Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

S - Szarka Géza - Szarvas András - Szarvas Pál

Szarka vezetője, 1979-ben a lap főmunkatársa lett, eközben 1978 és 1980 között a kecskeméti Ka­tona József Színház dramaturgja, 198­3-tól ha­láláig a Kortárs c. folyóirat főszerkesztőj­e volt. Itt jelent meg gyermekkoráról visszaemléke­zése (Emlékleltár, 1979. 11. sz.). 1984-ben a Főv. Tanács művelődési díját kapta meg.­­ F. m. Egy előítélet nyomában (esszé, Bp., 1976); A Rókus-templom harangjai (színművek, tévéjátékok, Bp., 1979); Egy furcsa könyvről (esszé, Bp., 1983); Császárlátogatás (színmű­vek, tévéjátékok, Bp., 1984); A tábornok (dok. r., Bp., 1984); Történelem jelenidőben (tanul­mányok, Bp., 1984); A kém meg a vadkan (esz­szé, Bp., 1985); Erdély múltjáról jelenidőben (esszék, tanulmányok, Szalay György elősza­vával, Bp., 1988). — írod. Pilinszky János:Egy lírikus naplójából (Élet és Irod., 1977. 15.sz.); Nádor Tamás: Sz. Gy. (Interjúportré, Párbe­széd művészekkel, Bp., 1984); E. Fehér Pál: A tábornoktól Erdély történetéig (interjú, Népszabadság, 1985. aug. 10.); Lendvai L. Ferenc: Történelem jelenidőben (Jelenkor, 1986. 3. sz.); Ézsiás Erzsébet: Sz. Gy. (Mai magyar dráma, Bp., 1986); Orosz István: Az „akaratlan bűnösök" elfogulatlan apológi­ája... (Irodalmi Újság, 1986. 3. sz.); Sükösd Mihály: Kísértetek ellen. Sz. Gy. könyve ürü­gyén (Seregszemle, Bp., 1986); Bodor Pál: El­hunyt Sz. Gy. (Magy. Nemzet, 1987. dec. 30.); Lukácsy András: A tények tábornoka. Sz. Gy. (Kritika, 1988. 3. sz.); Búcsú Sz. Gy.­től: Cseres Tibor, Vajda György, Fodor And­rás, Thiery Árpád, Páskándi Géza, Orbán Ot­tó írásai (Kortárs, 1988. 3. sz.); Gyurkó Lász­ló: A tábornok elköszönt (Új Tükör, 1988. 2. sz.); Zappe László: Munkatársunk Sz. Gy. (Népszabadság, 1988. dec. 24.).­­Szt. Mar­schall László: Birtokosa régi tudásnak. Sz. Gy. emlékére (vers, Életünk, 1988. 2. sz.).Za­lán Tibor: Szemgödrünkben kihűlt ezüst. Sz. Gy. is elment (vers, Kortárs, 1988. 3. sz.). Szarka Géza (Bük, 1897. dec. 26.-Székes­fehérvár, 1974. szept. 2.), író. Egy.-i tanul­mányait a bp.-i tudományegy.-en mint az Eötvös Kollégium tagja végezte, 1922-ben m.-német szakos középiskolai tanári és böl­csészdoktori oklevelet szerzett. 1921-1942 között a székesfehérvári Árpád-házi Boldog Margit Gimn. tanára, 1942-1949-ben ig.-ja. 1931-1945 között a székesfehérvári Vörös­marty Irodalmi és Művészeti Társaság alapító elnöke. 1951—1956-ban a székesfehérvári r. k. egyházmegye püspöki könyvtárának könyv­tárosa. 1956-tól nyugalomba vonulásáig (1958) a székesfehérvári Vasvári Pál Tanító­képző Gyakorló Iskolájának tanára. Számos folyóirat, napilap közölte cikkeit, elbeszélése­it, írásai az Életben, a Magyar Kultúrában, a Magyar Nemzetben, a Művészetben, a Képes Krónikában, a Diáklányokban, a Forrásban, az Írott kőben, a Magyar Úriasszonyok Lapjában, a Juventusban, az Új Emberben és a Vigiliában jelentek meg. Több napilap (Magyarország, Nemzeti Újság, Fejér Megyei Napló, Új Fehér­vár) közölte cikkeit és elbeszéléseit.­­F. m. El­némult ajkak (r., Bp., 1928); Rádiókalózok (színmű, Berlin, 1929); Szent Erzsébet (misz­térium, Székesfehérvár, 1932); Örvény (r., Bp., 1934); Székesfehérvár ünnepi éve 1938 (Székesfehérvár, 1939); Az osztály nem hagyja magát! (ifjúsági r., Bp., 1943); Hívom az élőket (novellák, Bp., 1964.).­Írod. Marconnay Ti­bor (Protestáns Szle, 1929); Brisits Frigyes (Katholikus Szle, 1929); Farkas Gyula (Nap­kelet, 1929); Saád Béla: Tíz arckép (Bp., 1983); Kremnitzky Gábor: A Vörösmarty Társaság múltja (Fejér Megyei Hírlap, 1988); Szarvas András (Kiskunfélegyháza, 1890. szept. 17.-Kecskemét, 1981. szept. 1.):orvos. Tanulmányait Kiskunfélegyháza város ösz­töndíjával Párizsban végezte. 1916-ban szer­zett orvosi oklevelet a bp.-i tudományegyb­en. 1916-18-ban Alsótátrafüreden, 1918-19-ben Alsószombatfalván volt orvos. 1919—20-ban a bp.-i egy.-i belgyógyászati klinikán működött. 1920-tól a kecskeméti kórházban orvos, 1922-1944 között főorvos. 1928-tól az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), maj­d a Szakszervezeti Társadalombiz­tosítási Központ (SZTK) orvosa is. 1960-tól az Egészségügyi Tudományos Tanács meg­bízásából a kecskeméti geriátriai munkakö­zösséget vezette. 1936-ban „A tuberculosis prophylaxisa és therápiája" c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett. Szarvas Pál (Vác, 1910. aug. n.-Debre­cen, 1986. jan. 30.): kémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1962). A bp.-i Tudományegy.-en szerzett kémia-fizika sza­kos oklevelet, s itt kezdte meg tudományos pályafutását is. 1950-ben nevezték ki egy.-i tanárnak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egy.-re. 1951-ben meghívták Debrecenbe, a KLTE szervetlen és analitikai kémiai tanszék vezetőjének. 1954-57 között a Természettu­dományi Kar dékánja, 1962-ben rektora­, 1963-66 között rektor volt. Széles körű tudo­mányos munkásságot fejtett ki az analitikai és a fizikai kémia terén. A modern kötéselmélet és szerkezetvizsgálat egyik jelentős hazai ter­jesztője. Érdeklődését különösen a szervetlen polisavak szerkezeti kérdései keltették fel. Munkásságát 100-nál több tudományos köz­leménye, és a magyar kémiai felsőoktatás­t kö­zel két évtizeden át meghatározó egy.-i tan- 836

Next