Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
R - Radnai György - Radó István - Radó István - Radó János
636 szerzője az Alkalmazott pszichológia (Bp., 1968) c. műnek. Számos egyetemi jegyzetet írt. — F. m. Gyakorlati lélektan (Szeged, 1949); Fejlődéslélektan (I—II., Bp., 1957 — 58); Szülők és gyerekek (Bp., 1964); A népművelés pszichológiai és pedagógiai kérdései (Bp., 1965); Neveléslélektan pszichológusok részére (Bp., 1967). Radnai György (Szurdokpüspöki, 1920. aug. 7.—Bp., 1977. ápr. 4.), operaénekes (bariton), Kossuth-díjas (1975), érdemes művész (1965), kiváló művész (1972). Az érettségi után textilgyárban bérelszámoló volt, közben amatőr színjátszó. 1941-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza; ekkor kezdett énekelni tanulni László Gézánál, és az ő ajánlására került a Nemzeti Zenedébe, ahol Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. A Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert (1947). Tanulmányait 1948-ban fejezte be, az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Első szerepe Tonio volt a Bajazzókban. Repertoárján szerepelt a zeneirodalom mintegy 40 bariton főszerepe. Neve összeforrott az olasz muzsikával, különösen Verdi műveivel. Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Töröko.), több lemeze jelent meg. A Magyar Rádióban és koncerteken gyakran énekelt dalokat, operettet, sanzonokat és nótákat is. — F. sz. Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Rigoletto (Verdi: Rigoletto); Amonaroso (Verdi: Aida); Jago (Verdi: Othello); Scarpia (Puccini: Tosca); Porgy (Gershwin: Porgy és Bess); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Falstaff (Verdi: Falstaff); Tiborc (Erkel: Bánk bán); Don Pasquale (Donizetti: Don Pasquale); Háry János (Kodály: Háry János); Wozzeck (Berg: Wozzeck); Színészkirály (Szokolay: Hamlet); Gianni Schicchi (Puccini: Gianni Schicchi); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Figaro (Rossini: A sevillai borbély). — írod. Feuer Mária: R. Gy.-nél (Élet és írod., 1975. 16. sz.); Kertész Iván: R. Gy. (Muzsika, 1977. 6. sz.), Radó István (Kisvárda, 1891. júl. 10.— Bp., 1972. aug. 12.): filmújságíró, dramaturg, a magyar filmújságírás egyik úttörője. A bp.-i tudományegyben jogot végzett.Újságíró lett, pályáját a Nap munkatársaként kezdte. 1912-ben Lenkei Zsigmonddal megalapította a Mozivilág c. lapot. Szerk. a Mozgófénykép Híradót, a Mozi és Filmet, a Mozi Életet és a Pesti Mozit s dolgozott a 8 Órai Újság és a Budapesti Hírlap kritikusaként. A Tanácsköztársaság idején a magyar mozik szocializálását irányította. 1919-ben rövid időre internálták. 1920-ban Lányi Viktorral szerk. A 25 év mozi c. kiadványt. 1922-ben részt vett a Magyar Filmklub megalapításában és 1933-ig titkára, ill. főtitkára volt. 1927 — 1940 között a Metró Goldwyn Mayer filmvállalat bp.-i dramaturgja volt. Kiadta a Magyar Mozisok Zsebkönyvét, a Filmcompass évkönyveket és munkatársa volt az 1942-ben megjelent első magyar filmlexikonnak. 1942-ben újra internálták. 1944-ben, még illegális körülmények között, megalakította Horváth Árpáddal, Gaál Bélával, Angyal Lászlóval a filmesek szakszervezetét és egy ideig főtitkára volt. 1945 után jelentős szerepet játszott a filmipari dolgozók szakszervezetében. A Mozi Élet szerk.je (1946 — 1948). Cikkei jelentek meg a Magyar Nemzetben. — Irod. Meghalt R. I. újságíró (Magyar Nemzet, 1972. aug. 15). Radó István (Hajdúszoboszló, 1919. okt. 3. — Slano, Jugoszlávia, 1973. júl. 11.): újságíró. Mint fogtechnikus-segéd 1939-ben kapcsolódott be az illegális KMP munkájába. 1944 kora őszén megszökött a munkaszolgálatból és a felszabadult Debrecenben részt vett az MKP szervezésében. 1944. nov. 15-én Tariska Istvánnal és Szilágyi Józseffel megalapította a Néplap c. kommunista irányzatú napilapot, amelynek első vezércikkírója is volt. 1949. márc.-ig Debrecenben az MKP párttitkára és egyben a Néplap felelős szerk.-je. 1949. ápr.-ban a pécsi Dunántúli Napló, majd a szekszárdi Tolnai Napló felelős szerk.-je lett. 1951. márc.-ban koholt vádak alapján letartóztatták, 1953. szept.-ben rehabilitálták. 1954 — 56-ban a Magyar Nemzet és más lapok munkatársa. 1956 után rövid ideig eredeti szakmájában dolgozott. 1957 —63-ban a Központi Stomatológiai Intézetben laboratóriumvezető. 1962-től a Fogtechnikai Szemlét, 1963-tól haláláig a több nyelvű Magyar Szemlét szerk. Autóbaleset áldozata lett. Radó János (Bp., 1921. ápr. 12. —Balatonszárszó, 1973. aug. 6.): tanár. Érettségi után villanyszerelést tanult és az Orion-gyárban dolgozott. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. 1945 után a demokratikus rendőrség tagja lett, főhadnagyként a honvédséghez helyezték (1951), századosi rangban szerelt le (1956). Közben a Lenin Intézetbe járt és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) a pedagógia szakot végezte (1956). Az Árpád Gimn. tanára (1956), majd mint ig. megszervezte a Körösi Csoma Gimn.-ot. Egyiptomban egy ipari-mezőgazdasági főisk.-n tanított (1958—60), hazatérte után 1963-ig a Fazekas Mihály Gyakorló Gimn., majd a Nemzetközi Előkészítő Intézet ig-in