Magyar Emléklapok 1848 és 1849-ből (Pest, 1850)

Petőfi Sándor: Az év végén

71 HADNAGY URAM! „Hadnagy uram! hadnagy uram!“ ,Mi bajod van édes fiam!‘ „Piros vér hull a mentédre.“ ,Ne bánd, csak az orrom vére.4 „Hadnagy uram! hadnagy uram! El ne dűljön itt az útban!“ ,Megbotlottam egy nagy kőbe. Szegezz szuronyt és előre!” Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély sebében összeroskad. „Hadnagy uram! hadnagy uram!“ ,Csak előre édes fiam!!!4 m • AZ ÉV VÉGÉN. (1­8­4 8.) Indulsz, pályavégzett év. Menj ... de várj, ne menj magad, Sötét van a más világba’; Jó lesz egy kis égő lámpa; Vidd magaddal dalomat. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem búrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál . . . megpróbálom : Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked, Légy méltó neved hitéhez, Tedd még ünnepibbekké ez Ünnepélyes perczéket. Gy.

Next