Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

V - Vedres László - Végh Dezső - Végh Dezső - Végh Pál

830 mi Kamara Trade Lapok munkatársa lett. 1957-től 1964-ig a Hétfői Hírek sportrovatve­zetője, 1964-től haláláig a Közlekedés c. lap felelős szerk.-je. Közben 1963—65-ben az Újpesti Dózsa Jégkorong Szakosztályának, 1969-ben a Bp.-i Vörös Meteor szakosztályá­nak vezetőjeként is tevékenykedett. — F. m. Petrik Márta és más elbeszélések (Pécs, 1947); Spekulánsok (Bp., 1958); A Vasas Sport Club ötven éve (Bp., 1961); Csepel sportjának 50 éve (Bp., 1962); Az MTK 75 éve (Bp., 1963); Emberek, utak, balesetek (I—II.,Bp., 1966 — 68). Vedres László (Bp., 1942. márc. 27.—Bp., 1975. márc. 24.): író, újságíró. 1965-ben biológia —meteorológia szakot végzett az ELTE természettudományi karán. Ezután a KISZ Központi Bizottságának munkatársa, ahol az egyetemi, a sport-, majd a kulturális osztályon tevékenykedett. 1974. aug. 15-től haláláig a Világ Ifjúsága c. lap főszerkesztő­h­­e. Útleírásai népszerűek voltak a sportot kedvelő ifjúság körében. — F. m. Gumi­kajakkal két tengerre (Bp., 1971); A fáraók folyóján (A Magyar Ifjúság „Nílus Expedí­ció"-jának útja, Bp., 1972). Végh Dezső (Nagyvárad, 1882. nov. 19.—Debrecen, 1953. márc. 13.): lapszer­kesztő, alpolgármester. Címfestő­, mázolóse­gédként bejárta Ny-Európa több államát. 21 éves korában a hadseregben folytatott anti­militarista propaganda miatt kétévi börtönre ítélték. 1905-ben lett az MSZDP tagja Nagy­váradon. 1907-ben a Batthyány Ervin vezette anarchistákhoz csatlakozott, majd Áchim András Békéscsabán megjelenő lapjának (Paraszt Újság) egyik szerk.-je. 1909-ben Kolozsvárra költözött, ahol a szociálde­mokrata mozgalomban Kun Bélával is kap­csolatba került. 1913-ban Miért kell küzdeni a hadsereg ellen? c. antimilitarista röplapot jelentetett meg Kárpáti álnéven, emiatt perbe fogták és hathónapi államfegyházzal bün­tették. 1914-ben a frontra került. Megszökött, 29 hónapig illegalitásban élt, ezalatt részt vett az antimilitarista mozgalom szervezésében. 1917-ben elfogták, másfél évi börtönre ítél­ték, de katonai szolgálatra osztották be. Ekkor került kapcsolatba a Galilei Kör anti­militarista fiataljaival. Az antimilitarista moz­galom vezetői ellen indított per ötödrendű vádlottja volt. A börtönből a polgári forra­dalom szabadította ki. 1918 nov.-ében részt vett a KMP megalakításában, majd Bihar és Kolozs vm.-ben a párt szervezésében 1919 februárjában megindította a Nagyváradi Vörös Újságot. A Tanácsköztársaság alatt a direktórium tagja és a forradalmi törvény­szék vádbiztosa Nagyváradon. A bihari vörös ezredben megalapította a Bihari Vörös Újságot. — Az ellenforradalom hatalomra jutása után elfogták és háromévi börtönre ítélték. Kisza­badulása után Debrecenben telepedett le, részt vett a szociáldemokrata párt munkájá­ban. 1933 — 34-ben A Mi Utunk címmel folyó­iratot adott ki, mely az illegális kommunista mozgalom fóruma lett. Ezért — a szerkesztő bizottság tagjaival együtt — elítélték és rend­őri felügyelet alá helyezték. 1945-ben egyik alapítója volt az MKP debreceni szervezeté­nek. Tagja a Debreceni Nemzeti Bizottság­nak és megválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjének. 1945 márciu­sától 1947-ig, nyugdíjba vonulásáig Debrecen alpolgármestere volt. Tanácstagként halá­láig részt vett a város közéletében. — trod. Kelen Jolán: Galilei per a XX. században (Bp., 1957); Hajdú-Bihar megye és Debre­cen munkásmozgalmának története (tanul­mányok, Debrecen, 1970); M. Pásztor Jó­zsef: A Mi Utunk (Debrecen, 1972); V. D. Párttörténeti Közlemények, 1973. I. 26.); Végh Dezső (Bp., 1897. júl. 17. —Vác, 1972. okt. 10.): grafikus, festő. Tanulmányait a bp.-i műegy. építészmérnöki karán kezdte, de katonai szolgálata miatt félbeszakította. Hazatérve nem folytatta tanulmányait, 1921-ben Olaszo.-ba ment, ahol a római Accade­mia delle Belle Arti-n grafikát tanult, C. A. Petrucci professzor irányításával. 1924-től különböző olasz cégeknél volt grafikus, ill. reklámgrafikus, közben hazai képes folyóira­tok számára is küldött illusztrációkat. 1928-ban Párizsban divat- és kosztümtervezést ta­nult, az avantgarde-színház díszletmegoldá­sait tanulmányoz s részt vett néhány balett­figura tervezését 1928-ban hazatért Mo.-ra és grafikusként könyvborítók, könyvilluszt­rációk készítésével foglalkozott, különböző könyvkiadók megbízásából. 1939-től Vácott élt. A II. világháború alatt katonai szolgá­latot teljesített. 1945-ben a Kispesti Textil­gyár tervezője lett, majd a bp.-i Áll. Gyer­meklélektani Intézet grafikusa. 1953 — 57-ben, nyugdíjba vonulásáig az Áll. Báb­színház díszlet- és jelmeztervezője volt, de a Madách Kamaraszínház több darabjához is tervezett díszletet. Nyugdíjazása után tábla­festéssel is foglalkozott, rendszeresen részt vett a Pest m.-i képzőművészeti tárlatokon. Önálló kiállításai: Vác (1956, 1959, 1963, 1971, 1973, 1978 — ez utóbbi gyűjteményes emlékkiállítás), Esztergom (1971), Szentendre (1962). Vácott emlékszobát rendeztek be válogatott műveiből. Végh Pál (Bp., 1906. dec. 23.—Bp., 1974. máj. 4.): belgyógyász, főorvos. Orvosi tan

Next