Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
V - Venesz József - Venetianer Rózsi, Szabó Béláné - Vér Andor, Vért
833 fokba kapcsolódott be az Anglo-Persian Oil Company munkálatai kereteben. Papp Si monnal és Pávai Vajna Ferenccel együtt a m. szénhidrogénkutatás egyik úttörője. Zalában (1920 — 21), Baranyában (1922), Szabolcsban és Szatmárban (1923—26) végzett vizsgálatokat. Néhány éven át a Reuma- és Fürdőkutató Intézet forráskutató osztályát is vezette. Kutatómunkája három fő téma köré csoportosul. Klasszikus kőzettani vizsgálatait részletes kőzettani, mikroszkopikus és gondos vegyi elemzés jellemzi; a hazai riolitokat, a Cserhát andezitjeit, a Déli-Kárpátok kristályos kőzeteit és a Velencei-hegység gránitját vizsgálta és írta le. A laza üledékes kőzetek vizsgálatát Mo.-on ő indította el. Homokvizsgálatai maradandó értékűek, löszvizsgálatai nemzetközi figyelmet keltettek. A kiscelli agyagról monográfiát írt. Hidrogeológiai vizsgálatait életének későbbi szakaszában végezte. A Lágymányos talajvizeit tanulmányozva jutott el más fővárosi ásvány- és gyógyvizek vizsgálatához is. Megalkotta Bp. gyógyforrásainak közös védőterületét. Foglalkozott a szulfátos talajvizek betonra ártalmas hatásával és az ellene való védekezéssel, a bp.-i mélyfúrásokkal és melegfúrásokkal. Közel kétszáz értekezése jelent meg. 1944-ig tagja volt a felsőháznak. Az MTA-nak 1943 — 45-ben másodelnöke, az akadémiai Hidrológiai Bizottságának 1950-től elnöke volt. A Magyarhoni Földtani Társulatnak tagja, két ciklusban elnöke (1932 — 40), majd tiszteleti tagja. Tagja volt több angol, francia, német és finn földtani társulatnak. Tudományos eredményeit egyöntetű szakmai, társadalmi elismerés kísérte. Kitüntették a Szabó József-emlékéremmel (1936). — F. m. A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai viszonyai (Földtani Intézet Évkönyve, XII. Bp., 1914); A magyarországi riolittípusok (Bp., 1927); Geológiai kirándulások Budapest környékén (Schafarzik Ferenccel, Bp., 1929); A kiscelli agyag (Földtani Intézet Évkönyve, XXIX., 1932); A Börzsöny hegység néhány részéről (Mathematikai és Természettudományi Ért., 1935); Ásványtan (I —II., Mauritz Bélával, Bp., 1942); Geológia (I—II., Bp., 1952); A százéves Magyarhoni Földtani Társulat Története (Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok, Bp., 1958). — Irod. Bidló G.: Dr. V. A. emlékezete (Földtani Közlöny, 1971. 4. sz.); Vitális György: Dr. V. A. (Hidrológiai Közlöny, 1971. 7. sz.); B. L.: Dr. V. A. akadémikus (Bányászat, 1971. 5. sz.); Szádeczky-Kardoss Elemér: V. A. (Magy. Tud., 1971. 7 — 8. sz.); Venesz József (Kastélyosdombó, 1912. máj. 5.—Bp., 1978. jún. 11.): szakácsmester, szakíró. 1934-től Bp.-en a New York, a Kárpátia, a margitszigeti Palatínus Szálló, a Hungária Szálló szakácsa volt. 1937-ben Milánóban egy nemzetközi étterem m. konyháját vezette, majd Abbáziában éttermi konyhafőnök. Hazatérése után 1945-től 1949-ig konyhafőnök a bp.-i Savoy Kávéházban; részt vett a brüsszeli Élelmezési Világkiállításon (1948) és arany diplomát nyert. 1948 — 1960 között a m. sportolók szakácsa volt az olimpiai játékokon s a bukeresti (1953) Világifjúsági Találkozón. A Brüsszeli Világkiállításon a m. étterem vezetője (1958). A vendéglátó iparban vezető állásokat töltött be. 1959-től 1962-ig a KONZUMEX Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetőjeként szervezte és ellenőrizte a külföldön létesített m. éttermeket. 1962-től a Bp.-i Vendéglátó Tröszt, 1967-től az Épesti Vendéglátóipari Vállalat ig.-ja volt nyugdíjazásáig (1974). A bp.-i Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakisk. ételkészítési technológiai tanszék vezető tanára (1962 —67). Alapító elnöke volt a M. Szakácsok és Cukrászok Szövetségének (1968 — 78). Szakisk.-i tankönyveket és szakácskönyveket írt, melyek több kiadásban, angolul, franciául, németül, oroszul is megjelentek. — F. m. A magyar konyha (Bp., 1958); Hungarian culinary art (Bp., 1958); Hungárian cuisine (Bp., 1958); L'art culinaire hongrois (Bp., 1958); Ételkészítés technikája (Bp., 1962); Ételismeret felszolgálóknak (Bp., 1966); Magyaros ételek (Bp., 1967); Ételkészítés a vendéglátóiparban (Bp., 1968); Vad, Hat (Túrós Emillel, Bp., 1971); A szakácsmesterség kézikönyve (Túrós Emillel, Bp., 1977). Venetianer Rózsi, Szabó Béláné (Zákány, 1909. máj. 1.—Bp., 1975. aug. 5.): zongoraművész, zongoratanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Faragó Györgynél és Weiner Leónál tanult. A felszabadulás után a bp.-i Zenei Gimn.-ban, illetve annak zenei tagozatán, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakisk.-ban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. tanárképző tagozatán tanított. Hangversenyeken zongorakísérőként és kamaramuzsikusként szerepelt. Vér Andor, Vért (Sátoraljaújhely, 1897. aug. 6.—Buenos Aires, 1976. márc. 24.): költő, műfordító, újságíró. Bp.-en a Keleti Akadémián végzett. 1917-től tisztként harcolt az I. világháborúban, 1919-ben a magyar Vörös Hadseregben, 1920-tól Bp.-en magántisztviselő, megjelent első verseskötete, majd Miskolcon újságíró a Reggeli Hírlapnál (1925—27). Ezután ismét Bp.-en magántisztviselő, szerk. Bajcsy-Zsilinszky Endre lapja- 54 Vér