Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

L - Lengyel Endre - Lengyel Gizi - Lengyel László - Lenkey Zoltán

56- nek is. Számos cikket írt Mo.-ról, a m. törté­nelem nagyjairól, főként a Nation című balol­dalinak számító lapba és a m. emigráns lapok­ba is. Elnöke volt az Ady-társaságnak. Részt vett a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének munkájában, és dolgozott lap­jukba, a Harcba is. A II. világháború után a magyar gyermekek megmentésére létre­­ hozta a Save the Children of Hungary nevű szer­ vezetet. Élete utolsó éveiben rendszeresen ha­zalátogatott. —F. m. Hitler (New York, 1932); The Cauldron Boils (New York, 1933); The New Deal in Europe (New York, 1934); Milli­ons ofDictators (New York, 1936); TheDanube (New York, 1939); Americans front Hungary (New York, 1948); Amerika világpolitikai sze­­ repe ( Bp., 1949); World withoutEnd: TheMidd­le East (New York, 1953); 1000 Years of Hun­gary (New York, 1958); The Changing Middle East (New York, 1960); Nationalism: Latest Stage of Communism (New York, 1969); Lajos Kossuth (New York, 1969);­­ írod. Vezér Er­zsébet: Beszélgetés L. E.-lel (Kritika, 1984. 11. sz.); Vezér Erzsébet: L. E. halálára (Élet és írod., 1985. márc. 8.); Lengyel Endre (Szamosújvár, 1893. máj. 8.-Bp., 1981. márc. 16.), geológus, főiskolai és ny. rk. egyetemi tanár (1940), a föld- és ás­ványtani tudományok kandidátusa (1956). A kolozsvári tudományegyb­en előbb tanári oklevelet szerzett (1921), majd geológia fő­tárgyból doktorált (1922). Ugyanitt gyakor­nok, 1918-tól tanársegéd. Az I. világháború­ból hadirokkantként tért haza. A szegedi tu­dományegy.-en adjunktus (1924), majd ma­gántanár (1928). Olaszok-ban a recens vulka­nizmust tanulmányozta, a cataniai egy.-en meghívott előadóként a harmadidőszaki ma­gyar és olasz vulkanizmus párhuzamosításá­ról tartott előadást (1930). A bp.-i Tanárkép­ző Főiskola tanára (1939), a következő évben egyetemi ny. rk. tanár. A Földtani Intézet ál­lományába 1949-ben került, ahol nyugdíjazá­sáig (1959) tudományos főmunkatársként, majd még hat évig a Bányászati Kutató Inté­zetnél dolgozott. Felsőfokú oktatómunkáját a Műszaki és Gazdaságtudományi Rk.-n fe­jezte be (1949-1952). Ásványtannal és kőzet­tannal foglalkozott. Kutatómunkája az ország csaknem valamennyi vulkáni területére kiter­jedt,­ legbehatóbban a Tokaji-hegységet, a Börzsönyt és a Dunazug-hegységet tanul­mányozta. A vulkánitok zárványainak kimu­tatásával értékes adatokat szolgáltatott a me­dencealjzat kőzettani kifejlődéséhez. Úttörő munkát végzett az alföldi homokok ásványta­ni összetételének elemzésével, és régészeti ér­tékű cseréptárgyak kőzettani vizsgálatával. Tudományos közleményeinek száma meg­haladja a százat. A Magyarhoni Földtani Tár­sulatnak több évig főtitkára, 1978-ban t. tag­ja.­­F. m. Alföldi homokfajták ásványos összeté­tele (Földtani Közl., 1931); A Dunazug-hegység andezitterületének felépítése (A Földtani Intézet Évi Jelentése az 1951. évről, Bp., 1953); A Szarvaskő környéki titán-vanádium-vasércku­tatás újabb eredményei (A Földtani Intézet Év­könyve, 1957. 2. f.).­/rod.Jantsky Béla:L.E. emlékezete (Földtani Közl., 1982. 4. sz.). Lengyel Gizi (Nagyvárad, 1903. nov. 1.-Bp., 1984. júl. 3.): színésznő, Dénes György színész felesége. Pályáját a nagyvára­di színháznál kezdte és onnan szerződtették a bp.-i Vígszínházhoz. Innen férjével együtt a Belvárosi Színházhoz szerződött, maj­d Sala­mon Béla tanácsára a Terézkörúti Színpad tag­ja lett. Rendkívül népszerű komikának ismer­ték, esténként 4-5 műsorban is fellépett. Sala­mon híres „Lepsénynél még megvolt" kaba­réjelenetében ő volt az elvesztett motorkerék­pár-utas. Nyugdíjas éveit a Jászai Mari Szí­nészotthonban töltötte. - írod. (pánczél): Bú­csú L. G.-től (Film, Színház, Muzsika, 1984. júl. 14.). Lengyel László (Miskolc, 1936. aug. 19.-Bp., 1957. szept. 5.): segédmunkás. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. — írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956 (Bp., 1989); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989); Lenkey Zoltán (Miskolc, 1936. febr. 21.-Miskolc, 1983. ápr. 15.): grafikus, Mun­kácsy-díjas (1973). 1962-ben fejezte be tanul­mányait a Képzőműv. Főisk. grafikai szakán, mestere Ék Sándor volt. 1964-től 1967-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Elnyerte 1973-ban a Miskolci Orsz. Grafikai Biennálé nagy­díját. Miskolcon élt, különös egyénisége volt az ottani művészeti életnek és a művésztelep­nek. Munkássága Kondor Béla grafikáinak ha­tására indult,­ — azonban líraibb alkat volt. Művei meditatív töltésűek, s egyfajta érzé­keny moralitást fogalmaztak meg. Figurái egyszerre valóságos és mesebeli lények: lep­keszárnyú lányok és koboldok, akik arcvoná­saikon az emberi szomorúság, ritkábban a boldogság, az önfeledt élet kedvjegyeit hor­dozzák. Allegorikus, néha szürrealisztikus módon fejezte ki viszonyulását az emberi sorshoz. Minden művén érezhető az őszinte­ség, az átélés bensőségessége. Formanyelve artisztikusan árnyalt. Érzékeny körvonalú fi­guráit változatos foltmaratásokkal modellál­ta, néhol anyagbenyomásokkal ellenpontoz­ta. Ismert művei: Figura madárral, Nász, Emlék (1960-as évek második fele), Tengerpart III. Lenkey

Next