Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
R - Rozsnyai Zoltán - Rozsondai Károly - Rőder Vilmos - Rubányi Vilmos, Roubal - Rubletzky Géza
A Magyar Athletikai Club (MAC) színeiben orsz. bajnokságot nyert 22,4 mp idővel a 200 m-es síkfutásban. Tagja volt a VIII., párizsi olimpián (1924) 4. helyezett 4 x 100 m-es m. síkfutó váltónak. 4-szer volt válogatott (1924 — 26). Rozsnyai Zoltán (Szeged, 1919.jún. 12.— Bp., 1972. okt. 16.), festő, rajztanár, egyetemi docens. Középisk.-i tanulmányainak elvégzése után Szegeden a Dél-magyarországi Cipőgyárban dolgozott, 1940-ban katonai szolgálatra hívták be, de baloldali magatartása miatt munkaszolgálatosként a Don-kanyarba került. Szovjet hadifogolyként 1943-tól antifasiszta isk.-t végzett, 1945-ben került haza. Miután a Képzőművészeti Főisk.-n rajztanár-festőművészi diplomát szerzett (1950), tanársegéd lett. 1957-ben rövid ideig általános isk.-ban rajztanár, 1958-ban a bp.-i műszaki egy. rajz és formaismeretek tanszékén adjunktus, később docens. Az alakrajz c. tantárgy oktatását vezette. Számos könyvet illusztrált, rajzai különböző újságokban jelentek meg. Különösen alkalmi portrérajzaival tűnt ki; számos neves külföldi vendégről és hazai személyiségről készített tollrajzot. Festményeit, táj- és életképeit visszafogott, halk líra jellemezte. 1956-tól kezdve állandó illusztrátora a Népszabadság, a Hungarian Review, a Szovjet Kultúra, az Iszkuszsztvo, az Élet és Irodalom, az Ország —Világ, a Magyarország s más lapoknak. 1957-től munkásőr, 1962-től a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Törzsének volt munkatársa. 1963-ban Szegeden, halála után Bp.-en rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből. Rozsondai Károly (Zajzon, 1901. febr. 10. — Sopron, 1967. dec. 20.): pedagógus. A Kolozsvári Áll. Tanítóképzőben szerzett oklevelet (1919), a szegedi Polgári Iskolai Tanári képző Főisk. hallgatója (1920), majd az egy. mellett működő Apponyi Kollégiumban tanítóképző intézeti tanári képesítést kapott (1926). A Soproni Tanítóképző Intézet tanára (1925), később ig.-ja (1936), az intézmény megszűnte után ált. isk.igazgató volt (1957 — 1961). Helytörténeti és folklórkutatásokat végzett. — F. m. Falukutatás és tanítóképzés (Cegléd, 1936); Sopronbánfalva. Falutanulmány és községrajz (Sümeghy Józseffel, Sopron, 1937); A versírásról (Sopron, 1943). — írod. R. K. (Soproni Szle, 1968. 4. sz.). Rőder Vilmos (Pécs, 1881. jan. 11.—Bp., 1969. dec. 13.): vezérezredes, miniszter. A Ludovika Ak. elvégzése után 1899-ben hadnagy, 1904-ben a bécsi hadiisk.-n főhadnagy. Az I. világháborúban hadosztály, majd hadtest vezérkari főnök. 1920-tól vezérkari ezredes, 1923-tól vezérőrnagy, 1926-tól altábornagy, 1933-tól gyalogsági tábornok (vezérezredes) volt. 1920-tól a Honvédelmi Min.-ban szolgált: hadműveleti osztályvezető, csoportfőnök. 1930 —1934-ben a vezérkar főnöke, a nyílt hadseregfejlesztés elindítója. Gömbös Gy. fejlesztési terveivel szembekerülve 1935. jan. 16-án nyugállományba vonult. 1936. okt. 12-től 1938. máj. 13-ig a Darányikormány hadügyminisztere. Részt vett az egymilliárd pengős hadseregfejlesztési program kidolgozásában. Lemondása után Bethlen István köréhez tartozott, ellenezte a háborúba való belépést és a német szövetségtől való fokozatos eltávolodás politikáját támogatta. Részt vett az 1944. szept. 11-i koronatanács értekezletén, melyen a fegyverszünetkötés mellett foglalt állást. Rubányi Vilmos, Roubal (Bp., 1905. ápr. 30.—Debrecen , 1972. dec. 14.): karmester, érdemes művész (1964). Roubal Vilmos karmester fia. A Nemzeti Zenedében orgonálni, zongorázni és hegedülni tanult, a Zeneak.-n zeneelmélet és zeneszerzés szakon végzett. A Városi Színház zenekarának tagja (1919 — 22) és korrepetitora (1922—24). Az Operaház repertoár karmestere (1924—44). 1934-től rendszeresen dirigált. Sergio Failoni mellett korrepetitor. 1945 után Győrben szervezett zenekart. 1948—49-ben a debreceni Csokonai Színház zeneigg-jaként életre hívta a színház operaegyüttesét. 1949 —54-ben a helyi MÁV Filharmonikus Zenekart vezényelte. 1954-től 1957-ig a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-től 1958-ig a Miskolci Nemzeti Színház zeneigg-ja volt. 1958-tól ismét Debrecenben működött, 1961-ig a színház karmestere, nyugdíjazásáig zeneigg-ja volt (1961—71). Különösen közel állottak hozzá az olasz operák. Zenekari műveket, dalokat komponált. Hazai és külföldi koncerttermekben is sikerrel szerepelt. — Irod. Pongrácz Zoltán: R. V. 40 éves művészi jubileuma (Szocialista Művészetért, 1965. 7. sz.); Kertész Gyula: Búcsú R. V.-tól (Muzsika, 1973. 2. sz. sz.); Rubletzky Géza (Bp., 1881. júl. 1.-Bp., 1970. jún. 18.): szobrász. Előbb Unger Mór díszítőműhelyében dolgozott, majd a Főlegféle kerámiagyárban vállalt munkát, esténként a fővárosi iparrajziskolában tanult. 1899 — 1903 között végzett az Iparművészeti Isk.-n Mátrai Lajos növendékeként. Tanulmányainak befejezése után egy esztendeig Róna József mellett dolgozott, majd fél évig Olaszokban tartózkodott. Hazatérve egy ideig csak műtermi kisegítést vállalt Ligeti Miklósnál és Holló Barnabásnál. Első jelentősebb megbízás