Magyar Építőipar, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Keller László: Félidőben a második 15 éves lakásépítési terv
az ipari háttér felkészültségét és a gyártás szérianagyságát zavarta.) A lakások felszereltségét a hetvenes évek közepén elért színvonalon kívánták tartani. A lakásfejlesztési politika új vonása, hogy a meglévő állomány korszerűsítése, komfortosítása, a folyamatos karbantartás és felújítás végrehajtása az új építéssel egyenrangú feladattá lépett elő. A 15 éves időszak első harmadának feladatát az V. ötéves tervtörvény rögzítette. Az elképzelések 1980-ig 440—450 ezer új lakás építésével számoltak. Az 1981—1990 közötti időszakban 750—760 ezer otthon elkészítése jelent feladatot. A nyolcvanas évek mennyiségi csökkenésével a terv készítői számoltak. A népgazdaság elosztási viszonyainak változásával kikényszerített átrendeződések és áremelések ugyanis szükségszerűen csökkenteni fogják a fizetőképes keresletet. A koncepció Budapesten 300 ezer, a vidéki városokban 450 ezer lakás felépítéséről intézkedett. A terv prioritást biztosított a budapesti lakásépítésnek. A fővárosban ötéves időszakonként 10 ezerrel növelték az előirányzott lakásszámot. A megkülönböztető intézkedések ellenére Budapesten még a nyolcvanas évek végén is meghaladják az igények a lehetőséget. A lakásállomány megóvása alapvető népgazdasági érdek. A korszerűsítésre és karbantartásra a terv jelentős összegeket biztosít. Az elmaradt kb. 150 ezer lakásfelújítás 1990-ig történő pótlása mellett további 250 ezer otthonnál terveznek ilyen munkát. A lakásépítési feladatok 53%-át a szocialista építőiparnak kell végrehajtani. A panelos építési móddal készülő lakások arányának az V. ötéves tervidőszakban 82, a VI-ban 90 és a VII.ben 94%-nak kell lenni. Az öntött és a blokkos technológiák megtartása és fejlesztése is szerepel a terv célkitűzésében. A csoportos családi házak létesítéséhez akartak ezzel kivitelezési lehetőséget biztosítani. A felújítások és korszerűsítések végrehajtását elsősorban a tanácsi és a szövetkezeti építők feladatává tették. A koncentrált rekonstrukciós építkezésekben azonban az állami építőipari egységeknek is részt kell vállalni. Az építési költségek növekedésének ellensúlyozására gazdaságos térkihasználású, racionálisabb alaprajzi szerkesztésű típustervek készítését írták elő. A tervezésben követelményként jelölték meg a panelos és alagútzsalus technológiák méretrendjéhez való igazodást. A szabad területek hiányában a szanálások mellett városrészi rekonstrukciókat irányoztak elő. A városképi kialakítás — elsősorban Budapesten — kiemelt feladatot jelent. A második 15 éves terv a lakásépítés mellett az elosztás és a gazdálkodás rendszerének továbbfejlesztését, az állam és az egyén teherviselésének kérdését is érintette. E témák megoldása érdekében további kutatómunkát és vizsgálatokat írtak elő. A lakásellátás fejlesztésének irányai A lakáshelyzet értékelése, minősítése, az ellentmondások feloldása érdekében 1978—1981 között országos felmérést végeztek. A többéves adatgyűjtést értékelő jelentés társadalmi vitája során egyértelművé vált, hogy a megkérdezettek többsége elvárja a lakáshoz jutás, a lakásépítés és -fenntartás teherviselésében meglévő ellentmondások megszüntetését, a lakásellátási rendszer igazságosabbá tételét. A lakossági vélemények figyelembevételével kidolgozott határozati javaslatot az MSZMP KB és a Minisztertanács az 1982. április 7-i ülésén fogadta el. A központi szervek által alkotott jogszabályok szerint 1983. január 1-től, illetve 1984 július 1-től változások történtek a lakáselosztás, a lakásépítés állami támogatásának és a lakbérek megállapításának rendszerében. A lakáshoz jutás alapelvét a jövőben a fokozatosság fogja jelenteni. A városokban élő és erre igényt tartó fiatal házasok szociális és jövedelmi helyzetüktől függetlenül kezdetben szerényebb komfortfokozatú kisebb alapterületű lakást vagy garzonházban, szobabérlőházban önálló lakrészt kaphatnak. A továbblépésnél már a szociális és jövedelmi helyzethez igazodva tanácsi lakáskiutalás útján cserével vagy önerőből való építéssel, illetve vásárlással szerezhetnek tulajdont. A lakosságot érintő tanácsi tevékenység bővítéséről is határoztak. Az új és a megüresedő lakások nagyobb részét használhatják fel a jövőben a csereigény kielégítésére. Az OTP és az ingatlanközvetítő útján bekapcsolódhatnak a személyi tulajdonú lakás visszavásárlásba és újraértékesítésbe. A cseréket az átírási illeték 12- ről 7%-ra mérséklésével akarják elősegíteni. Az egyéni kezdményezésű, magánerős lakásépítés támogatási rendszerét átdolgozták. Korábban voltak akik esetleg bérlakáshoz jutottak 20—50 ezer Ft tőkével és havi 300—500 Ft-os lakbérteherrel, míg mások 200—500 ezer Ft készpénzzel és 1000 Ft-ot is meghaladó folyamatos törlesztési és fenntartási kiadással oldhatták meg lakásgondjukat. Az új előírás mérsékelte a pénzügyi feltételek indokolatlan különbségeit a városokban és a falvakban élők, a különféle építési formák, illetve a vállalatok, intézmények, szövetkezetek dolgozói között. Az állami támogatás 1983. január 1-től a szociális helyzethez igazodó. A biztosított összeg alapja a család létszáma. Az építők és a vásárlók számára egységes a 3%-os kamat és a 35 éves törlesztési idő. Indokolt esetben öt évre hitel visszafizetési kedvezmény (haladék) is igényelhető. A családiház építők ugyancsak kaphatnak gyermekenként 30 ezer, nagykorú eltartott után 20 ezer Ft-os állami támogatást. A többszintes vagy csoportos telepítésű lakóházépítésre adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai juttatással csökkentett építési költség 70%-áig, családi ház építésénél 60%-áig terjedhet. A munkáltatói támogatás körét és mértékét a vállalatok, intézmények, szövetkezetek saját hatáskörben döntik el. Az új rendelkezés egyik fontos jellemzője, hogy mérsékelte a fenntartási teherviselés aránytalanságát. A bérlakásban élők kiadása 1983 előtt átlagosan kb. havi 300 Ft, azaz a családi jövedelem 3—5%-a volt, míg a személyi tulajdonban lakók teljes mértékben viselték a fenntartási kiadásokat és a hosszúlejáratú építési kölcsön terheit. Az ilyen tehertétel a családi jövedelem 10—25%-át is elérhette. Az alacsony lakbér a lakáscserére sem ösztönzött. A lakbérek 1983. július 1-től történő emelésével mérsékelték az állami tulajdonú lakásfenntartás dotációját. A lakbérváltozás átlagos mértéke 130%, amely a lakás használati értéke szerint eltérő. A komfort nélküli lakások bére mintegy 80, az összkomfortosoké 150%-kal nő. Az áttérést több ütemben 1988-ig fogják végrehajtani. A jogos igényt meghaladó lakásban lakók sem állami, sem szociális támogatást nem kaphatnak. MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1985. 5. SZÁM