Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

E - Erdős Péter - Erdősi Ferenc - Érdy Pál - Erkel András - Ernő Katalin, Schrett Gyuláné, Árvai Dezsőné - Ernst Jenő

Erdős­ zak, amikor Nagy Imre megalapította a mai Közgazdaságtudományi Intézetet. 1954-től nyugdíjba vonulásáig (1984) az Intézet osz­tályvezetője volt. A közgazdasági gondolko­dás megújítói, a gazdasági reformfolyamat megalapozói közé tartozott. Szerk. bizottsági tagja volt az Acta Oeconomicának és a Közgaz­dasági Szemlének.­­ F. m. Közgazdasági elméle­tek története (egy. jegyzet, 1950, 1951); Adalé­kok a mai tőkés pénz, a konjunktúra-ingadozások és gazdasági válságok elméletéhez (Bp., 1966, ja­vított és bővített kiadás: 1974, angolul 1971); Bér,profit, adóztatás. Tanulságok a kapitalizmus politikai gazdaságtanának vitatott kérdéseiről (Bp., 1976, angolul 1982); Prices and profi ts in the US economy of theseventies (Molnár Ferenc­cel, Bp., 1979); Wages,profit, taxation. Etudies on controversial issuesofthepolitical economy ofca­ pitalism (Bp., 1982); Infláció és válságok a hetve­nes évek amerikai gazdaságában (Bp., 1982, an­golul, 1990). - írod. Ismernünk kell azt, ami van, ha mást akarnak helyette (interjú, ripor­ter Szegő Lívia, Társadalmi Szle, 1986. 7. sz.); Utolsó interjú E. P.-rel (riporter Acsay Judit, Világ, 1990. 9. sz.); Kornai János: Emlékso­rok E. P.-ről (Közgazdasági Szle, 1990. 10. sz.);G. K. G.: Egy korszerűtlen tudós halálára (Élet és Irod., 1990. 35. sz.); Sipos Aladár: E. P. (Magy. Tudomány, 1991. 2. sz.); Erdős Péter (Bp., 1925. júl. 7.-Bp., 1990. febr. 21.): jogász, menedzser. Tanulmányait az ELTE jogtudományi fakultásán végezte. 1950-től a Színművészeti Főisk. tanára; 1956-tól a Szabadság (Szabad Nép) újságírója; a Magy. Rádió munkatársa; 1968-tól a Magy. Hanglemezgyártó Váll. jogtanácsosa, sajtó­osztályvezetője, a PRO Menedzseriroda ig­­ja volt. Erdősi Ferenc (Bakonybél, 1935. aug. 9.-Bp. 1958. máj. 10.): hivatásos katona, had­nagy. Az 1956-os forradalom és szabadság­harcban való részvétele miatt kivégezték. - Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a ten­ger. .. 1956 (Bp., 1989); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989); Érdy Pál (Bp., 1905-1952), operaénekes (bariton). Énektanulmányait Makkay Mi­hálynál folytatta. 1930-ban a Városi (ma Er­kel) Színház tagja volt. 1931-ben Troppauban és Drezdában, majd Grazban, Brnóban, Aus­sigben énekelt. Tagja volt a Párizsi Operának. Énekesi karrierje először külföldön bontako­zott ki; 1936-ban Bécsben és Svájcban is szere­pelt. A bp.-i Operaház tagjaiból alakult együttes vidéki előadásainak szólistája. 193­5-ben a bp.-i Városi Színház bariton szerepeit énekelte. Gyakran fellépett a Magy. Rádió­ban is. 1945-49-ben a szegedi Nemzeti Szín­ház operatársulata tagja, itt Ivatt Hovanszkij­ként debütált. 1945-52-ben a bp. -i Operaház­ban működött, hős- és karakterbariton sze­repkörben. — F. sz. Scarpia (Puccini: Tosca); Rigoletto (Verdi: címszerep); Escamillo (Bizet, Carmen) stb. Erkel András (Gyula, 1929. nov. 28.-Bp. 1984. ápr. 26.): geofizikus, a mo.-i geoelekt­romos módszer és műszerfejlesztés úttörője. Sopronban a BME Földmérőmérnöki Karán szerzett diplomát 1953-ban. Ezt követően az Eötvös Loránd Geofiz. Int. munkatársa lett, majd tudományos főosztvezetője.­­ Kezdet­ben az egyenáramú geoelektromos módsze­rekkel foglalkozott, majd 1957-től mind módszertanilag, mind műszertechnikailag megalapozta a hazai tellurikus kutatásokat. 1963 után a magneto-tellurikus kutatásokat szervezte meg. A 70-es években a gerjesztett potenciál-módszer módszertani és műszeres megalapozásán dolgozott. A fentiek mellett jelentős eredményeket ért el a hazai mélyszer­kezet-kutatásban és a geoelektromos érckuta­tásban.­­1960-62-ben Guineában végzett víz-és érckutató méréseket, s több mint 20 éven keresztül szervezője és irányítója volt a Mon­góliában végzett víz- és érckutatásoknak. 1964-ben és 1970-ben lett a Földtani Kutatás, 1976-ban pedig a Bányászati Kutatás Kiváló Dolgozója. A fenti témakörökben több szak­cikke is megjelent a Magyar Geofizikában, a Geofizikai Közleményekben és más szakla­pokban. Ernő Katalin, Schrett Gyuláné, Árvai De­zsőné(Bp., 1923. ápr. 3.—St. Pölten, Ausztria 1984. aug. 9.):tekéző. 1955-től 1968-ig a Va­sas MÁVAG, ill. a Ganz-MÁVAG, 1969-től 1971-ig az FTC tekézője. 1964-ben az egyet­len hivatalos Európa-bajnokságon az Európa­bajnok m. csapat tagja. 1959-ben a világbaj­noki 2., 1957-ben, 1966-ban világbajnoki 3., 1962-ben világbajnoki 4. helyezett csapat tag­ja. 1964-ben egyéniben Európa-bajnoki 4. 1955-ben, 1957-58-ban, 1959-ben, 1960-ban, 1961-ben, 1963-ban, 1969-ben, 1970-ben, 1971-ben m. bajnokcsapat tagja. Autóbusz­baleset áldozata lett. Ernst Jenő (Baja, 1895. ápr. 16.-Pécs, 1981. márc. 1.): orvos, biofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1959), Kossuth-díjas (1948,1956). Egy.-i tanulmányait Pécsett vé­gezte, ahol 1923-ban oklevelet szerzett, majd 1928-ban magántanári képesítést nyert biofi­zikából Az életműködések fizikai elemei c. érte­kezéséért. Már az 1930-as évek elején az egyik legkiemelkedőbb mű biológiai és élettani ku­tatóként tartották számon. Elsősorban az izomműködések és a folyadéktranszport ku- 228

Next