Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

E - Eperjessy Antal - Erdei Ferenc - Erdei János - Erdei Lajos, ifj.

221 1934).­­írod. Péter László: Juhász Gyula Júliá­ja (Kortárs, 1957. 12. sz.); Szabolcsi Miklós: Az írói életrajzok kérdéséhez (Sz. M.: Költé­szet és korszerűség, Bp., 1959); Dénes Zsófia: E. J.-ról, Juhász Gyula hétverses múzsájáról (Kortárs, 1971. 12. sz.); Péter László: Annák, szerelmek. Nőalakok Juhász Gyula költésze­tében (Szeged, 1983). Eperjessy Antal (Magyarfráta, 1899. jan. 16.-Bp. 1982. ápr. 9.): gépészmérnök, egye­temi tanár, a műszaki tudományok kandidá­tusa (1960). Katonaként vett részt az I. világ­háborúban, majd 1922-ben szerzett általános mérnöki, 1929-ben gépészmérnöki oklevelet a bp.-i Műegy.-en. 1922-ben a folyamőrség­nél helyezkedett el mérnökként, 1925-től a Haditechnikai Int.-ben dolgozott, ahol 193­9-től mérnök-százados, 1942-től mérnök­őrnagy volt. 1945. jan.-ban az intézettel együtt Berlinbe, majd Hillerslebenbe került, s okt.-ben tért haza. Ezt követően a bp.-i hi­dak kiemelésénél és helyreállításánál dolgo­zott. 1946-48-ban a MÁVAG-ban volt gép­tervező, 1948-49-ben a Haditechnikai Int.­ben a tüzérség műszaki referense. Ezt követő­en a különleges fegyverek osztályát vezette, 19­50-5­2-ben pedig a tüzérségi tudomány elő­adótanára. Emellett a BME Hadmérnöki Ka­rán meghívott előadó volt. 1952-től a BME-n docens, 1954-től a Fegyvertechnikai Tanszék egy.-i tanára. 1956-ban vonult nyugalomba, s 1959-től óraadóként tanított a BME-n. Ek­kor írta meg kandidátusi disszertációját Né­hány járulékos hatás a lövegek magassági irányzó­gépeinél címmel. —F.m.A löveg. 1. köt. Cső­szerkezetek elmélete (Bp., 1951); A löveg.2. köt. Csavarzárak elmélete (Bp., 1951); A löveg. 3. köt. Lövegfékek és helyretolók elmélete (Bp., 1951, 1955); Löveg, 4. köt. Lövegszerkezetek méretezése (Bp., 1956, példatárakkal). Erdei Ferenc (Szerencs, 1933. aug. 28.—Ba­latongyörök, 1986. aug. 8.): építészmérnök, Ybl-díjas (1967). Középisk.-it Szerencsen és Miskolcon végezte, maj­d a Bp. -i Építőipari és Közlekedési Egyb-en 1957-ben kapott épí­tészmérnöki oklevelet. Szakmai tevékenysé­gét az Orsz. Műemlék Felügyelőségnél kezd­te és haláláig ott dolgozott. 1968-tól műte­remvezető, 1984-től az építészeti osztály ve­zetője volt. 1968-1985 között 8 tervpályáza­ton vett részt, 4 első, 2 második díjat ért el; két tervét megvásárolták. Munkásságának fő te­rülete a hazai műemlékek helyreállítása volt, melyek közül a legfontosabbak: a kisnánai vár restaurálása (1961-68), a várgesztesi vár (1962-63), a felsőörsi plébániatemplom és a prépostsági ház (1963-65), a feldebrői temp­lom (1974-83), a kiszombori rotunda (1980-83), a miskolci Avasi templom (1977-82), az Orsz. Műemlék Felügyelőség székházának helyreállítása (Havassy Pállal, 1965-67; Bp., I. Táncsics Mihály u. 1.), a szé­kesfehérvári Zalka u. 6. sz. műemléki lakóház helyreállítása (1974-77). Új épülettervei: Szé­kesfehérvár, Zalka u. 11. sz. lakóház, a veszp­rémi Szent György-kápolna és a visegrádi fő­esperesi templom védőépületei, a csácsbozso­ki templom bővítése stb. Több templom ré­szére új liturgikus teret tervezett (felsőörsi, egri ciszterci templom, keszthelyi templom, Vác Felsővárosi templom, veszprémi és kalo­csai székesegyház). Több kiállítást rendezett, számos könyvet illusztrált. A Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára és a Helyreállított mű­emlékeink c. sorozatban jelentek meg ismerte­tői a mp.-i műemlékekről. Erdei János (Makó, 1892. ápr. 3.—Bp., 1990. márc. 23.): mezőgazdász, a mezőgazda­sági tudományok kandidátusa (1956).Makón érettségizett 1911-ben. A bp.-i műegy. gé­pészmérnöki karán kezdte egy.-i tanulmá­nyait. Az I. világháborúban katona, majd ha­difogoly. Tanulmányait 1918 őszétől folytat­ta tovább. Diplomájának megszerzése után 1921-től Debrecenben a Gazdasági Akad.-n tanított, előbb tanársegéd, 1927-től rk. tanár, 1937-től r. ak. tanár. 1945-51-ben Bp.-en a Földművelésügyi Min. -ban a gépészeti osz­tály, ill. főosztály vezetője volt. 1952-től a Mezőgazdasági Főisko­án tanított haláláig. A kandidátusi fokozatot A mezőgazdasági gépi normák kimunkálása c. disszertációjával nyerte el. — F. m. Mezőgazdasági traktorok (Bp., 1928); Általános géptan (Bp., 1930); Mezőgazdasági fizika (Bp., 1935); Talajművelő gépek (Bp., 1944.).­­ Erdei Lajos, ifj. (Derecske, 1910. aug. 15.-Debrecen, 1976. jún. 17.): szűrkészítő, népi iparművész. Édesapja, id.­­ Lajos (1884—1955) szűrszabó műhelyében tanulta ki a mesterséget, valamint a posztórátét készíté­sének módját, amely az 1870-es években a varrógéppel együtt terjedt el. Az 1930-as években már nem volt sem megfelelő szűr­posztó, se kellő megrendelés, így kitanulta a borbély mesterséget, majd a lakatosságot, és gyári munkásként dolgozott. 1955-ben tért vissza régi szakmájához, s még abban az év­ben népi iparművész lett. A bihari hagyomá­nyokat megőrizve és továbbfejlesztve magas művészi színvonalon készítette a cifraszűrt dí­szítő posztórátétet. Nagyméretű falifutói, díszpárnái, női és gyermekszűrkabátjai szá­mos új megoldást tükröztek. Tanítványok egész sorát nevelte fel. 1965-ben megkapta a Népművészet Mestere címet. Erdélyszky

Next