült Ganz-gyári hajtóműhelyt. 1951-ben az Ipari Épülettervező Vállalathoz (IPARTERV) került, amelynek keretében az önálló Előregyártott Ipari Épülettervező Iroda vezetésére kapott megbízást. Ennek élén fejlesztette tovább a helyszíni nagyelemes előregyártást és tervezte a létesítmények egész sorát: inotai, dunaújvárosi, a berentei (Pászti Károllyal és Vasek Lászlóval, 1952 — 54), a tiszapalkonyai (1953—56), a pécsújhelyi hőerőmű (Pászti Károllyal, 1956 —60), a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, a csepeli Szerkezeti és Emelőgépgyár csarnoka. Tevékenysége az építőipar szinte minden ágára kiterjedt. Tervezett monolit lakóépületeket, kísérleti panelházat, acélszerkezetű csarnokokat, hűtőtornyokat, silókat és víztornyokat. — Irod. Makk László — Gallyas László: M. Gy. (Magy. Építőművészet, 1977. 3. sz.). Mátray Erzsi (Bp., 1894. márc. 16. —Bp., 1968. aug. 15.): színésznő. Mátrai Béla színész leánya. A színiak elvégzése után 1944-ig, kétéves megszakítással a Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja volt. Társalgási rutin és drámai erő jellemezte játékát. Szépsége és tiszta beszéde a legjobban érvényesült Roxane (Rostand: Cyrano de Bergerac) alakításában, melyet a Nemzeti Színház több felújításán játszott. Néhány filmszerepe közül filmtörténetileg a Nővérek a legérdekesebb, az első mű játékfilmek egyike (1942). 1945 után egy ideig a Művész Színházban játszott, majd visszavonult. — F. sz. Ariel (Shakespeare : A vihar); Olivia (Shakespeare: Vízkereszt); Jessica (Shakespeare: A velencei kalmár); Armande (Moliére: A tudós nők). Mattis-Teutsch János (Brassó, 1884. aug. 13.- Brassó, 1960. márc. 17.), romániai magyar festő szobrász, grafikus. Bp.-en az Iparművészeti Isk.-t látogatta, a müncheni ak. szobrász szakán tanult (1902 — 05). 1906-tól 1908-ig Párizsban élt, 1908-tól a brassói iparisk.-ban a kisplasztika és a stílustörténet tanára volt. Korai, természethű tájképeit, vallásos és etikai tárgyú kompozícióit egyre elvontabb képi ábrázolások követték. 1913-ban részt vett a Der Sturm bp.-i Herbst-Salon kiállításán. Akvarelljei és 1915-től készített feketefehér linómetszetei a tájélmény nyomán született érzelmi állapotot közvetítették. 1917-ben csatlakozott a Kassák-körhöz, októberben a Ma első kiállítását az ő műveiből rendezték. Ez év végén jelent meg 12 linómetszetből álló albuma a Ma kiadásában. 1918-ban szerepelt a Ma művészeinek közös tárlatán. 1918-ban csatlakozott a berlini Abstrakte Gruppe der Sturm csoportosuláshoz, júl.-ban egyéni kiállítása nyílt Berlinben, nov.-ben a Ma helyiségében Bp.-en állított ki. 1919-ben kapcsolatba került a kölni A bis Z csoporttal, később a Bauhaus-zal Weimarban. A Tanácsköztársaság idején Bp.-en dolgozott, majd visszatért Brassóba. Képei még 512